Back to top

Méhészeti dendrológia - a kora tavaszi fás hordásnövények

Tisztuló kirepülés, rügyfakadás, víz és virágporhordás. Megélénkült a természet, beindult az élet a méhesben. Sok szél- és rovarbeporzású fa, illetve cserjefaj ebben az időszakban, a kora tavaszi aszpektusban virágzik pollenjükkel természetes fehérjeforrást biztosítva méheink számára, segítve az utódnemzedékek felnevelését.

Új, tematikus írássorozatot szeretnék indítani a fenti címen, melynek célja a méhészeti szempontból fontos fa- és cserjefajok, illetve esetenként fajták vagy alfajok részletes bemutatása. Most a cikksorozat második részét olvashatja, az első részt ide kattintva találja.

A füzek (Salix) nemzetsége nagyon népes, a Földön mintegy 400 fűzfaj él, mind megjelenésükben, mind termőhelyi igényükben rendkívüli változatosságot mutatva. Olyan területek hasznosítására is alkalmasak, ahol más fafajok számára már túl nedves a termőhely (vagy éppen túl száraz, merthogy - mint látni fogjuk - ilyenre is van példa a nemzetségük tagjai között).

Hazánkban a legnagyobb jelentőséggel a fehér fűz (Salix alba) bír, a magyarországi erdők tekintetében területaránya 1 százalék körül van (kb. 22 ezer hektár). Az ártéri fűz-nyár (puhafás) ligeterdők egyik fő fafaja. Az alföldjeink nedves termőhelyein szerte az országban előfordul.

Termőhelyi igénye, morfológiája

A fehér fűz melegkedvelő fafaj, de a hőmérséklet szélsőségeit jól tűri. A korai és a kései fagyokra nem érzékeny. Nagyon vízigényes, mindenütt megél, ahol legalább 1 hónap elárasztást kap. Leggyakrabban vízfolyások mellett él, de tavak partján, mocsarak, lápok környékén is megtaláljuk. A talajt tekintve inkább mészkedvelő, tápanyagigénye közepes. A laza vagy középkötött, mély termőrétegű talajokat kedveli. Üledék és hordaléktalajokon, réti és láptalajokon termeszthető eredményesen. Fényigényes, rendkívül gyorsan növő fafaj, de 100 évnél ritkán él tovább (vágáskora 40-50 év).

A fűzfa magassága jó termőhelyen elérheti a 25-30 métert. Törzse általában kissé görbe, koronája hosszúkás, ágai hegyes szögben állnak felfelé, végük viszont lehajló. Gyökérzete nem hatol mélyre, oldalgyökerei a felszín közelében futva sűrűn elágaznak. Gyökérről és tuskóról egyaránt jól sarjad, jó a visszaszerző képessége. Kiválóan dugványozható. Kérge fiatal korban sima, zöldesszürke színű, idősebb korában sötétebb és mélyen, durván repedezett. (Kérgéből vonták ki elsőként a szalicilsavat, melyet napjainkban is tartósítószerként, láz- és fájdalomcsillapítóként használunk.) Rügye hosszúkás, szőrös, a hajtáshoz simuló. Vesszője sárgás-vöröses árnyalatú, vékony. Levele lándzsás alakú, keskeny, a fonákján végig ezüstös szőrborítású (1. kép).

1. kép: A fehér fűz leveles hajtása
1. kép: A fehér fűz leveles hajtása
Virágai lombfakadáskor nyílnak. Virágzatát a köznyelvben barkának mondják, holott virágzatuk felálló, ezért helyesen füzérnek nevezik.

Megporzásukat pedig nem a szél, hanem a rovarok, jelentős mértékben a méheink végzik.

A portok éretten sárga színű (2. kép). A porzós és a termős virágokban egyaránt vannak nektármirigyek. Termése toktermés, gyapjas repítőkészülékű apró magokkal. A magok a virágzás után már egy hónappal beérnek, viszont csak nagyon rövid ideig tart a csírázóképességük.

Méhészeti jelentősége

A korai hordásos fásszárú növényeink közül a fehér fűz a legértékesebb. Március-áprilisban, olykor májusban nyílik és nagy tömegben áll rendelkezésre méheink számára. A porzós virágában kettő, a termősben egy nektárium (mézfejtő, nektárt kiválasztó növényi mirigy) található. Virágzására jellemző, hogy a barka (füzér) csúcsa felé haladva egyre később nyílnak a virágocskák. Egy-egy barka virágzása az időjárástól függően átlagosan 2-5 napig tart, melegebb időben hamarabb elhervad. Ilyenkor, különösen a déli órákban a nektár besűrűsödik, de később (például az ártér sajátos, párás mikroklímájának köszönhetően) újra meghígul.

2. kép: A fehér fűz porzós virága
2. kép: A fehér fűz porzós virága
A hidegebb éjszakák általában nem befolyásolják károsan a fehér fűz virágainak nyílását, sem a nektár termelődését. Jellemzően a fák déli oldalán és csúcsán a virágok hamarabb nyílnak (ez más fafajokra úgyszintén igaz természetesen), míg az északi, kevésbé napsütötte, árnyékosabb oldalán a virágok többségének elnyílása után is sok, éppen nyíló virágot találhatunk. Ezekben viszont általában jóval kevesebb a nektár.

A nagy meleg, a légköri aszály - mely napjainkban egyre gyakoribb a kora tavaszi időszakban - a virágokat szinte egyszerre leperzselheti.

Kísérletek igazolják, hogy a porzós barkák jóval több édes nedűt termelnek, mint a termősök (azok többsége egyáltalán nem is ad). Bár a nektár mennyisége virágonként igen csekély és alacsony cukorértékkel bír (átlag 0,017-0,037 mg), egy barkában viszont akár 100-140 virágocska tömörülhet, a „sok kicsi sokra megy” elvén a dolgozók jól tudják gyűjteni. Elmondható tehát, hogy a fűz nektárhordásból ritkán nyerhetünk pergethető mennyiségű mézet, a fészek feléli. Méze kesernyés ízvilágú, vörösessárga színű és apró szemekben krémszerűen kristályosodó. Méhészeti értéke nem is ebben rejlik, hanem a virágporában, mely igen magas (33-37% körüli) fehérjetartalommal bír! A gondozandó fiasítás részére, a pempő termelésére ez rendkívül fontos.

A kora tavaszi időszakban a méheknek nagy a vízigényük, így a füzesek melletti patakokról gazdaságosan tudják a vizet hordani, ha oda vándorolunk kaptárjainkkal.

Ezeken a helyeken a többletvízhatás és a magas talajvízszint miatt gazdag a lágyszárú vegetáció, amely tovább növeli a nektár- és pollen hordásának lehetőségét. Tehát nemcsak maga a fűz, hanem a fűz-nyár (puhafás) ligeterdők, mint természetes növénytársulások kiváló vándorhelyek. Ebben az időszakban virágzik ugyanis a tavaszi tőzike, a gólyahírfélék, a keltikék, a tüdőfű, a szellőró­zsák, valamint cserjefajok (mogyoró, húsos som) és még hosszan lehetne sorolni. Ezeket szintén szívesen látogatják a méhek. Így a füzeseken robbanásszerűen fejlődnek a méhcsaládok, már áprilisban olyan népességet érhetnek el, hogy akár meg is rajozhatnak. A fűzről aztán olyan családokkal lehet akácra továbbmenni, hogy ott átlag fölötti pergethető mennyiséget nyerhetünk vagy könnyebben, nagyobb biztonsággal szaporíthatunk.

Tavasz végén, nyár elején a vízparti fűzfák levelein apró kabócalárvák tömege szívogatja a növényi nedveket. A természetes ellenségeikkel szemben úgy védekeznek, hogy nyálhabbal vonják be magukat, melyből a feleslegben felszívott növényi nedv időnként lecseppen.

Ebből lesz a mézharmat, melyet a dolgozó méhek összegyűjtenek és mézzé invertálnak.

A kaptárba bekerülve gyorsan kristályosodik, a méhek nehezen tudják felvenni, magas ásványianyag-tartalma miatt pedig megemészteni. A kristályokat a kaptár aljára szórják ki a sejtekből. Ilyen időszakban a füzesek közelében, ennek ellenőrzésére is jó szolgálatot tesz a higiénikus aljdeszka. A megmaradt híg fűz édesharmattól a méhek hasmenésesek, nozémásak lehetnek. Ha ezt tapasztaljuk pergetni kell, vagy - ha a pergetésre nincs lehetőségünk - cukorszirupos ráetetést végezni.

Ültetése, telepítése

A fehér fűz vesszeit is használják kosárfonásra
A fehér fűz vesszeit is használják kosárfonásra
Magyarországon a mesterséges fűzerdősítésekben általában a jól fejlett 1/1 éves (egy évig magágyi - egy évig iskolázott) gyökeres fűzcsemetéket használják. Ezeknek szabványban előírt minimális méretei: „A” minőségű: 150 cm szárhossz, 15 mm gyökfőátmérő vagy „B” minőségű: 100 cm szárhossz, 10 mm gyökfőátmérő. A minimális gyökérhosszúság 20 cm. Hullámtéri, mély fekvésű területeken, viszonylag kisebb magasságú vízborítás esetén botdugványokat, csúcsrügyes karódugványokat szúrnak le a vízzel borított talajba. Ehhez nagy méretű, 2-3 éves ültetési anyag használatos. A lényeg, hogy a csúcshajtásuk a vegetációs időszakban tartósan ne kerüljön vízborítás alá, mert akkor a fiatal fácskák elpusztulnak.

A dugványozás alkalmával arra érdemes ügyelni, hogy porzós barkájú egyedekről vegyünk vesszőt, mert a női egyedek dugványaiból fejlődő fűzfáról csak nektárt gyűjthetnek majd a méhek, pollent nem.

A fehér fűz területe a jövőben nagymértékben nem növelhető, tekintve, hogy rendkívül vízigényes. Helyenként azonban előfordul, hogy nemzeti parkok vizes élőhely-rekonstrukciója során nagyobb mennyiségben telepítik. Másutt sajnos sokfelé vágják. Nálunk, Nógrád megyében néhány éve, mintegy 9 km hosszúságban, a patakmeder két oldalán (3-3 méter szélességben) kivágták a fűzfákat. A faanyag egy részét eladták energetikai aprítéknak, a többit szétosztották szociális tűzifaként. Ezzel nincs is gond. Azzal viszont annál inkább, hogy a tuskókat lekezelték vegyszerrel, hogy ne sarjadjon fel, helyére pedig nem ültettek mást. Így létrejött egy 6 méter széles fátlan meder. Az ország más térségeiben is hasonlókat hallok méhésztársaktól.

(Ha valaki fehér fűz szaporítóanyaghoz szeretne hozzájutni, az Erdészeti- és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács hivatalos oldalán (www.csemete.hu/letölthetőanyagok) lehet keresni termelőket. Jelenleg Ásványráró, Borjád, Kapuvár, Mohács, Szeged és Szeremle településeken üzemelő csemetekertekben forgalmaznak 1 és 2 éves, illetve iskolázott csemetéket és dugványt.)

A fűz energiaültetvényeknek nem nagy méhészeti jelentősége van, mivel azokat nagyon rövid vágásfordulóval (2-3 év) kezelik.

3. kép: A kecskefűz leveles hajtása
3. kép: A kecskefűz leveles hajtása
A másik, méhészeti szempontból is említést érdemlő fűzfajunk a kecskefűz (Salix caprea). Főleg dombvidékeinken és középhegységeinkben él. Másod-, harmadrendű fa (legfeljebb 8-10 m magas, erősen ágasodó) kis méretéből eredően faanyagának ipari felhasználása jelentéktelen. Pionír fafaj, újulata elsőként és tömegesen jelenik meg vágásterületeken. Ez kezdetben kedvező hatású a talaj és az értékesebb fafajok csemetéinek árnyalása miatt. Később azonban konkurenciát jelenthet, ezért a tisztítóvágások során nagy részüket eltávolítják, s csak az erdőszegélyben hagyják meg egyedeit.

Termőhelyi igénye, morfológiája

A klíma tekintetében rendkívül széles tűrőképességű, a hideget, meleget egyaránt jól bírja. A többi hazai fűzfajjal ellentétben nem igényel többletvizet. Csak a csapadék és a talajban tárolódott talajvíz áll a rendelkezésére, de ez számára elég, hogy a szárazabb termőhelyeket is elviselje. A túlságosan nedves területeken viszont nem marad életben. Elsősorban mészkerülő, a savanyú talajokat kedveli. Fényigényét tekintve inkább fényigényes, mérsékelten árnyéktűrő.

Kérge sokáig sima, később repedezett, zöldesszürke színű. Rombusz alakú paraszemölcsökkel tarkított.

Hajtása vastag, barna vagy vörösesbarna színű, molyhos csúcsú. Rügye kopasz, tojásdad alakú, hegyes, szártól kissé elálló zöldes- vörösesbarnás árnyalatú. Levele elliptikus vagy kerekded, a közepén a legszélesebb. A levél széle ép, vagy szabálytalanul fogazott, maga a levéllemez ráncos felületű (3. kép).

Virágai zömök, nagy méretű barkák. Lombfakadás előtt nyílnak. A porzós virágok kénsárga színűek (4. kép), a termősek fehéres zöldek. Húsvétkor javarészt e faj barkáit gyűjtik dekorációnak. Termése molyhos felületű, kúpos alakú tok. Növekedését tekintve néhány évig gyorsan nő, majd nagyon lelassul, 60 évnél ritkán él tovább.

4. kép: A kecskefűz porzós virágzata
4. kép: A kecskefűz porzós virágzata
Méhészeti jelentősége

Márciusban kezd virítani. A porzós virágokban 2 porzó és 1 nektárium van. Már néhány éves korában virágzik és minden évben nagy tömegben hozza a virágait. Virágpora sárga, eladásra is alkalmas. Egyes régebbi megfigyelések szerint a nektárképződése és mézelése akkor a legjobb, ha a virágzás gyorsan, 4-6 nap alatt lezajlik. A nektár termelődésére a legoptimálisabb hőmérséklet 18-20 oC körül van. Rövid, de rohamos hordást adhat. Más vizsgálatok viszonylag hűvös időjárási viszonyok között is jó nektártermelőnek mutatták. Egyes hibridjei időjárástól függően 0,024-0,1 mg cukorértékkel rendelkeznek.

A kevés nektárt itt is a sok, csoportosult virágocska ellensúlyozza egy-egy barkában.

A kecskefűz méhészeti jelentősége szintén a magas fehérjetartalommal bíró virágporában mutatkozik meg elsősorban, mely nagy tömegben áll rendelkezésre dombvidéki, középhegységi röpkörzetű méhészetek számára, ahol esetleg a többletvízhatás hiánya miatt a fehér fűz nem fordul elő.

Ültetése, telepítése

A kecskefűz hátránya sajnos az, hogy bár jól sarjad, dugványról nem szaporítható. Csemetekerti forgalomban viszont szaporítóanyaga (magja, illetve 1 és két éves csemetéje) beszerezhető. Mivel egy rendkívül igénytelen, őshonos, tág tűrőképességű, korai hordást, gyorsan (már fiatalon) biztosító fajról van szó, méhlegelő-javításra/fejlesztésre mindenképpen javasolt az ültetése. Örösi doktort idézve: „méhészeti érdek”!

(Folytatjuk)

Lászka István Attila

okleveles erdőmérnök, agrár-mérnöktanár

Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Nem vitték el a gólyák a nyarat

A néphagyomány úgy tartja, a gólyákkal érkezik a tavasz, és amikor útra kelnek elviszik magukkal a nyarat. Ám az idén úgy tűnik, a nyár még legalább egy hónapig marad. Ez jó hír az aratásra készülőknek, a borászoknak, az utószezonban nyaralóknak, ám ellentmond a több száz éves megfigyeléseknek. Kezdhetünk hozzászokni, hogy az időjárást figyelve nem jön be az évszázados forgatókönyv?

A magyar erdők királya

Nem feledkezhetünk meg a zalai, somogyi, valamint a gemenci gímszarvas állományunkról, amely hungarikummá vált. A híres gímszarvas állomány megőrzéséhez azonban továbbra is elengedhetetlen a megfelelő szakmai ismeret és a szarvassal való gazdálkodás.

Afrika válhat a méztermelés fellegvárává

Egy kanadai segélyszervezet révén három hetet töltöttem Etiópiában méhész szakértőként. Már az előkészületek során rá kellett döbbenjek, hogy abszolút félretájékozott vagyok erről a százmillió lakosú országról, ami tízszer akkora területű, mint Magyarország.

60 ezer méh és 50 kilogramm méz a plafonban

Hatalmas lépesméz mennyiségre bukkant Paul Wood ausztrál méhész egy brisbane-i nő otthonában, a mennyezet alatt.

Oroszországi erdőtüzek: miért veszélyes a meggyulladt tőzegláp?

Előfordulhat, hogy az Oroszországban égő tőzeglápok maguktól nem alszanak ki, ez azért veszélyes, mert akár 100-szor több széndioxid kerül a levegőbe, mint az erdőtüzek miatt.

"Védőoltás" méhbetegségek ellen - egy felfedezés lehetőségei

A méhek egymás etetése során ismerik meg a lehetséges korokozók génjeit, melyek ellen aztán küzdeni is képesek. A kérdés, hogy ennek alapján "oltóanyagok" is létrehozhatóak-e a méhek egészségének védelmében.

Magyartarkákkal tartják fenn a Böddi-szék szikes vízi élőhelyeit

Magyartarka üsző gulya érkezett a Böddi-székre, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság legelőterületeit vehették birtokba. Az állatok legelésükkel hozzájárulnak a szikes élőhelyek természetességének javulásához, a szikes tavakra jellemző változatos élővilág megőrzéséhez.

Jogszerű faanyag-kereskedelemmel a magyar erdők védelméért

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a magyar erdő- és favagyon, valamint a jogkövető faanyagkereskedők védelme érdekében a hazai faanyagkereskedelmi lánc egészét felügyeli. A hatóság az eddigi ellenőrzések tapasztalatai alapján összegezte a fatermékek jogszerű kereskedelmének alapvető követelményeit. Az összefoglaló tájékoztató ezentúl minden érdeklődő számára elérhető a Nébih honlapján.

Jó üzlet a palackozott svájci levegő a szmogos Ázsiában

Noha nagy a kereslet Thaiföldön a palackban kapható svájci levegőre, a környezetvédőknél ez az üzlet nagy tiltakozást váltott ki. A levegő árusítása – merthogy valóban erről van szó – valószínűleg igencsak jövedelmező, de ökológiai-etikai megközelítésben leveri a lécet.

Hulló kövei miatt veszélyes lett a Rám-szakadék

Bár szabad szemmel nem lehet látni, folyamatosan mozognak – más szóval borjadzanak – bolygónk hegyei, és a jelenséget nemcsak a föld mélyéről feltörő erők, de a jég is okozza