Back to top

A neonikotinoidok hatása a varroára

Világos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a neonikotinoid rovarölő szerek („neo”-k) jelenléte a környezetben, és a világméretekben elterjedt ektoparazita, a Varroa destructor, fontos stressztényezők a méhek túlélésében, eddig nem volt tudományos vizsgálat arra, hogy ez a két faktor hogyan hat egymásra.

Az 1869-ben alapított Nature c. tudományos folyóiratban megjelent cikk már az összefoglalójában leszögezi, hogy világviszonylatban a legjelentősebb tenyésztett megporzó a mézelő méh, az Apis mellifera, amelynek családjaiban mostanában elviselhetetlenül magas veszteségeket lehet tapasztalni.

Nőstény varroa atka a báb szemei között
Nőstény varroa atka a báb szemei között
Fotó: Gilles San Martin/Wikimedia Commons

Elfogadott vélemény, hogy ebben az egymást erősítő, azaz szinergetikus stresszfaktoroké az elsődleges szerep. Annak ellenére, hogy világos bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a neonikotinoid rovarölő szerek („neo”-k) jelenléte a környezetben, és a világméretekben elterjedt ektoparazita, a Varroa destructor, fontos stressztényezők a méhek túlélésében, eddig nem volt tudományos vizsgálat arra, hogy ez a két faktor hogyan hat egymásra.

Jól megtervezett kísérletekben tesztelték a neo-k és a varroa kölcsönhatását, valamint a vírusok, elsősorban a deformáltszárny-vírus (DWV) szaporodására gyakorolt hatást. A környezetben reálisan előforduló dózisban (4 ppb thiamethoxam, 2 ppb clothianidin) szennyezett pollen-pasztát (korbikuláris pollen, cukor, méz) juttattak méhcsaládoknak 42 napon át, tavasszal, amikor azok leginkább ki vannak téve növényvédő szereknek. Közben vizsgálták a méhcsalád össztömegét, a varroafertőzöttséget, a DWV klinikai előfordulását közvetlenül a neo-s kezelés után, majd 16 héttel később, ősszel, a telelő méhek nevelése alatt. A kezelések után lerakott petékből, inkubátorban kikeltetett, majd a laboratóriumban, zárkában tartott méhek vizsgálatával ellenőrizték a kezelt, a varroás, ill. a kezelt és varroás méhek túlélését, összehasonlítva a kontrollokkal.

A kinti kísérletben a növényvédő szeres és kontrollcsaládokat a svájci „jó gyakorlat” (Best Management Practices) szerint kezelték varroa ellen, nyár végén, hangyasavval (FAM diszpenzer, 70 %),­ és oxálsavval (2,7 %) télen.

Azt tapasztalták, hogy a pollen-paszta fogyásában (70-73 g) nem volt különbség a kezelt és kezeletlen családok között és a családok erősségében sem mutatkozott eltérés. Ezekben nem volt különbség a varra fertőzöttségben sem, akár lemosással, akár a természetes atkahullással, vagy a fiasítás boncolásával kalkulálták is. Ezzel szemben a nyár végi időszakban mérhető különbség mutatkozott a DWV vírus- és a varroafertőzésben a kombinált (neo+varroa) stresszt elszenvedett családokban a kontrollokkal szemben. A kezelt és varroával is fertőzött családokban a méhtömeg is csökkent, mintegy 4,4-8,1 %-kal, aminek átlaga őszre meghaladta a 13 %-ot. A kijáró méhek őszi túlélési aránya a csak varroával fertőzött családokban 47 % volt, míg a neok-kal is kezeltekben ez a szám elérte a 70 %-ot.

A kutatók szerint a neonikotinoidok és a V. destructor kártétele között tapasztalt szinergizmus magyarázata a vérszívó atka génregulációra gyakorolt hatása lehet, azaz a méregtelenítésért felelős P450 citokróm gén kifejeződésének gátlásán.

Nyilvánvaló, hogy ez a befolyás magának az atkának a kártétele következtében is jelen van, viszont a rovarölő szer jelenlétében erősebb negatív élettani változást jelent, mint a parazita egyedül. Érdekes volt, hogy a tavaszi növényvédő szer és a varroa hatása 16 héttel a kezelés után és ősszel is megjelent a méhcsalád erősségében és a frissen kelt méhek súlyában, pusztulást viszont csak ősszel lehetett észlelni a varroával is fertőzött méhek között. Ez igazolja azokat a tapasztalatokat, hogy a neo-k káros következménye a méheken elhúzódhat, vagy más stresszor hiányában egyáltalán nem jelentkezik.

A szinergetikus hatás értékelésében figyelembe kell venni a mérsékelt övi A. mellifera családjainak azon tulajdonságát, hogy az ősz közeledtével ellenállóbb, hosszú élettartamú telelő méhre van szüksége. Ismert, hogy a varroafertőzés képes alulszabályozni az immunitásért és méregtelenítésért felelős géneket, ami rontja a téli túlélés esélyét. Nyilvánvaló, hogy a lassan lebomló növényvédő szer reziduumok szinergetikus hatást fejtenek ki és súlyosbíthatják a veszteségeket. Ez a kombinált végkifejlet döntő lehet a méhcsalád túlélésére, ill. a téli veszteségekre. A vizsgálatok eredményeit korszerű biomatematikai módszerekkel elemzik, ill. értékelik a szerzők.

Következtetésként leírják, hogy a mezőgazdasági kemizálás a környezet élővilágára számos negatív hatást rejt. Nem csak a neo-k, hanem más inszekticidek, fungicidek, gyomirtó szerek és keverékeik reziduumai is gyengítik ezen élőlények, köztük a méhek immunrendszerét, méregtelenítő kapacitását. Az alap kémiai stressz tehát szinte mindenütt jelen van, amit a varroa és az ellene alkalmazott különféle beavatkozások is erősíthetnek. A jövő sürgető feladata, hogy kialakuljon ebben valamiféle egyensúly, amit az élőlények, a beporzók, köztük a méheink még el tudnak viselni, ill. ki tudjunk alakítani olyan stratégiákat a varroa elleni védekezésben, ami megfelelően hatékony, de kisebb stresszt jelent méheinknek.

Ezt a nyomást ma már a világon minden méhész érzi, és ahelyett, hogy egymásra mutogatunk, e két fontos stresszor mérséklésében mindenkinek meg kell tenni a magáét.

Koncentrálni kell olyan fenntartható agrár ökoszisztéma-rendszer kialakítására, ami magában foglalja a neonikotinoidok (és más méhkárosító szerek) használatának korlátozását és a varroa elleni védekezés fenntartható, stressz-szegény megoldásait.

A cikket végigolvasva meg kell azonban jegyeznünk, hogy a módszerek leírása nem egészen világos, annak alapján nehezen lehetne reprodukálni a kísérleteket. Pl. a beállításkor a varroával fertőzött és „nem fertőzött” családnak mi volt a kritériuma? Nem is beszélve arról, ami köztudott, hogy az atkapopuláció nagyságának a méhcsaládban genetikai háttere is van! Továbbá nem végeztek vizsgálatokat a méregtelenítő citokróm enzimeket (P450) kódoló génekkel kapcsolatban sem (génexpressziós vizsgálat), ami közvetlen bizonyíték lenne a csökkent ellenálló képességre.

A másik, amire figyelnünk kell, hogy a kaptárelhagyás és a téli veszteségek okának megítélésében a méhész szakembereknek és a vegyszerlobbinak lényegesen eltér a véleménye. Az utóbbiak, különösen a korábbi években, folyamatosan a varroára igyekeztek hárítani a teljes felelősséget, elhanyagolva azt a tényt, hogy az atka hazai „bejövetelének” mostanában „ünnepeltük” a 40. évfordulóját. Azután, csaknem 20 év alatt világossá vált, hogy kezelés nélkül az elhanyagolt méhcsaládokat elpusztítja az atka, de csak azokat.

Európában a neonikotinoidok alkalmazása a '90-es évek végétől vált általánosan elterjedtté.

Akkor, melyik a döntő stresszor az újkori méhpusztulásokban, egyértelmű! Nem aludhatunk nyugodtan abban a hitben, hogy a varroa és neo-k szerepe egyenrangú ebben a fenntarthatatlan helyzetben, amely alapjaiban fenyegeti nem csak a világ méhészetét, hanem a többi beporzót és az egész ökoszisztémát (- a Ref.).

L. Straub et al.: Neonicotinoids and ectoparasitic mites synergistically impact honeybees. A Nature, Sci. Reports-ban 2019. júniusában megjelent cikk alapján közreadja:

Dr. Békési László

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2019/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kell-e félnünk a madárinfluenzától? - Állatorvossal tisztázzuk a félreértéseket

A madárinfluenzát a híradásokból úgy ismerhetjük, mint a nagy tömegben tartott madárállományok betegségét. Sajnos azonban a kisgazdaságokban, vagy háztájiban tartott állatok ugyanúgy ki vannak téve a megbetegedésnek, mint nagyüzemekben tartott társaik.

A megporzás segítői

A Georgiai Egyetem a hozzá tartozó állami botanikus kerttel, a zöldipari szövetséggel, valamint a mezőgazdasági minisztériummal együttműködve elindította az állam első programját, amely a beporzó szervezetek támogatásában fontos szerepet játszó őshonos növényekre irányul.

Új pályázati lehetőség az állatok egészségéért és jólétéért

2020. március 31-ig nyújthatóak be előpályázatok az ICRAD program támogatásával megvalósuló kutatási projektekre. A transznacionális együttműködési és kutatási projektekhez finanszírozást nyújtó program főként az állatokat érintő járványügyi veszélyekre fókuszál, s ennek jegyében kiemelten támogatja a diagnosztikai eljárások és az új vakcinák fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket.

Egy ősi növényvédő szer a gyümölcsösben

Vajon mit lehet még a rézről mondani, gondolhatják sokan. A Bayer Gyümölcs Szimpoziumának akasztói állomásán Szabó Árpád, a BVN Növényvédő Kft. képviseletében alapos választ adott.

Levéltetvek a loncon

Az északi féltekén a loncnak hozzávetőleg 200 faja alakult ki. Többségük őshazája a Távol-Kelet, de Ázsia más vidékeiről és Észak-Amerikából is kerültek termesztésbe loncfajok az európaiakon kívül. Talajtakarónak, szoliter növénynek, sövénynek ültetik, pergolákat, kerítéseket futtatnak be vele, de a kamcsatkai lonc (mézbogyó) termése csemegeként is fogyasztható.

Adómentesség a méhészeti termékekre

A kormány klíma- és természetvédelmi akciótervével összhangban az Agrárminisztérium további klímavédelmi intézkedéseket is indít természeti környezetünk megóvása érdekében. Az erdősítésen és az öntözésfejlesztésen túl a méhészek támogatása is fontos alappillére a klímavédelemnek.

Cselekvési terv az olcsó kínai méz ellen

Fekete évnek tekintik 2019-et az európai méhészek. Az EU déli és keleti részén található méhészetek méztermelése visszaesett, közben özönlik Európába az olcsó kínai méz.

Új nyomtatvány szükséges a lovas szolgáltatási vizsgákhoz

A Nébih felhívja a lovas szolgáltatók figyelmét, hogy az e tevékenységbe bevont lovak jelentős részének lejárt a hatósági bizonyítványa. Az előírások szerint a vizsgálatot ötévente meg kell ismételni. A Nébih oldalán elérhető a bizonyítvány megszerzéséhez szükséges bejelentő nyomtatvány.

A világ legöregebb méhe

Először találtak virágporral együtt megőrződött primitív méhet a kutatók egy 100 millió éves mianmari borostyánkőben. A lelet bizonyítja azt is, hogy a méhek ősei ragadozók voltak.

Szimbiózisban élő vírusok segítenek a rovaroknak

Rengeteg rovarban találhatók velük szimbiózisban élő vírusok, azzal viszont nem vagyunk tisztában, hogy milyen funkciót töltenek be. Nemrég kínai kutatók felfedezték, hogy az Acyrthosiphon Pisum-vírus (APV) milyen szerepet tölt be gazdaállata, az Acyrthosiphon pisum levéltetű és a növények kölcsönhatásában.