A padlizsán, más néven tojásgyümölcs vagy törökparadicsom világszerte nagy mennyiségben (30 millió tonna/év) termelt és fogyasztott zöldségnövény. Közel félmillió hektáron termesztik elsősorban Ázsiában, azon belül is főleg Kínában, Indiában és Pakisztánban.
Európában elsősorban a déli országokban, Olaszországban, Spanyolországban, Szerbiában, Bulgáriában és Albániában termesztik és fogyasztják nagyobb mennyiségben, de miután kialakult az üvegházi termesztéstechnológiája, Hollandia is nagy termesztővé és exporttőrré vált.
Nálunk szabadföldön kevesen termesztenek tojásgyümölcsöt, elsősorban a házikertek, hobbikertek növénye. Körülbelül 50-100 hektáron hajtatják, ezzel a melegigényes, főidényben hajtatott növények között a paprika, a paradicsom, a sárgadinnye és az uborka után az ötödik helyet foglalja el.
Kétségtelenül fékezi a hazai szabadföldi termesztés gyorsabb elterjedését – mind a házikertekben, mind az árutermelő gazdaságokban -, hosszú tenyészideje, és a környezettel szembeni, mindenekelőtt magas hőmérsékleti igénye, amit számára nehezebb biztosítani, mint a paradicsomnak, vagy akár a paprikának.
A padlizsán a csucsorfélékhez tartozik, közvetlen rokona a burgonyának, a paradicsomnak és a paprikának. Húsos bogyótermését fogyasztjuk, amely alakban, összetételben és ízben is lényegesen eltér az említett fajoktól. Kifejezetten melegigényes növény. Szabadföldi árutermesztésével csak ott tanácsos foglalkozni, ahol legalább 6-6,5 hónapon keresztül fagymentes az idő, és a napi középhőmérséklet legalább 3 hónapon keresztül nem csökken 20 Celsius fok alá. Ebből adódóan nálunk komolyabb termésre csak palántázással számíthatunk.
Vízigénye is nagy, egy kifejlett növény június-júliusban képes naponta 2-3 liter vizet is elpárologtatni, ezért a nyári időszakban heti két alkalommal, laza talajon háromszor is öntözni kell. Ugyanakkor nem bírja a levegőtlen, vízzel telített talajokat, fiatal levelei kisárgulnak, majd szára és gyökere baktériumos és gombás pusztulásnak indul, kirohad.
A paprikához hasonlóan sok tápanyagot kíván, mindenekelőtt nitrogénből, káliumból és magnéziumból. Termesztése csak tápanyagban gazdag, jó szerkezetű, gyorsan melegedő talajon ajánlott.
Magas hőigénye és hosszú tenyészideje miatt nálunk csak a palántáról történő szaporítása lehetséges, ami lényegében megegyezik a paprikáéval és a paradicsoméval. Szabadföldbe csak a májusi talajmenti fagyok után szabad kiültetni, tehát május 15-20-a után. Fűtetlen fólia alá április legvégétől, május elejétől ültethetők nagy biztonsággal. Kisüzemben a 60 cm körüli sortávolságot javasoljuk, esetleg érdemes az ikersoros elrendezést alkalmazni,
A padlizsán ápolása rendszeres, heti két-háromszori öntözésből, és körülbelül kéthetenkénti fejtrágyázásból és folyamatos növényvédelemből áll.
Meglehetősen sok a károsítója, főleg az üvegházi molytetű és levéltetű telepszik meg rajta. További betegségei és kártevői a vírusok közül a dohánymozaik-vírus (TMV) és az uborkamozaik-vírus (CMV), a gombás betegségek közül a palántadőlés, a fitoftórás betegség, a botrítiszes betegség (főleg fólia alatt), a verticilliumos betegség.
Legjellemzőbb kártevői a lótücsök, a gyökérgubacs fonálféreg, a burgonyabogár és a közönséges takácsatka.
A padlizsán szedése augusztusban kezdődik, a virágzástól számítva 15-35 nap után. Változó nagyságban takarítják be. Van, ahol egészen korán, gyengén szedik (pl. arab országok), van ahol csak a kifejlett bogyók számítanak piacképeseknek. Termése nagyon változatos, más országokban fehér, sárga, cirmos, egészen apró tojás, gömb, és banán alakúakat is termesztenek.
Nálunk a 20-25 cm hosszú, megnyúlt, körte alakú, fényes, sötétlila színű, a 350-550 grammos, sötétlila, fényes termések a legkeresettebbek
Táplálkozási értéke szénhidrát- és magas ásványianyag-tartalma miatt jelentős. Kisebb mennyiségben tartalmaz C- és A-vitaminokat is. Nálunk a kisebb népszerűségének valószínűleg az enyhén kesernyés íze az oka. Túlérve különösen keserű, ezért a megfelelő érettségben, inkább zsengén szedjük.
