Back to top

A trófeabírálat nagymestere

Szidnai László gyémántdiplomás agrármérnök, vadgazda, nemzetközileg is elismert szakember. Gyermekkori indíttatás hatására választotta ezt az élethivatást és sokat tett a magyar vadászati kultúráért. Munkásságának talán legkiemelkedőbb időszaka az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállításhoz kötődik.Erről is mesélt lapunknak.

Édesapja a legendás Selmecbányán szerzett bányamesteri diplomát, majd Tatabányán helyezkedett el az állami kőszénbánya részvénytársaságnál. A Tatai-medence szénvagyona a Vértes és Gerecse bükkösökkel, gyertyános tölgyesekkel borított dombvidéke alatt húzódott, ennek nagy része a tatai Esterházy család birtokához tartozott. A bányaüzemek környékén háttérbe szorult az erdőművelés, ugyanakkor gazdag vadállomány élt.

Mivel az Esterházyak híres vadászok és vadgazdálkodók voltak, a vadászati jogokat fenntartották, és csak néhány kiváltságos személy kapott bérleti jogot, köztük Laci bácsi édesapja is három barátjával.

A szolgálati ház egy százéves cseres-tölgyes erdő szomszédságában állt, nagy majorság a kerttel, parkkal. Ebbe a csodálatos természeti környezetbe született bele késői gyermekként Szidnai László.

A gyermek László gyakorta elkísérte édesapját vadászatokra, horgászatokra, erdei barangolásokra. „Házunk környékén oly sok apróvad volt, hogy 10 évesen az ablakból lőttem mezei nyulat és rókákat flóbert puskámmal” – meséli a szakember. Már akkor eldöntötte, hogy természetközeli foglalkozást választ majd.

1943-ban kezdte meg a gimnáziumot a tatai piaristáknál, de a történelem 1948-ban közbeszólt: az intézményt bezárták. Ezekben az években tanult meg hallgatni, mert erre volt szükség, s érezte, hogy a családjától kapott tudás és nyelvismeret megingathatatlanok, örök értékűek, s az élet kemény megpróbáltatásain is átsegítik.

Végül Budán, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Az agrár-egyetemi tanulmányait is a fővárosban kezdte, de az egyetemet később Gödöllőre költöztették, így ő is odakerült. Időközben megismerkedett dr. Szederjei Ákossal, aki az Erdészeti Tudományos Intézetben a vadászati kutatócsoport élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a háború által szétzilált vadállomány megmentésében és a szakszerű vadgazdálkodás újraszervezésében.

A nagyvadállomány trófeaminőségének felmérése alapján a tájjellegű vadgazdálkodás megszervezése és az egységes selejtezési elvek alapján történő állományjavítás bevezetése is a nevéhez fűződik.

„Szederjei igyekezett maga köré gyűjteni nagyhírű, a háború előtt már elismert, de akkoriban háttérbe szorított embereket, köztük Széchenyi Zsigmondot. Nevéhez fűződik, hogy az FM felügyeletével létrehozták 1948-ban az Országos Trófeabíráló Bizottságot, amely a világon talán elsőként főfoglalkozású dolgozókkal látta el feladatát. A bizottság mellett létesített preparatóriumban a szakszerű trófealefőzés, -kikészítés és -kezelés módszereit is kikísérletezték” – tudtuk meg.

Szederjei Ákos felfigyelt az igen tehetséges és érdeklődő lelkes egyetemistára, s a szakmai körökbe is bevezette. Így ismerkedett meg Homoki Nagy Istvánnal, az első nagy magyar természetfilmek megalkotójával és Szigeti Kálmánnal, Homoki állatainak vezető idomárával. A Madártani Intézetbe is bejárt, gyűrűzővizsgát is tett, s örök barátságot kötött Welsh Huberttel, aki 1956-ban hazánkat elhagyni kényszerült, s Hollywoodban nemzetközileg is elismert állatidomárként dolgozott. Egyetemi társát, Csete Ágnest ötévi udvarlás után vette feleségül, immár 63 éve élik boldog, kiegyensúlyozott közös életüket. A hosszú távú egyetértés hasonló családi indíttatásukkal és az ’50-es évek során hasonlóan megtapasztalt meghurcoltatásokkal is magyarázható. Próbálták őket kirekeszteni, megalázni vallásosságuk, műveltségük, szüleik hajdani vagyonossága miatt. Ők azonban nem törtek meg, bíztak a jövőben, és szilárd támaszul álltak egymás mellett. „Végzés után csak Szederjei Ákos jóvoltából maradhattunk mindketten a főváros közelében. Akkoriban ugyanis az ifjú diplomásokat odaküldték, ahol éppen szükség volt rájuk, attól függetlenül, hogy ők merre szerettek volna menni” – emlékezett vissza.

Szidnai László az Erdészeti Tudományos Intézetben egy évig gyakornokoskodott, majd státusz hiányában preparátorként dolgozott, 1963-ban viszont már az Országos Trófeabíráló Bizottságban (OTB) kapott főállást, és 1983-tól 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig elnöke volt a szervezetnek. Munkásságának talán legkiemelkedőbb időszaka a Vadászati Világkiállításhoz kötődik.

Szakmai elismerések

Laci bácsi munkája során számos hazai és nemzetközi díjban részesült. Ezek közül talán arra a legbüszkébb, hogy a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) Nagyvadbizottságától megkapta a legnagyobb nemzetközi elismerést, a CIC szakmai nívódíját. A rendszerváltás után pedig a Nemzeti Vadászrend és a Pro Silva Hungariae kitüntetést vehette át

Még ma, 85. évéhez közeledve is rá-rácsodálkozik, hogy az 1966-ban kipattant gondolatból hogyan is sikerült Magyarországnak 1971 augusztusára egy valóban világraszóló rendezvényt megszerveznie.

„Több okkal is magyarázható a kiállítás sikere: még 1956-ban, a harcok során leégett a Természettudományi Múzeum állattára. Az anyag pótlására jobb híján az akkori uralkodó elitnek Széchenyi Zsigmondot, a nagyhírű Afrika-vadászunkat kellett felkérnie, aki ezt követően kétszer is járt gyűjtőúton. Az őt kísérők megismerkedtek az akkor Tanzániában élő Nagy Endrével. Később a pártvezetőség és a kormány tagjai közül is többen vadásztak vele a fekete kontinensen. Ennek során született meg az Afrika, Európa, Ázsia és Amerika vadvilágát bemutató budapesti kiállítás ötlete” – meséli. Legalább ilyen fontos volt, hogy ’56 után egyre több nyugati vadász kereste föl a vasfüggöny mögötti Magyarországot, ahol akkoriban hihetetlen mennyiségű kapitális trófeára tehettek szert. Időközben a pártelit is elkezdett vadászni, és szerették volna bemutatni trófeáikat, akár világkiállításon is. A devizatermelő nyugati bérvadásztatás népszerűsítése gazdasági szempontból is előnyös volt. Emellett az egyre inkább enyhülő nemzetközi helyzet is lehetővé tette, hogy a budapesti világkiállítás sikeresen megvalósulhasson.

A trófeabemutatási hajlandóság érdekében 1970-ben több vadászati kiállítást és trófeabemutatót tartottak, miközben már az előző évben kötelezővé tették minden elejtett és elhullásból származó új trófea bemutatását az OTB-nek.

Sőt, az úgynevezett „padlástrófeákat” is be kellett mutatni, miközben tulajdonosaiknak amnesztiát ígértek. Az időközben nyugatra került magyar trófeákat is felkutatták, s egy NSZK-beli céggel szerződést kötöttek, miszerint megoldják 91 tulajdonos 300 trófeája ide- és visszaszállítását.

A Vadászati Világkiállításon végül 5784 trófeát bíráltak el, s az időben elkészült hatalmas katalógus különleges értéke, hogy minden bírált trófea paramétereit részletesen tartalmazza, és ezzel a kutatásoknak is nélkülözhetetlen adatbázisa. Ebben az emberfeletti munkában komoly szerepe volt Szidnai Lászlónak. Különös nehézséget jelentett, hogy az akkor még elejthető vadfajok mellett bemutattak számos, már akkor is védett fajt, így összesen 180 vadfaj trófeáját kellett értékelni. Szidnai László emellett még három másik szakbizottságban is dolgozott a Vadászati Világkiállításon.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2019/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A bőgésre kész a fegyverzet

A szarvas agancsának ciklikus fejlődése egyedülálló folyamat a természetben. Hiszen az évenként lehullajtott majd újranövesztett agancs kiemelkedő példája egy „szerv” teljes regenerálódásának. A gímbika mintegy 100-120 nap leforgása alatt építi (rakja) fel az akár 14-17 kilogrammos fejdíszét. Ez megközelítőleg napi 1-2 centiméteres növekedést jelent ágvégenként.

Hamarosan indul az őszi rókavakcinázás

A rókák veszettség elleni vakcinázása idén ősszel sem marad el, ezért az előző évek gyakorlata szerint ebzárlat és legeltetési tilalom lép életbe az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2019. október 5-től zajlik majd hazánk déli és keleti megyéiben.

OMÉK, egy rendhagyó mezőgazdasági kiállítás

Alig több mint egy hét múlva kezdődik Magyarország legnagyobb agrárgazdasági eseménye, a 79. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár. A 2019. szeptember 26-29. között a HUNGEXPO területén zajló esemény sztárfellépőkkel , élménygazdasággal, szakmai konferenciákkal, gasztronómiai különlegességekkel és egy ezer négyzetméteres közösségi élelmiszer standdal várja a látogatókat.

Minőségi tenyészállatok seregszemléje a Kaposvári Állattenyésztési Napokon

A folyamatos piaci kihívások között is színvonalas magyar állattenyésztői munka sikere valamennyiünk számára fontos. Ezért az agrártárca támogatásokkal is segíti az ágazatot, hogy a rendkívül erős nemzetközi versenyben helyt tudjon állni – hangsúlyozta Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára, a XIII. Kaposvári Állattenyésztési Napok (KÁN) megnyitóünnepségén, Kaposváron.

A fiatalítás és a generációváltás is a célja az OMÉK szakmai programjainak

A szakmának is változatos programokat kínál a 79. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK), amely a kiállítás négy napja alatt számos konferenciának és szakmai előadásnak biztosít helyszínt.

Mit keres a vaddisznó a szőlőben?

Egymásnak feszülnek az indulatok a vadászok és a gazdák között vaddisznó ügyben. A szőlőtermelők és a belterületi kerttulajdonosok csak számolják a károkat, melyeket a vadak okoznak, miközben úgy érzik, nem kapnak megfelelő segítséget.

Gschwindt Márk: Feledhetetlen pillanat

Gschwindt Márk a Somogy megyei Böhönyén nőtt fel, ott került közel a természethez. Jelenleg Kaposváron él családjával, egy gyönyörű kislány édesapja. A természetfotózás rejtelmeivel és szépségével másfél éve ismerkedett meg, és mára mindennapjainak a részévé vált.

Nemzetközi piacot keres biotermékének? Ismét lesz közösségi stand a Biofachon

Aki bioterméket szeretne eladni, annak úgyszólván kihagyhatatlan a nürnbergi Biofach kiállítás. Minden év februárjában rendezik, de aki nemcsak látogatóként, hanem kiállítóként is ki szeretné próbálni, annak már most kell jelentkeznie. A magyar standot szokás szerint az AMC építi meg, náluk október elejéig jelentkezhet, akit a közösségi kiállítás lehetősége érdekel.

Bezárta kapuit a Bábolnai Gazdanapok

Idén 32. alkalommal látogathattak az érdeklődők a Bábolnai Gazdanapokra, mely ebben az évben a 79. OMÉK társrendezvénye. Idén is több mint húszezer négyzetméternyi kiállítói területen, több mint 200 kiállító, négy napon át várta a szakmai és az érdeklődő közönséget.

Solymászat: a múltjára büszkék lehetünk, a jövőjét még fel kell építeni

Rászállnak a főszereplő kezére, köröznek a nézők felett, időnként le-lecsapnak a zsákmányként felkínált húsdarabkákra. Rendezvények látványosságai, vadászok segítői, mezőgazdasági értékek őrzői. Krekács Zoltán munkatársai sólymok, héják, de dolgozik ölyvekkel, de korábban még baglyok is részt vettek bemutatóin. Ezúttal a Bábolnai Gazdanapok látogatói elvezhették műsorát.