A macskák látogatása után a kertben nem csak a szétkapart ágyások és a kellemetlen szag marad, de négylábú kedvenceink előszeretettel „öntözik” növényeinket, melynek eredményeként a fű sem nő utánuk. És ez még a kisebbik baj. A macskák ürülékében olyan baktériumok találhatók, amelyek veszélyes betegségeket okoznak.
A macskák érzékenyek az illatokra, ezért érdemes olyan növényeket ültetni, melyeket messze elkerülnek. Ezek közé tartozik a kerti ruta, a macskajajként is ismert coleus canina, a geránium, az olasz szalmagyopár, valamint a levendula és a rozmaring. Némelyiküknek nagyon kellemes illata van 
számunkra, és mint gyógynövények, hasznosak lesznek a konyhában, a macskák viszont nagy ívben elkerülik.
Kerti ruta (Ruta graveolens)
Közbenső forma a lágyszárú növények és cserjék között, amely fél méteres magasságig is megnő. A hajtások alsó részei fásak, magasabban nőnek a kék-zöld felszíni levelei, amelyek sok illóolajat tartalmaznak. Májusban megjelennek a kis, sárga-zöld virágai. Jó illatú az emberek számára, a macskák viszont egyáltalán nem szeretik. Nem fagytűrő, legjobban enyhén lúgos és 
vízáteresztő talajon, napos területen nő. Az erős szelektől védett helyre kell ültetni. Szaporítása magvetéssel, vagy félfás dugványról lehetséges.
Macskaűző vagy macskajaj (Coleus canina)
A zöldes-barna színű növény a könnyű fagyot és az átmeneti szárazságot is jól tolerálja. Ezüstös színű levelei vannak, júliusban és augusztusban lila-kék virágokat hoz, amelyek olyan illatot adnak, amely közömbös az emberek számára, de nagyon kellemetlenül a macskáknak és a kutyáknak is. A 
növény napos vagy félig árnyékos helyeket kedveli. Ideális sziklakertekhez, gyorsan növekszik és terasz edényekbe, cserepekbe is ültethető.
Illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum)
Világos zöld színű, szőrszálakkal borított növény, amely dörzsölés után erős illatot áraszt. Májusban és júniusban virágzik, a virágok rózsaszín és piros árnyalatúak. Minden talajban jól fejlődik, jól tolerálja az időszakos aszályt, de nem szereti a túlöntözést. Nagyszerűen érzi magát mind árnyékban, mind a napos területen. Tőosztással vagy magvetéssel szaporítható.
Olasz szalmagyopár (Helichrysum italicum)
Félcserje, amely 20-60 cm magasra nő, eredetileg a Mediterránum száraz sziklás vidékein honos. Egyszerűen nevelhető igénytelen növény. A szélvédett, kellemesen meleg, világos, vagy tűző napos helyet is kedveli. A talaj típusára nem különösebben kényes, viszont fontos, hogy a talaj jó vízáteresztő legyen. Vízigénye alacsony, elég számára a csapadékból származó nedvesség is. A téli fagyokat elviseli, a nedvesség azonban károsíthatja, óvjuk tőle takarással. Illóolaját gyógyászati célokra használják, gyulladás gátló és gombaölő hatása van. Erős illata miatt „curry-fű”-nek is nevezik, de nincs köze az indiai fűszerkeverékhez.. Dísznövényként is remekül megállja a helyét nyáron és ősszel nyíló élénksárga virágaival, valamint tűre emlékeztető leveleivel, és bokros formájával.
Francia levendula (Levenduls angustifolia)
A legfinomabb és legértékesebb aromájú és egyben a legelterjedtebb levendulafajta. Népi elnevezéssel orvosi levendulának, keskenylevelű levendulának, vagy közönséges levendulának hívják. A valódi levendula a Földközi-tenger mellékéről, Dél-Európából származó évelő félcserje. Ezekben a délebbi régiókban jelenleg is őshonos, és jól viseli a szárazságot. A levendulabokrok kb. 4-5 éves korukban érik el végleges méretüket, általában 40-60 cm magasak, a átmérője 70-100 cm. Hosszú életű növény, akár negyed évszázadig is ontja magáról a lila virágokat. A napos helyet kedveli, mivel jól bírja a szárazságot ültethetjük sziklakertekbe. Illóolaját gyógyászati és kozmetikai célokra használják és a gasztronómiában is közkedvelt, a macskák viszont nem szívlelik.
Rozmaring (Rosmarinus officinalis)
Örökzöld félcserje, amely a Földközi-tenger térségében őshonos. Virágai a világoskéktől a liláig sokféle árnyalatban megtalálhatóak. Levelei sötétzöldek, egyenesek, tűformájúak. A növény minden része aromás illatú. A teljes napfényt vagy a félárnyékot szereti, és jól érzi magát a legtöbb talajtípusban. Azonban nem bírja a vízzel telített talajt és a túlzott árnyékot. A szárazságot viszont jól tűri. Bizonyos mértékig elviseli a fagyot, és némi téli gondozással túl is éli azt. Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtásokat nedves homokban gyökereztetünk. Másik módszer, ha 10–15 cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe is ültethető, a konyhában kedvelt fűszer.
