Akik családi szükségletre, illetve kisebb mennyiségben tenyésztenek gyöngyösöket, azok számára ideális a kotlóval való keltetés, hiszen ez esetben nem kell keltetőgépet vásárolni, melynek kihasználtsága kevesebb tojás esetén nem biztos, hogy gazdaságos. Nyilván vannak hátrányai is ennek a módszernek, hiszen, ha a kotló elhagyja a fészket, s nincs mivel pótolnunk, akkor bizony oda az egész fészekalj. Emellett a kotlós különféle kórokozókkal is fertőzheti a csibéket, pipéket.
A gyöngyös nem megbízható kotlós
Ültetésre igencsak meg kell néznünk az előbbiek alapján, hogy milyen kotlóst állítunk be. A túlságosan temperamentumos madár nemcsak azért nem jó, mert könnyen leugrik a fészekről, hanem azért sem, mert izgága mivolta miatt könnyen megtaposhatja a kelő csibéket.
Legjobb tehát, ha tyúk- vagy pulykakotlóst használunk. Kotlósnak általában – úgy a házityúknál, mint a pulykánál – jobbak a két-hároméves madarak az elsőéveseknél. Egy átlagos testnagyságú tyúkkotló alá 21-23 tojást helyezhetünk, pulykakotlós alá 29-35 darabot. A házityúk ültetésére legjobb, egy 45 x 45 cm-es, míg a pulykának egy 65 x 65 cm-es láda, melybe szénát vagy szalmát helyezhetünk. A jó kotlósnak is illik egy kicsit előkészíteni a fészket, melyet aztán maga alakít kedvére, úgy, hogy az egyenletes legyen, s hogy a tojásokat megfelelően el tudja benne rendezni.
De hiába minden igyekezetünk, olykor előfordul, hogy olyan helyre tojnak gyöngyöseink, ahonnan nem tudjuk naponta begyűjteni a tojásokat, így nem ismerjük azok életkorát. Ezért mielőtt a kotlós alá helyeznénk a tojásokat, lámpázzuk meg őket, s figyeljünk a légkamra helyzetére és nagyságára. Amennyiben ez nem a tompa végénél, szimmetrikusan helyezkedik el, és vastagsága meghaladja a fél centit, akkor ne használjuk.
A fészkeket közvetlenül a helyiség padozatára helyezzük, így, amikor levesszük a kotlót, hogy egyen, igyon, mozogjon, és nem utolsósorban ürítsen, maga is vissza tudjon ülni a fészekre, így csökkenthetjük a tojástörés kockázatát. Az is lényeges, hogy az etetés, itatás, ürítés stb. ne ugyanabban a helyiségben történjen, mint ahol ültetünk, hiszen az ürülék növelheti a járványügyi kockázatot. Igen hasznos az is, ha nagy melegben a fészekbe is helyezünk itatót, úgy, hogy még véletlenül se tudjon felborulni. Erre egy megfelelően rögzített befőttes üveg tökéletesen megfelel, de ügyeljünk arra, hogy kelés előtt távolítsuk el, nehogy belefulladjanak a kiscsibék. Fontos, hogy – különösen nagy kánikulák idején – ne feledkezzünk meg a fészek, illetve a helyiség páratartalmáról. Ezt a fészek langyos vizes permetezésével, párologtató edények használatával vagy a padozat fellocsolásával tudjuk legegyszerűbben megvalósítani.
A hőingadozás frissíti az embriókat
A kotlós takarmányozására legjobb a szemes takarmány. Semmiképp se etessünk lágy- vagy zöldeleséget. Ez, ha csak enyhe hasmenést is okoz, a fészket jelentősen beszennyezheti. Fontos, hogy időnként biztosítsunk homokfürdőt is kotlósainknak. Erre tökéletesen megfelel egy 1 x 1 méteres deszkával elkerített sarok. A homokfürdőt hatékonyabbá tehetjük, ha a homokba némi fahamut keverünk.
Ügyeljünk arra, hogy a kotlósokat itatásra, etetésre mindennap ugyanabban az időben vegyük le a fészekről, s biztosítsunk számukra negyed órát, de ne többet 20 percnél.A legtöbb kotlós már sokkal hamarabb is visszaülne a fészekre, viszont ezt semmiképpen se engedjük: legalábbis bizonyosodjunk meg arról, hogy bőségesen ettek, ittak – begyüket ellenőrizzük! A tojásokat már a 10., majd a 21. napon feltétlenül ellenőrizzük lámpázással, hogy termékenyek-e. Azok a tojások, melyekben gyűrűs alakú vagy más természetellenes formájú képletet látunk, azaz elhalt embriót, azt emeljük ki, akárcsak a terméketlen tojásokat, melyek teljesen áttetszőek.
Amennyiben mégis elhúzódó kelést tapasztalunk, a gyöngyiket vegyük ki a kotlós alól, ugyanis ezek a rendkívül mozgékony apróságok a kotlóst a fészek elhagyására késztetik, idegesítik őt, s a kotlós akár agyon is taposhatja őket. Leghelyesebb ilyenkor kivárni a 28. nap legvégét, s ekkor a kotló minden gond nélkül visszafogadja az először kelteket, s gond nélkül vezeti őket tovább.
Eközben előfordul, hogy a kotlós testhőmérséklete különböző külső és belső tényezők miatt ingadozik – általában mintegy 0,4-0,7 °C-ot. Emellett attól is függ, hogy a tojás milyen hőmérsékleten van a fészekben, hogy a madárnak mely testrésze melengeti, illetve hol helyezkedik el a fészekben. Jellemzően a fészek közepén melegszenek át a legjobban, a szélén inkább „fáznak”, ezért is nagyon fontos, hogy a kotló madár folyamatosan rendezgesse, forgassa őket. Egyébként ez a hőingadozás frissítőleg hat az embriókra, mely növeli a tojások pórusain át történő légcserét, s csökkenti a túlmelegedésből származó kockázatot is.
