Gondozási módjuk ugyan nagyjából megegyezik a szobai ciklámenével (Cyclamen persicum-hibridek), ám nehezebben szerezhetők be, virágaik kisebbek, viszont sokszor érdekesebbek, fajonként kissé különbözőek, és általában illatosak is.
A legtöbb ciklámenfaj Törökország és a Közel-Kelet hegységeiben honos, élőhelyeik hasonlóak, ha nem is teljesen egyformák: ősztől tavaszig nedves, nyárra azonban kiszáradó erdőszélek, sziklagyepek vagy éppen sziklás hegyoldalak. Ezért alakult úgy a ciklámenek életmódja, hogy nyárra behúzódnak a talajban lévő gumóba, így vészelik át a forró hónapokat. A fajtól függően gömbölyded vagy laposabb gumó tápanyagot raktároz, és fokozatosan növekszik, némelyik fajé 20-35 centiméter átmérőjű is lehet.
A ciklámenfajok egyik része ősszel, másik része tavasszal virágzik, kivéve az erdei cikláment (C. purpurascens), amely nyár közepétől ősz elejéig nyílik. A többi fajnál közös, hogy ősszel kihajtanak, levelekkel telelnek át, mivel az élőhelyükön csapadékban gazdagabb a tél.
Ha ennél melegebb van, akkor a levélnyelek megnyúlnak, a levél mintázata pedig fakul, nem lesz dekoratív. A jó helyért cserébe nagyon mutatós lombozatot nevelnek, és egyesek késő őszig, más fajok a tél végétől kezdve egész tavasszal virítanak.
Bemutatunk néhány ősszel virágzó fajt, amelyekből érdemes többfélét is beszerezni, mert akkor augusztus végétől csaknem november végéig folyamatosan lehet virágzó ciklámenünk, és mindegyik kissé más. Az őszi fajok általában lombfakadás előtt virágoznak, bár ez a csapadék mennyiségétől is függ. Ha több a nedvesség a talajban, akkor már a virágzás idején előbújnak a levelek is, egyébként csak utána.
Hogyan és mikor vessük?
Az említett fajok nálunk is beszerezhetők speciális termesztőktől, de magvetéssel is szaporíthatjuk őket, a ciklámeneknél ez a legáltalánosabb módszer.
Ráadásul külföldről ma már könnyedén rendelhetünk magot.
Lehetőleg steril közegbe vessük, például tőzeg és perlit keverékébe. A magokat lehet mélyre vetni vagy a felszínre is szórhatjuk, majd apró kőzúzalékkal takarjuk, ez megakadályozza a mohásodást és nem engedi, hogy a víz kimossa a magokat. Nagyítóval megállapíthatjuk, hogy frissek-e a magok: ha ráncos a felületük, akkor vetés előtt egy napig áztassuk őket langyos vízben. A csírázáshoz 15-16 °C az ideális.
A magoncokat igyekezzünk minél hosszabban vegetációban tartani nyáron, ne engedjük visszahúzódni ameddig csak lehet. Ezt úgy érhetjük el, ha hűvösebb helyen tartjuk, és rendszeresen öntözzük őket. Így a gumó fejlődhet és a növényünk hamarabb fog virágozni. A magvetésből nevelt növények általában 2-3 év elteltével virágoznak.
Óvatosan az öntözéssel
A ciklámeneknek nincs sok kártevőjük, olykor levéltetvek támadják meg a fiatal leveleket, de ez nem jellemző. Éjjeli lepkék hernyói és csigák szívesen lakmároznak a ciklámen lombjából, tanácsos azokat kézzel, egyenként eltávolítani.
Legveszélyesebb kórokozója, az Erwinia carotovorum nevű baktérium akkor fertőz, ha a nyári hőségben túlzottan nedves a talaj. Ha a levelek foltokban sárgulni kezdenek akkor, amikor a növénynek nem kellene még visszahúzódnia, szedjük föl a gumót. Ha bűzös, vizenyős foltokat találunk rajta, az sajnos az említett baktérium műve, és a növény nagy valószínűséggel már nem éli túl a fertőzést.
Téli hidegben túlzott nedvesség esetén szürkepenész támadhatja meg a hajtásokat, leveleket.
Az itt bemutatott ciklámenek azoknak a növénybarátoknak valók, akik szívesen bíbelődnek különlegességekkel, és tudnak örülni kitartó munkájuk apró sikereinek is.
Kertben
Egyes fajokat érdemes a kertbe kiültetni, van rá esély, hogy áttelelnek ott is. Jól érzik magukat a fák gyökerei között, viszont a túl kötött, vizes földben a gumók a nyári hőségben és a téli hidegben egyaránt rothadnak. A biztonságosabb áttelelés érdekében akár 15-30 centiméteres ültetési mélységet is választhatunk. A tövüket még kihajtás előtt mulcsozzuk fenyőkéreggel, faaprítékkal, komposzttal vagy kőzúzalékkal. Ez jobban is mutat, mint a csupasz föld, azon kívül védi a talajt a gyors kiszáradástól és átmelegedéstől, vagy éppen az áthűléstől.
Cserépben
Cserépben is jól érzik magukat. Jó minőségű, jó vízáteresztő kerti földben tarthatók, amelyet perlittel és/vagy apró kőzúzalékkal érdemes lazítani. Ha nincs jó kerti földünk, akkor jobb minőségű általános virágföld, perlit és kőzúzalék egyharmad-egyharmad arányú keverékébe ültessük. Nem szükséges savas kémhatás, a mészkő- vagy dolomitzúzalék is megfelel. Tőzeg sem kell a földkeverékbe, hacsak nem szerkezetjavítás céljából.
A levegős talaj nagyon fontos.
Ha szükségesnek érezzük, akkor nyáron, a nyugalmi időszak végén átültethetjük a ciklámeneket, a cserépméret a gumó átmérőjénél 1-2 centiméterrel legyen nagyobb, a gumó pedig a talajfelszín közelében legyen. Alulról felszívatva öntözzük, fontos, hogy a gumó körül ne maradjon hosszú ideig vizes a közeg. A leveleket nem érdemes vízzel permetezni, az csak a gombafertőzéseknek kedvez. Virágzás után havonta egyszer káliumban gazdag, a megadott töménység felére hígított tápoldatot adhatunk nekik, de ezt semmiképp ne vigyük túlzásba.
Görög ciklámen (Cyclamen graecum)
Erre a fajra különösen jellemzőek az igen dekoratív és a különböző változatoknál sokféle mintázatú levelek. Természetes élőhelyei Görögország keleti részén, valamint Krétán, Cipruson, Rodosz szigetén és Törökország déli részein találhatók. Rövid ideig tartó kisebb fagyot elvisel, legföljebb mínusz 4 fokig, ha a talaj száraz. Jellemző, hogy gumója gömbölyű, kissé rücskös kéreggel, alsó részéből vaskos, olykor igen hosszú gyökerek fejlődnek. Élőhelyén ezek mélyre hatolnak, így a száraz nyár folyamán is némi vízhez jutnak. Érdemes mély cserépbe ültetni.
Borostyánlevelű ciklámen (Cyclamen hederifolium/neapolitanum)
A mediterráneumban honos, Dél-Franciaországtól a görög szigeteken át egészen Törökország nyugat-ázsiai részéig. Védett helyen, mélyre ültetve nálunk is télálló lehet. Gumója lapított, és a gyökerek nem az alján, hanem inkább az oldalán, tetején fejlődnek. Nagyon sok fajtája, változata van, ez különösen a levelek mintázatában és alakjában nyilvánul meg. Virágai általában rózsaszínűek, a szirmok tövénél bíbor folttal, és jellemzően kis fülecskékkel. Hófehér virágú változata is létezik. Már augusztus végén virágozni kezd, virágainak kocsánya a talajfelszín alatt ide-oda kúszik, így gyakran előfordul, hogy a gumó egyáltalán nem ott van, ahol a virágok.
Cyclamen mirabile
Nagyon szépek a levelei, kihajtáskor bíboros színűek, amely később csak a fonáki részen marad meg. Szélük csipkés, és ezekre is jellemző a szép fenyőfamintázat. Virágainak különlegessége, hogy a szirmok széle is csipkés. A fülecskék itt is hiányoznak. Gumója gömbölyded, viszonylag sima felületű. Nálunk nem biztonsággal télálló. Virágzása az említett fajok közül talán a legkésőbbi, és ennek megfelelően gyakran még november elején is virít, a hőmérséklettől és a nedvességtől függően.
Afrikai ciklámen (Cyclamen africanum)
Virágai kissé nagyobbak, és egy csoportban, a gumó közepéből felálló kocsányokon fejlődnek. Később nyílik, ezért szeptember elején érdemes elkezdeni kis vízadaggal az öntözést, hogy a virágzás meginduljon. Sajnos egyáltalán nem bírja a fagyot. Ahogy a neve is mutatja, Afrika szülötte, hazája Algéria és Tunézia, a Szaharát határoló hegyek északi lábáig. Gumója szintén lapított, de a teteje kissé homorú, és a gyökerek az egész felületén fejlődnek.
Kis-ázsiai ciklámen (Cyclamen cilicium)
Dél-Törökországban, a Taurosz-hegység ciliciai részén honos. Bokorerdőkben nő, és egyes szakirodalmak szerint ugyanannyira télálló, mint a borostyánlevelű ciklámen. Gumója gömbölyű, a gyökerek az alsó rész közepéből erednek, levelei az előző fajokénál kissé kerekdedebbek, közepükön sötétebb zöld, szép, fenyőfaszerű folttal. Virágai halvány rózsaszínűek, a szokásos bíboros folttal a szirmok tövénél, de a fülecskék itt hiányoznak. Szereti és meg is hálálja a szűrt napfényt. Kellemesen illatos.
