0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 16.

Kilenc kékfrankos, és mind más

A II. VINO Kóstolóünnep keretén belül tartották meg a Kékfrankos Mesterkurzust az Egri Borműhely borászainak részvételével Egerben, az Érseki Palotában, ahol 9 kékfrankos bort vonultattak fel az egri borvidék termelői.

Külön, fajtaborként palackozva mutatta meg a kékfrankos borát a Szent Andrea, a Böjt, a Tóth Ferenc, a Sumpf, a Kovács Nimród Borászat, valamint az Almagyar Érseki Szőlőbirtok. A borászok vallottak a saját kékfrankos filozófiájukról.

A szervezők több érvet is felsorakoztattak arra, hogy miért éppen a kékfrankost választották a kurzus témájául. Az egyik teljesen kézenfekvő indok, hogy az idei a Kékfrankos Éve, a másik pedig az, hogy

ez az egri borvidék legfontosabb fajtája, a bikavér meghatározó összetevője. 

A borászok egyet értettek abban, hogy ahány telepítés, ahány dűlő, ahány talajféle, és ahány évjárat annyiféle kékfrankosról beszélhetünk. Ezt a kóstolás is alá támasztotta,

hiszen ugyanaz a pincészet sem tudott két hasonló kékfrankos bort mutatni,

különböző illatú, alkoholfokú, savtartalmú, testességű borok kerültek ki a palackból. A Stumpf pincészet kékfrankos borai illatosak, könnyedek, Tóth Ferenc jubileumi kékfrankosában édes fülledtséget érezhetünk, Kovács Nimród Grand Bleu-ja elképesztően elegáns, Böjt Gergő pedig fiatalos üde bort készített.

A szőlővel mindenki szeret dolgozni, hiszen egy jól termő, ellenálló fajtáról van szó, amely nem betegszik meg, nem rothad könnyen.

A hűvös klímán is vibráló ízeket ad. Még a legészakibb területeken több, mint 500 méter magasságban is gyönyörű termést ad, amelyre jó példa a Nagy-Eged hegyen lévő dűlők.

Habár a kékfrankossal elsősorban házasításokban találkozhatunk. elsősorban azért, mert jó segítő bor, jól harmonizál más fajtákkal, néhány borászat fajtaborként is palackozza. Kell hozzá a megfelelő talaj, a kiváló dűlő és évjárat, valamint tapasztalt borász, és ha ezek mind együtt állnak, képes olyan termést produkálni, amelynek bora fajtaborként is megállja a helyét.

A jelen lévő bortermelők  úgy gondolják, hogy Magyarországon nem azt kell bebizonyítani, hogy mi is tudunk a világfajtákból jó, sőt kiváló bort készíteni, mert erre más vidékeken is képesek.

Nekünk a Kárpát-medence fajtáival kell elsősorban foglalkozni, például a kékfrankossal, a kadarkával

és megmutatni a világnak, hogy olyan borok készülhetnek belőle, amelyek felveszik a versenyt a világ híres boraival.  De itt még nem tartunk, még nem ismertjük eléggé, sokat kell kísérletezni, kutatni és tanulni a fajtáról.

A kékfrankos több borvidék kedvelt fajtája is, termelik Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon is.  Magyarország minden borvidékén jól termelhető, ezért Magyarország fajtájának kellene lennie, Így lehetne nagy mennyiségben termelni, és változatos szelekciókkal megismertetni a világot.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu