A mosómedve Észak-Amerikában honos, Kanada déli területeitől egészen Mexikóig a mai napig igen elterjedt. Kitűnően alkalmazkodik az emberi jelenléthez, olyannyira, hogy akár a nagyvárosok parkjaiban is megtelepszik.
Ez a munka a legnagyobb lendülettel Németországban kezdődött, de a hajdani Szovjetunió európai területein is ezrével tartották állatunkat ketrecekben. Idővel előfordult az is, hogy a mosómedvéket egyszerűen szabadon engedték, időnként a területet le-levadászták.
Abban bíztak, hogy így még gazdaságosabb lesz a prémtermelés. Idővel azonban, amikor a prém ára zuhanni kezdett, s már a feldolgozás költségei sem térültek meg, gyakorta szélnek eresztették az eladhatatlan állatokat.
A mosómedve, ha teheti, a legkönnyebb módját választja a táplálékszerzésnek, azaz a talajszinten mozog, és az ott fellelhető forrásokat próbálja kihasználni. Így nemcsak rovarokkal, férgekkel táplálkozik, hanem kisebb gerincesekkel, sőt kifosztja a talajon költő madarak fészkeit is. De a gyümölcsöket sem veti meg, a települések szélén pedig a kukákat is megdézsmálja.
Mivel hazánkban csak a nagyobb sasok, a farkas és az aranysakál tudja zsákmányolni a mosómedvét, így nemigen akad ellensége, ami komoly veszélyt jelenthet a nálunk honos állatokra nézve. Ezért is sorolták az invazív fajok közé.
