Az öt feltétel egy része a termelés tudományos háttértámogatását feltételezi, amit újra fel kell építeni hazánkban. Újra, hiszen a ’60–70-es évektől világszínvonalú tudományos háttér segítette a juhágazatot Magyarországon, de Herceghalmon például először a gyapjúlabor, majd a tej- és a húslabor is megszűnt – mondta el Kukovics Sándor, „A juhtermék-előállítás fejlesztése a keresztezés lehetőségeinek felhasználásával” című előadásában. A szakember kiemelte:
Ilyen például a mesterséges termékenyítés, ami annyira sikeres volt, hogy 1966-ban a hazai anyajuhállomány 66,7 százalékát mesterségesen termékenyítették – szemben a mai mindössze 0,5 százalékkal. Hasonlóan újra elő lehet és elő kell venni az ivarzásszinkronizálást, a sűrített és folyamatos elletést, az embriótermelést és -átültetést, amiket egykor már sikeresen alkalmaztunk, illetve a kutatók által kidolgozott bárányhizlalási módszereket is.
Mindez már csak azért is megfontolandó, mert a kiskérődző-ágazat jelentősége világszerte lényegesen nagyobb, mint amit a mérete indokolna. Erről már Bögréné Bodrogi Gabriella, a szövetség operatív igazgatója beszélt. Mint mondta, „A kiskérődző-ágazat kiválóan példázza a mezőgazdaság több funkcióját, azt, hogy értékes beltartalmú, egészséges, biztonságos élelmiszerek előállítása mellett jelentős mértékben hozzájárul a közjavakhoz, így a vidék életképességéhez, a kultúrtájak megőrzéséhez, a biodiverzitás fenntartásához, a kulturális értékek, hagyományaink megőrzéséhez.”
A szakember szerint az ágazat előtt álló lehetőségek szinte korlátlanok, ugyanis az afrikai sertéspestis hatására átalakult világpiacon például egyre nagyobb jelentőségűvé válik a juhhús. A hazai kiskérődző-ágazat pedig már megmutatta, hogy képes gyorsan reagálni, akár az állomány növeléséről, akár a csökkentéséről van szó. A világpiaci kereslet növekedésére válaszul korszerűsítésre, a hatékonyság javítására, és a generációváltás következtében megjelent fiatal gazdálkodók képzésére volna szükség az ágazatban.
– vagyis a környezet- és természetvédelem vadhajtásaival, illetve a vegetáriánus életmód elvakult híveivel, mondta az igazgató.
„A hazai adottságokra alapozott, versenyképes juh- és kecsketartás lehetőségei” című előadásban Póti Péter, a SZIE professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy az ágazat akkor lehet sikeres, ha a fejlesztések mindenben a hazai adottságokat és lehetőségeket veszik figyelembe, és ha a termelési célra fókuszálva teljeskörűen valósulnak meg, vagyis a megfelelő tenyészállatok és technológiák gondos megtervezésével. „A teljes technológia magában foglalja a telep, az épületek kialakítását, a legelőhasználat ivar, kor és hasznosítás szerinti (anyajuh-, anyakecske-, kos- és baktartás, bárány-, gida-, növendéknevelés, vágóbárány- és vágógida-előállítás) módozatait, ezek egymáshoz való viszonyát, valamint ezek valamennyi résztechnológiáját (itatás, etetés, termékenyítés, ápolás, fejés, elletés stb.).
Legutóbbi kutatási eredményei közül kiemelte, hogy hústípusú merinóanyáknál – amennyiben télen megfelelő épületben vannak – ajánlott a sűrített osztott elletés, szabadtartás esetén pedig az átgondolt takarmányozás és a nyár eleji elletés, mert így érhető el a legnagyobb profit. Kecskékkel folytatott kutatásainak eredményei alapján
Zsolnai Attila (NAIK-ÁTHK) ismertette Anton Istvánnal és Nagy Gáborral közös kutatásait. Ebben olyan szelekcióra alkalmas DNS-szakaszokat határoznak meg, amelyek a tenyésztési gyakorlatban is használhatók. A részben mesterséges intelligenciára alapozott származás- és populációvizsgálatok, a célzott géntesztek, az SNP-chip-vizsgálatok, illetve ezek kombinációja alkalmas a gazdaságilag releváns génállományú egyedek (kosok, bakok) azonosítására, amelyek spermáját mesterséges termékenyítésre használva adott célnak megfelelő – akár különféle kórokkal szemben rezisztens – állományokat lehet kialakítani.
Ezen DNS-szakaszok segítségével – válogatott tenyészállatok révén – a juhállomány a parazitózisokkal szemben nagyobb védelmet kap… Ennek elérésére érdemes lenne a tenyészállományokon belül katalógust összeállítani a szegregálódó DNS-egységekről, egyedszinten; azonosítani a kedvező és kedvezőtlen DNS-szakaszokat, és integrálni ezeket a tenyésztési programba, illetve az Agrárstratégiába.”
Monori István (DE AKIT) az általa vezetett kutatócsoport „Abiotikus tényezők hatása a juhok fontosabb endoparazitáira” című kutatását ismertette.
„A gazdálkodók időt, pénzt tudnak megtakarítani, valamint növelni tudják állományuk termelékenységét legelőgazdálkodásuk tudatos kialakításával.” A kutatók kilenc szabályt fogalmaztak meg a legeltető juhászatok számára, amelyek betartásával minimalizálhatják a parazitafertőzéseket, ugyanis azok szinte mindig a legelőn következnek be. A többi között legelőkertek kialakítását javasolják, úgy, hogy egy-egy kertben legfeljebb 2–3 hétig legeltetnek, vagy azt, hogy 6–10 centiméteres tarlót hagyjanak a legeltetés során, mert a legtöbb parazita az alsó 5 centiméterben található.
Felhívják a figyelmet arra is, hogy az újonnan bekerülő állatokat célszerű kezelni, és hogy „hiba, ha arra törekszünk, hogy állományunk parazitamentes legyen. A cél az, hogy egyensúlyt tartsunk fent, amelyben fertőzés mellett is egészségesek maradnak az állatok, és nem csökken a termelés. A parazitákkal való együttélés normális mértékben természetes dolog.” De amint az állományban gyanús jeleket észlelünk, azonnal forduljunk Nébih-laboratóriumhoz, és ne feledjük, „kezelést csak laboratóriumi eredményt követően, és csak állatorvos rendelhet el” – hangoztatják a kutatócsoport tagjai.
Bodó Szilárd (NAIK-ÁTHK) az intézményközi kiskérődző-biotechnológiai kutatócsoport tevékenységét mutatta be, amely egyebek közt a hazai gazdasági gyakorlatban vagy kutatási környezetben korábban már alkalmazott reprodukciós technológiák „újrafelfedeztetésén” fáradozik.
Kiterjed a termékenyíteni kívánt tenyészállatok életkorára, kondíciójára, egészségi állapotára, termékenyítésre való előkészítésére, a takarmányozásukra, gondozására, elhelyezésére, utógondozására és a vemhesség megállapítására is.” Az előadásból kiderült, hogy már van olyan magyar juhtenyésztő, aki a kutatócsoport szakembereinek segítségével alakított ki külföldről behozott szaporítóanyag felhasználásával a céljainak megfelelő tenyészállományt, illetve tartástechnológiát. A projekt viszonylag nagy beruházást igényelt, de a létrehozott állomány minősége és piaci lehetőségei a fiatal gazdálkodót igazolták.
„Csillagfürtalapú flushing hatása tejelő anyajuhok petefészek-működésére” című, Husvéth Ferenccel közös kutatását ismertetve Márton Alíz (PE-GK) kiemelte, hogy a klímaváltozás nemcsak a környezetre van negatív hatással, hanem magukra az állatokra is.
Kiemelt támogatás a juhágazatnakA kiskérődző-ágazat jelenlegi uniós és nemzeti támogatásairól, valamint a Közös Agrárpolitika következő ciklusában várható támogatási forrásokról és elosztásuk rendszeréről is beszélt Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára a szakmai konferencián. Mint mondta, az ökoszisztémára gyakorolt hatása miatt a juhágazat kiemelt támogatást érdemel. Az ágazat számára elkülönített mintegy 5,7 milliárd forintból 2,5 milliárdot már ki is fizettek a juh- és kecsketartók beruházásainak támogatására, telepkorszerűsítésre és trágyatárolók építésére. Ezen túl a juhtartók a 75 ezer forintos hektáronkénti területalapú támogatás mellett anyajuhonként 8900 forintra is számíthatnak. Ez mintegy 7 ezer gazdálkodó számára jelent segítséget. A nemzeti támogatások közül kiemelte a tenyészkos- és tenyészbak-beállítás támogatását, amelynek 450 millió forintos keretéből a 2019. áprilisi kérelmekre eddig 266,4 millió forintot fizettek ki. Emellett 2018-ban anyakecske-támogatás címen 173,9 millió forintot adtak. |
A klímaváltozás egyik hatása, hogy a párzási időszakban jórészt kiégnek a legelők. Ezért is vált szükségessé, hogy az intenzív tejelő állományok mellett már extenzíven tartott állományokban is a megfelelő időszakban indítsák be az anyaállatok petefészek-működését. Emiatt megnőtt az ivari működést elősegítő kiegészítő takarmányozás, a flushing szerepe. Erre hagyományosan rozsot használtak, azonban a kutatás az édes csillagfürtöt magas fehérjetartalma (34-38%) és biológiai értéke miatt hatékonyabbnak találta.
„Kísérleteink eredményeiből arra a következtetésre jutottunk, hogy a csillagfürt, illetve annak pelyhesített formája jól alkalmazható akár extenzív, akár intenzív juhászatokban a szaporodásbiológiai eredmények javítására. A pelyhesített csillagfürttel történő flushing a juhászatokban végzett asszisztált reprodukció eredményességét is javítja.”
A Föld növekvő népességének megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerrel való ellátásához a mezőgazdaságnak egyre kedvezőtlenebb éghajlati körülmények között kell egyre több élelmiszert termelnie. Erre a globális kihívásra helyi válaszokat is kell találni. Ilyen válaszok alapja lehet az a kutatási csomag, amit Boros Norbert, Milisits-Németh Tímea és Borka György (NAIK-ÁTHK) állított össze, és „A klímaváltozással kapcsolatos kutatási lehetőségek a kiskérődző ágazatban” címmel Boros Norbert ismertetett.
Kutatásaik alapja, hogy a klímaváltozás közvetlenül és közvetve is hat a mezőgazdaságra. Ha az állattenyésztést nézzük, az állatokat a magas hőmérséklet, az UV-sugárzás, az ivóvíz- és a takarmányhiány érinti közvetlenül, közvetve pedig egyebek mellett a talajt, a takarmánynövényeket érő hatások, és a világszerte terjedő betegségek befolyásolják az állati termékek előállítását. „
E feltételek közül a klímaváltozással összefüggésben három kulcsterületet szükséges kiemelni: a makro- és mikroklimatikus tényezőket (külső környezeti feltételek a szabadtartásban, istálló-mikroklíma); a takarmányozás színvonala (mennyiség, összetétel, emészthetőség); az állatok egészségi állapota (betegségek, paraziták és egyéb tényezők, pl. az állatokat érő stresszhatások).”
A klímaváltozás okozta hőstressz hatásaival kapcsolatos kutatásokra a szaporodástól az istállótechnológiákig minden területen szükség van, a juhtartóknak pedig mind a fajtaválasztásban, mind a legelők kialakításában, mind az általuk alkalmazott technológiákban ezeknek a kutatásoknak az eredményeire kell támaszkodniuk.
