Pall Olafsson távoli farmján az év felében a hőmérséklet bőven fagypont alatt van, és a nap is ritkán kel fel.
Nagyjából 20 éve az utolsó paradicsomokat még novemberben szüretelték, legközelebb pedig áprilisban termett a zöldség – nyilatkozta Olafsson a Thomson Reuters Foundationnek. Azonban sokat lendített a termelésen, hogy már egész évben világítanak. Ez főleg a termálvíznek köszönhető, ami a gazdaságtól nem messze tör a felszínre, és segítségével a Hveravellir Izland egyik legnagyobb zöldségtermelője: évente 500 tonna paradicsomot, uborkát és paprikát bocsát ki.
A szigetország elektromos energiája teljes mértékben megújuló forrásból származik, aminek negyedét teszi ki a termálvíz – ez pedig lehetővé teszi, hogy a friss zöldségek egész évben elérhetőek legyenek.
Az igazi előrelépés azonban a számítógép vezérelte üvegházak elterjedése volt, melyek lehetővé tették, hogy mindent okostelefonról lehessen vezérelni – mondta el Knutur Rafn Armann, aki a Fridheimer paradicsomfarmot üzemelteti feleségével, Helenával.
„Minden üvegházban van egy vezérlő számítógép, ami összeköttetésben áll a meteorológiai mérőállomásunkkal, utóbbi pedig a központi számítógépünkkel, ami pedig az internethez csatlakozik.” – mondta.
A távoli sziget korábban importból fedezte az élelmiszerszükséglete nagyobbik részét. Azonban a 2008-as pénzügyi válság illetve a vulkánkitörés 2010-ben, melynek eredményeképpen a repülőgépek nem tudtak landolni, ösztönzőleg hatottak az önellátás fellendítésére.
Mára a paradicsom és az uborka legalább fele helyben terem,
mondta Gunnlaugur Karlsson, a Solufelag Gardyrkjumanna (SFG) vezérigazgatója, mely zöldség- és gyümölcs csomagolással illetve kereskedelemmel foglalkozik.
Véleménye szerint a józan ész is azt diktálja, hogy egy isten háta mögötti, eldugott kis sziget, mely ki van téve a katasztrófáknak, igyekezzen megtermelni a saját élelmiszerét. Az is emellett szól, hogy a helyi termékeknek jobb a piaca is.
Idén az SFG együttműködésbe kezdett a helyi gazdákkal, hogy az általuk termelt élelmiszerek eljussanak az óvodákba, így a gyerekek helyben termesztett és növényvédőszer-mentes termékeket fogyaszthatnak.
Az ágazat mindent megtesz annak érdekében, hogy az embereket a helyi termékek vásárlására ösztönözze, de véleményük szerint az állam még ennél is több segítséget tudna nyújtani.
„A hatóságok nem foglalkoznak azzal, honnan származik az élelmiszer addig, amíg nem tartalmaz veszélyes kemikáliákat” mondta Helgi Johannesson mezőgazdasági tanácsadó.
Izland Ipari és Innovációs Minisztériumának egyik szóvivője azt mondta, hogy a kormány már dolgozik egy olyan irányelven, mely helyi forrásokból szerezné be az állami intézetek ellátásához szükséges élelmiszereket.
Jelenleg Izland elektromos áramának mindössze 0,5 százalékát használják a farmerek, akik állításuk szerint többet fizetnek érte, mint az jóval villamosenergia-igényesebb alumínium ipar.
Az állami kézben lévő villamossági vállalat, a Landsvirkjun nem adja közre az árait, az izlandi kormány pedig nem nyilatkozott ez ügyben.
„Már többször jeleztem az állam felé, hogyha az villamos energia 1 százalékát használnánk egészséges, jó minőségű élelmiszer termelésére saját magunk számára, az remek lenne” mondta a paradicsomtermelő Armann. „De ehhez természetesen olcsóbbá kell tenni a gazdák számára az áramot.”
