Back to top

Méhészeti dendrológia - a kora tavaszi fás hordásnövények

Tisztuló kirepülés, rügyfakadás, víz és virágporhordás. Megélénkült a természet, beindult az élet a méhesben. Sok szél- és rovarbeporzású fa, illetve cserjefaj ebben az időszakban, a kora tavaszi aszpektusban virágzik pollenjükkel természetes fehérjeforrást biztosítva méheink számára, segítve az utódnemzedékek felnevelését.

Új, tematikus írássorozatot szeretnék indítani a fenti címen, melynek célja a méhészeti szempontból fontos fa- és cserjefajok, illetve esetenként fajták vagy alfajok részletes bemutatása. Most a cikksorozat második részét olvashatja, az első részt ide kattintva találja.

A füzek (Salix) nemzetsége nagyon népes, a Földön mintegy 400 fűzfaj él, mind megjelenésükben, mind termőhelyi igényükben rendkívüli változatosságot mutatva. Olyan területek hasznosítására is alkalmasak, ahol más fafajok számára már túl nedves a termőhely (vagy éppen túl száraz, merthogy - mint látni fogjuk - ilyenre is van példa a nemzetségük tagjai között).

Hazánkban a legnagyobb jelentőséggel a fehér fűz (Salix alba) bír, a magyarországi erdők tekintetében területaránya 1 százalék körül van (kb. 22 ezer hektár). Az ártéri fűz-nyár (puhafás) ligeterdők egyik fő fafaja. Az alföldjeink nedves termőhelyein szerte az országban előfordul.

Termőhelyi igénye, morfológiája

A fehér fűz melegkedvelő fafaj, de a hőmérséklet szélsőségeit jól tűri. A korai és a kései fagyokra nem érzékeny. Nagyon vízigényes, mindenütt megél, ahol legalább 1 hónap elárasztást kap. Leggyakrabban vízfolyások mellett él, de tavak partján, mocsarak, lápok környékén is megtaláljuk. A talajt tekintve inkább mészkedvelő, tápanyagigénye közepes. A laza vagy középkötött, mély termőrétegű talajokat kedveli. Üledék és hordaléktalajokon, réti és láptalajokon termeszthető eredményesen. Fényigényes, rendkívül gyorsan növő fafaj, de 100 évnél ritkán él tovább (vágáskora 40-50 év).

A fűzfa magassága jó termőhelyen elérheti a 25-30 métert. Törzse általában kissé görbe, koronája hosszúkás, ágai hegyes szögben állnak felfelé, végük viszont lehajló. Gyökérzete nem hatol mélyre, oldalgyökerei a felszín közelében futva sűrűn elágaznak. Gyökérről és tuskóról egyaránt jól sarjad, jó a visszaszerző képessége. Kiválóan dugványozható. Kérge fiatal korban sima, zöldesszürke színű, idősebb korában sötétebb és mélyen, durván repedezett. (Kérgéből vonták ki elsőként a szalicilsavat, melyet napjainkban is tartósítószerként, láz- és fájdalomcsillapítóként használunk.) Rügye hosszúkás, szőrös, a hajtáshoz simuló. Vesszője sárgás-vöröses árnyalatú, vékony. Levele lándzsás alakú, keskeny, a fonákján végig ezüstös szőrborítású (1. kép).

1. kép: A fehér fűz leveles hajtása
1. kép: A fehér fűz leveles hajtása
Virágai lombfakadáskor nyílnak. Virágzatát a köznyelvben barkának mondják, holott virágzatuk felálló, ezért helyesen füzérnek nevezik.

Megporzásukat pedig nem a szél, hanem a rovarok, jelentős mértékben a méheink végzik.

A portok éretten sárga színű (2. kép). A porzós és a termős virágokban egyaránt vannak nektármirigyek. Termése toktermés, gyapjas repítőkészülékű apró magokkal. A magok a virágzás után már egy hónappal beérnek, viszont csak nagyon rövid ideig tart a csírázóképességük.

Méhészeti jelentősége

A korai hordásos fásszárú növényeink közül a fehér fűz a legértékesebb. Március-áprilisban, olykor májusban nyílik és nagy tömegben áll rendelkezésre méheink számára. A porzós virágában kettő, a termősben egy nektárium (mézfejtő, nektárt kiválasztó növényi mirigy) található. Virágzására jellemző, hogy a barka (füzér) csúcsa felé haladva egyre később nyílnak a virágocskák. Egy-egy barka virágzása az időjárástól függően átlagosan 2-5 napig tart, melegebb időben hamarabb elhervad. Ilyenkor, különösen a déli órákban a nektár besűrűsödik, de később (például az ártér sajátos, párás mikroklímájának köszönhetően) újra meghígul.

2. kép: A fehér fűz porzós virága
2. kép: A fehér fűz porzós virága
A hidegebb éjszakák általában nem befolyásolják károsan a fehér fűz virágainak nyílását, sem a nektár termelődését. Jellemzően a fák déli oldalán és csúcsán a virágok hamarabb nyílnak (ez más fafajokra úgyszintén igaz természetesen), míg az északi, kevésbé napsütötte, árnyékosabb oldalán a virágok többségének elnyílása után is sok, éppen nyíló virágot találhatunk. Ezekben viszont általában jóval kevesebb a nektár.

A nagy meleg, a légköri aszály - mely napjainkban egyre gyakoribb a kora tavaszi időszakban - a virágokat szinte egyszerre leperzselheti.

Kísérletek igazolják, hogy a porzós barkák jóval több édes nedűt termelnek, mint a termősök (azok többsége egyáltalán nem is ad). Bár a nektár mennyisége virágonként igen csekély és alacsony cukorértékkel bír (átlag 0,017-0,037 mg), egy barkában viszont akár 100-140 virágocska tömörülhet, a „sok kicsi sokra megy” elvén a dolgozók jól tudják gyűjteni. Elmondható tehát, hogy a fűz nektárhordásból ritkán nyerhetünk pergethető mennyiségű mézet, a fészek feléli. Méze kesernyés ízvilágú, vörösessárga színű és apró szemekben krémszerűen kristályosodó. Méhészeti értéke nem is ebben rejlik, hanem a virágporában, mely igen magas (33-37% körüli) fehérjetartalommal bír! A gondozandó fiasítás részére, a pempő termelésére ez rendkívül fontos.

A kora tavaszi időszakban a méheknek nagy a vízigényük, így a füzesek melletti patakokról gazdaságosan tudják a vizet hordani, ha oda vándorolunk kaptárjainkkal.

Ezeken a helyeken a többletvízhatás és a magas talajvízszint miatt gazdag a lágyszárú vegetáció, amely tovább növeli a nektár- és pollen hordásának lehetőségét. Tehát nemcsak maga a fűz, hanem a fűz-nyár (puhafás) ligeterdők, mint természetes növénytársulások kiváló vándorhelyek. Ebben az időszakban virágzik ugyanis a tavaszi tőzike, a gólyahírfélék, a keltikék, a tüdőfű, a szellőró­zsák, valamint cserjefajok (mogyoró, húsos som) és még hosszan lehetne sorolni. Ezeket szintén szívesen látogatják a méhek. Így a füzeseken robbanásszerűen fejlődnek a méhcsaládok, már áprilisban olyan népességet érhetnek el, hogy akár meg is rajozhatnak. A fűzről aztán olyan családokkal lehet akácra továbbmenni, hogy ott átlag fölötti pergethető mennyiséget nyerhetünk vagy könnyebben, nagyobb biztonsággal szaporíthatunk.

Tavasz végén, nyár elején a vízparti fűzfák levelein apró kabócalárvák tömege szívogatja a növényi nedveket. A természetes ellenségeikkel szemben úgy védekeznek, hogy nyálhabbal vonják be magukat, melyből a feleslegben felszívott növényi nedv időnként lecseppen.

Ebből lesz a mézharmat, melyet a dolgozó méhek összegyűjtenek és mézzé invertálnak.

A kaptárba bekerülve gyorsan kristályosodik, a méhek nehezen tudják felvenni, magas ásványianyag-tartalma miatt pedig megemészteni. A kristályokat a kaptár aljára szórják ki a sejtekből. Ilyen időszakban a füzesek közelében, ennek ellenőrzésére is jó szolgálatot tesz a higiénikus aljdeszka. A megmaradt híg fűz édesharmattól a méhek hasmenésesek, nozémásak lehetnek. Ha ezt tapasztaljuk pergetni kell, vagy - ha a pergetésre nincs lehetőségünk - cukorszirupos ráetetést végezni.

Ültetése, telepítése

A fehér fűz vesszeit is használják kosárfonásra
A fehér fűz vesszeit is használják kosárfonásra
Magyarországon a mesterséges fűzerdősítésekben általában a jól fejlett 1/1 éves (egy évig magágyi - egy évig iskolázott) gyökeres fűzcsemetéket használják. Ezeknek szabványban előírt minimális méretei: „A” minőségű: 150 cm szárhossz, 15 mm gyökfőátmérő vagy „B” minőségű: 100 cm szárhossz, 10 mm gyökfőátmérő. A minimális gyökérhosszúság 20 cm. Hullámtéri, mély fekvésű területeken, viszonylag kisebb magasságú vízborítás esetén botdugványokat, csúcsrügyes karódugványokat szúrnak le a vízzel borított talajba. Ehhez nagy méretű, 2-3 éves ültetési anyag használatos. A lényeg, hogy a csúcshajtásuk a vegetációs időszakban tartósan ne kerüljön vízborítás alá, mert akkor a fiatal fácskák elpusztulnak.

A dugványozás alkalmával arra érdemes ügyelni, hogy porzós barkájú egyedekről vegyünk vesszőt, mert a női egyedek dugványaiból fejlődő fűzfáról csak nektárt gyűjthetnek majd a méhek, pollent nem.

A fehér fűz területe a jövőben nagymértékben nem növelhető, tekintve, hogy rendkívül vízigényes. Helyenként azonban előfordul, hogy nemzeti parkok vizes élőhely-rekonstrukciója során nagyobb mennyiségben telepítik. Másutt sajnos sokfelé vágják. Nálunk, Nógrád megyében néhány éve, mintegy 9 km hosszúságban, a patakmeder két oldalán (3-3 méter szélességben) kivágták a fűzfákat. A faanyag egy részét eladták energetikai aprítéknak, a többit szétosztották szociális tűzifaként. Ezzel nincs is gond. Azzal viszont annál inkább, hogy a tuskókat lekezelték vegyszerrel, hogy ne sarjadjon fel, helyére pedig nem ültettek mást. Így létrejött egy 6 méter széles fátlan meder. Az ország más térségeiben is hasonlókat hallok méhésztársaktól.

(Ha valaki fehér fűz szaporítóanyaghoz szeretne hozzájutni, az Erdészeti- és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács hivatalos oldalán (www.csemete.hu/letölthetőanyagok) lehet keresni termelőket. Jelenleg Ásványráró, Borjád, Kapuvár, Mohács, Szeged és Szeremle településeken üzemelő csemetekertekben forgalmaznak 1 és 2 éves, illetve iskolázott csemetéket és dugványt.)

A fűz energiaültetvényeknek nem nagy méhészeti jelentősége van, mivel azokat nagyon rövid vágásfordulóval (2-3 év) kezelik.

3. kép: A kecskefűz leveles hajtása
3. kép: A kecskefűz leveles hajtása
A másik, méhészeti szempontból is említést érdemlő fűzfajunk a kecskefűz (Salix caprea). Főleg dombvidékeinken és középhegységeinkben él. Másod-, harmadrendű fa (legfeljebb 8-10 m magas, erősen ágasodó) kis méretéből eredően faanyagának ipari felhasználása jelentéktelen. Pionír fafaj, újulata elsőként és tömegesen jelenik meg vágásterületeken. Ez kezdetben kedvező hatású a talaj és az értékesebb fafajok csemetéinek árnyalása miatt. Később azonban konkurenciát jelenthet, ezért a tisztítóvágások során nagy részüket eltávolítják, s csak az erdőszegélyben hagyják meg egyedeit.

Termőhelyi igénye, morfológiája

A klíma tekintetében rendkívül széles tűrőképességű, a hideget, meleget egyaránt jól bírja. A többi hazai fűzfajjal ellentétben nem igényel többletvizet. Csak a csapadék és a talajban tárolódott talajvíz áll a rendelkezésére, de ez számára elég, hogy a szárazabb termőhelyeket is elviselje. A túlságosan nedves területeken viszont nem marad életben. Elsősorban mészkerülő, a savanyú talajokat kedveli. Fényigényét tekintve inkább fényigényes, mérsékelten árnyéktűrő.

Kérge sokáig sima, később repedezett, zöldesszürke színű. Rombusz alakú paraszemölcsökkel tarkított.

Hajtása vastag, barna vagy vörösesbarna színű, molyhos csúcsú. Rügye kopasz, tojásdad alakú, hegyes, szártól kissé elálló zöldes- vörösesbarnás árnyalatú. Levele elliptikus vagy kerekded, a közepén a legszélesebb. A levél széle ép, vagy szabálytalanul fogazott, maga a levéllemez ráncos felületű (3. kép).

Virágai zömök, nagy méretű barkák. Lombfakadás előtt nyílnak. A porzós virágok kénsárga színűek (4. kép), a termősek fehéres zöldek. Húsvétkor javarészt e faj barkáit gyűjtik dekorációnak. Termése molyhos felületű, kúpos alakú tok. Növekedését tekintve néhány évig gyorsan nő, majd nagyon lelassul, 60 évnél ritkán él tovább.

4. kép: A kecskefűz porzós virágzata
4. kép: A kecskefűz porzós virágzata
Méhészeti jelentősége

Márciusban kezd virítani. A porzós virágokban 2 porzó és 1 nektárium van. Már néhány éves korában virágzik és minden évben nagy tömegben hozza a virágait. Virágpora sárga, eladásra is alkalmas. Egyes régebbi megfigyelések szerint a nektárképződése és mézelése akkor a legjobb, ha a virágzás gyorsan, 4-6 nap alatt lezajlik. A nektár termelődésére a legoptimálisabb hőmérséklet 18-20 oC körül van. Rövid, de rohamos hordást adhat. Más vizsgálatok viszonylag hűvös időjárási viszonyok között is jó nektártermelőnek mutatták. Egyes hibridjei időjárástól függően 0,024-0,1 mg cukorértékkel rendelkeznek.

A kevés nektárt itt is a sok, csoportosult virágocska ellensúlyozza egy-egy barkában.

A kecskefűz méhészeti jelentősége szintén a magas fehérjetartalommal bíró virágporában mutatkozik meg elsősorban, mely nagy tömegben áll rendelkezésre dombvidéki, középhegységi röpkörzetű méhészetek számára, ahol esetleg a többletvízhatás hiánya miatt a fehér fűz nem fordul elő.

Ültetése, telepítése

A kecskefűz hátránya sajnos az, hogy bár jól sarjad, dugványról nem szaporítható. Csemetekerti forgalomban viszont szaporítóanyaga (magja, illetve 1 és két éves csemetéje) beszerezhető. Mivel egy rendkívül igénytelen, őshonos, tág tűrőképességű, korai hordást, gyorsan (már fiatalon) biztosító fajról van szó, méhlegelő-javításra/fejlesztésre mindenképpen javasolt az ültetése. Örösi doktort idézve: „méhészeti érdek”!

(Folytatjuk)

Lászka István Attila

okleveles erdőmérnök, agrár-mérnöktanár

Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Vendég a tundrákról - A kis sólyom

A kis sólyom – vagy, ahogy korábban hívták, törpe sólyom – hegyes szárnyú, gyors röptű madár. A kiszínezett öreg hím nagyon szép, fejtetője sötét palaszürke finom fekete vonalkákkal, háta, felső farkfedői, valamint válltollai palakékek, faroktollai hamvas szürkék csúcsukon keskeny fehér végszalaggal, előtte széles, fekete harántsávval.

Kutyafogat a Mátrában

Őszi színeit öltötte magára a Mátra. Az erdő sárgán hullámzik a hegyek-völgyek vonulatán, amíg a szem ellát. A megnyugtató csöndben különös hang üti meg a fülemet Mátrafüredhez közeledve. Kutyaugatás; de nem egy, nem kettő. Hamarosan kiderül, hogy harminckilenc kutya kelti a hangzavart. A kutyák körül Hering Tamás serénykedik, ugyanis túrázókat vár.

Természet- és pénztárcabarát az átgondolt téli legeltetés

A melegedő éghajlat következtében a legeltetés időszaka egyre inkább kitolódik, így különösen fontos, hogy a gazdálkodók tisztában legyenek a téma legfőbb alapvetéseivel. Ezekről beszélt lapunknak Vidra Tamás, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) természetvédelmi tájegységvezetője, aki nemcsak a természetvédelem, hanem a gazdálkodók szempontjából előnyös módszerekre is kitért.

Lángoló kaptárak Versailles-ban

Második tüntetését tartotta meg az Egyesület az Európai Méhekért (eubee.eu) Versailles-ban a napokban. A tiltakozáson nagy számban vettek részt európai méhészek, köztük magyarok. Kaptárakat égettek el, hogy ezzel demonstrálják a reménytelen helyzetüket.

Speciális kiadványokkal is segíti a szakmai szereplőket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara speciális, ingyenes szakmai kiadványokkal is segíti a mező- és az erdőgazdálkodással foglalkozókat, valamint az élelmiszeriparban tevékenykedőket.

Komposztálható címke

A Label Pro Industries és a Fruit Label Pro által együttesen gyártott Bio-Label vezető szerepet tölt be Dél-Afrikában a komposztálható gyümölcscímkézés területén. Az élelmiszerbiztonsági kritériumoknak is megfelelő címke, amelyet a TÜV Austria „OK Compost” jelöléssel minősített, olyan cellulózból készül, amelynek alapanyaga fenntarthatóan művelt erdőgazdaságokból kerül ki.

Méhészeti egyesület: össze fog dőlni a mezőgazdaság a méhészek nélkül

Méhészek nélkül össze fog dőlni a mezőgazdaság, ezért az Európai Uniónak tisztességes piaci feltételeket kell biztosítania nekik - közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke szerdán az M1 aktuális csatornán.

A multifunkcionális erdők lehetnek a kulcs az EU éghajlati és biodiverzitási célkitűzéseinek eléréséhez

Négy, az EU erdésztársadalmát képviselő szervezet „Lássuk a fáktól az erdőt - az EU erdőinek multifunkcionális szerepe” címmel január 21-én szakmai napot szervezett az Európai Parlamentben. Az esemény a multifunkcionális erdőknek az EU éghajlati és biodiverzitási célkitűzéseihez való jelentős hozzájárulásával foglalkozott.

Több lehet a mikroműanyag a természetben, mint gondoltuk

Egy most záruló K+F projekt során olyan mintavételi módszert fejlesztett ki egy független laboratórium, amellyel sokkal pontosabb és megbízhatóbb eredményeket kaphatunk a mikroműanyagok kutatása során: az eddig mért adatoknál akár 3-5-ször is nagyobb lehet a vizekben jelen lévő tényleges mikroműanyag-koncentráció.

Brüsszelben tüntettek az európai méhészek

Az olcsó import és a hamisított méz ellen tüntettek európai méhészek Brüsszelben.