Hatalmas és erős csőrének különlegessége, hogy akárcsak a diótörő, nem záródik a teljes felületen, így könnyen fel tudja törni a pálmadiót. Elterjedési területe Ausztrália északkeleti része, valamint Pápua Új-Guinea, illetve az azok körül fellelhető szigetek. Angolul sokféle elnevezése használatos, többek közt a góliátkakadu, nagy fekete kakadu, feketeara, nagy pálmakakadu és York-foki kakadu.
A sok-sok név mutatja, hogy sokak számára feltűnő, rendkívüli hatást gyakorló madárról van szó, így sokan próbálták elnevezni is. De nemcsak különös megjelenése miatt vált ismertté széles körben e madár: furcsa, szamárordításra hasonlító hangja miatt is.
Hajnali rikácsolás
Az arakakadu jellemzően a fás, ligetes területeket, illetve a nem teljesen zárt erdőségeket lakja, s a szaporodási időn kívül általában egyedül, illetve párjával vagy fiókájával kettesben mozog. Ritkán verődik hat egyednél nagyobb csapatokba.
Jellemzően a tengerszinttől az 1300 méteres magasságig terjedő területeket népesíti be, még Pápua Új-Guineában sem hatol ennél feljebb, pedig ott gyakoriak a magasabb területek. Általában lombkoronák csúcsain, kiszáradt ágakon éjszakázik, s hajnalhasadta előtt már egy órával hívja fajtársait – fülsiketítő lármát csap.
Legtöbbször különféle pálmadiókat, illetve nagyobb magvakat eszik, de az állati eredetű táplálékot sem veti meg: leginkább lárvákat, férgeket fogyaszt. Amikor kedvelt magjai, termései lehullanak, gyakorta a földön kutat utánuk.
A kotlást a tojó egyedül végzi, a fióka 4 hét múlva kel ki. Általában három hónaposan hagyja el a fészket. Ekkorra viszont már beköszönt az esős évszak, így gyakorta beömlik az esővíz az odúba is – a behordott ágdarabok ilyenkor tutajként szolgálnak, a fióka is megmenekülhet segítségükkel.
mely a kirepülést követő első hónap végén szokott bekövetkezni. Ebben az időben a fiatal már az öregekre hasonlít, de a szem körüli bőrfelület és a felső csőrkáva fehéres, s ezek a területek mintegy másféléves korra lesznek a szülőkéivel azonos színűek.
Dél-Afrika a fő exportőr
Jelenleg a pálmakakadunak 3 alfaját különböztetjük meg, melyek leginkább csak a testméretben különböznek egymástól. A közelmúltig öt alfaját különítették el, de a terepi megfigyelések is bebizonyították, hogy három „alfaj” teljesen megegyezik egymással. A pálmakakadu fogságban tartott világállománya jelenleg nem éri el az ötszázat.
Bár az USA-ban és Thaiföldön is próbálkoztak komoly fajspecifikus tenyésztelepeket létrehozni, mégis inkább Dél-Afrikában, jellemzően szubtrópusi területeken találhatóak azok a farmok, melyek ma ellátják a nagyvilágot arakakaduval.
Itt – a kedvező éghajlat miatt – egész évben friss, helyben termesztett, rendkívül változatos gyümölcs- és mageleséget tudnak biztosítani az állatoknak. De ha azt gondolnánk, hogy a szélsőségesebb időjárási viszonyok miatt nálunk igen nehéz pálmakakadut tenyészteni, akkor bizony tévedünk.
A tojásokat géppel keltették ki, s kézzel nevelték föl a fiókákat. Ezzel a módszerrel, volt olyan év, hogy öt utódra is szert tettek. Mivel a fogságban tartott állomány viszonylag kicsi, és jellemzően nem szakemberek vásárolják a tenyésztelepekről kikerülő példányokat, ezért a pálmakakadu ára sok díszmadáréval ellentétben egyre magasabbra kúszik, így hatalmas profitra tehetnek szert azok, akik szerencsével járnak e faj szaporítása során.
