Back to top

Külföldön is népszerűek hófehér galambjaink

A csepeli magasröptű hófehér keringőnk egyre népszerűbb hazánkban úgy a röpgalambászok, mint a díszgalambászok táborában. Kialakulása teljes mértékben nyomon követhető. Különleges élő relikvia is a fajta, hiszen Csepelnek abban korszakában keletkezett, amikor a mai panelrengeteg helyén még családi házak álltak.

A feljegyzések szerint már 1930-ban Korényi István, csepeli röpgalambtenyésztő röptetett fehér galambokat, melyeket a Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete 1941-ben az általa megalkotott fajtaleírás alapján új fajtának fogadott el. Korényi István igen szakszerű, pontos munkát végzett – napjainkban is az általa megalkotott standard van életben.

Fotó: Tóth Zsigmond
Csepel 1951-ig önálló nagyközség volt, s mindig is fontos állattartó helynek számított. Neve is erre utal: Sepel Árpád vezér főlovásza volt, hajdan területén hatalmas ménesek legeltek.

Csepel szigete a Duna két ága közt helyezkedik el, melynek köszönhetően igen változatos élőhelytípusok alakultak ki,

s ez kedvezett úgy a vízimadarak, mint az apróbb énekesek befogásának. Ezeket a szárnyasokat szívesen tartották az itt élők – mai szóhasználattal élve hobbiállatként – a ház körül vagy éppen kalitkában. A helyi soknemzetiségű népesség változatos kultúrája is kedvezett annak, hogy az 1800-as években már egyre nagyobb lett a községben a kisállattartók tábora. Olyannyira, hogy a múlt századfordulón már három nagy létszámú kisállatbarát asztaltársaságról tudunk.

A gyáróriások kialakulásával pedig a németül jól beszélő középvezetői réteg is szervesen bekapcsolódott a galambászatba,

gyakran jártak Ausztriába kiállításokra, idegen nyelvű szaklapokat járattak. Emellett jelentős számú budai kék keringőt, magasröptű pesti kék keringőt és zuglói tollas lábú pajzsos keringőt tartottak. Az évtizedek múlásával viszont szerettek volna a tenyésztők lokálpatriotizmusuktól vezérelve egy saját fajtát. Ezért született meg a csepeli magasröptű hófehér keringő, mely ma már hazánkon kívül főként Németországban és Hollandiában elterjedt.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Állattartó telepek fejlesztése - Látnak jövőt a fiatalok az agráriumban?

Szadai Gabriella 16 évesen még nem agrárpályára készült. Bár a szülei, nagy- és dédszülei is Bugyin éltek és a mezőgazdaságban dolgoztak, ám saját jövőjét nem ezen a településen és nem állattartóként képzelte el. Ám huszonévesen döntenie kellett, hogy átveszi-e a hirtelen megbetegedett édesapjától a több száz birkából, legelőkből és szántóföldekből álló gazdaságot.

Mezőgazdaságunk és Trianon

A történeti Magyarország 100 évvel ezelőtti felbomlása túlmutat a közismert számadatokon. A Kárpát-medence évszázadok során folyamatosan fejlődő, egyre összetettebb és hatékonyabban működő gazdasági és társadalomszerkezete széthullott, ami nemcsak mennyiségi, de minőségi veszteségként is nagyon súlyos terhet rótt a trianoni Magyarországra.

Vágóhíd, végállomás… Az utolsó láncszem túl gyenge volt

Különleges fajta, kiváló technológia, remek piac. Dr. Pintér Gábor az ügyvédi talárt cserélte le a francia Label Rouge követelményeknek is eleget tevő fekete lábú, kapirgáló csirkékért.

A gyöngyöspipe újból keresett

Hazánkban a gyöngytyúktartási kedv igen nagy ingadozást mutat. Ez, a hajdan az alföldi tanyákon gyakran előforduló baromfi a rendszerváltás idején szinte teljesen eltűnt, majd fokozatosan visszanyerte helyét a háztáji gazdaságokban. A madárinfluenza azonban a gyöngyöstartásnak sem kedvezett, akkor ismét jelentősen csökkent a tartott madarak száma. Az elmúlt években azonban újra divatba jött.

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Tulkok a Hortobágyon - Marhák vadon (2. Rész)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az utóbbi évtizedekben világ­viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el az úgynevezett rekonstruált őstulok tenyésztésében. A kutatási eredményeket a park munkatársai örömmel osztották meg velünk, bízva abban, hogy olvasóink is szeretnék jobban megismerni ennek a fajtának érdekes történetét.

Húsmarhatartás a számok tükrében - Miként lehet eredményes a gazdaságunk?

Az utóbbi évtizedben láthatólag emelkedett a húsmarhatartók és a húsmarha-állományok létszáma. Ez igen örvendetes tény, hisz’ hazánkban nagyon sok olyan terület van, amit csupán extenzív állattartással tudunk eredményesen hasznosítani. Ezt a létszámemelkedést azonban nem mindig a szakmai elhivatottság, hanem a kényszer szüli.

Kipusztuló és megmentett orrszarvúk

Bár hazánk területén mintegy 15 ezer évvel ezelőtt viszonylag gyakori állatnak számítottak a gyapjas orrszarvúk, napjainkban már csak néhány megkövesedett csont emlékeztet ezekre a fenséges állatokra, no meg néhány patanyom is, melyet Ipolytarnócon is láthatunk. A magyar szakemberek sokat tesznek azért, hogy az orrszarvúk ma élő fajai az utókor számára megmaradhassanak.