A weimari vizsla fajta eredetét nem tudjuk pontosan, az egyetlen bizonyosság az, hogy a 19. század elején a Weimari Hercegségben vadászkutyák voltak, amelyek a Weimaraner nevet viselték.
Hercegi vadászatokra nemesítve
Eisenach herceg szerette a vadászatot, és vadászai tenyészthették ki a fajtát a bracke fajták felhasználásával. (Bár a bracke kutyák csoportja morfológiailag nagyon különböző, használatukra vonatkozóan Georg Ludwig Hartig 1812-ben megjelent szakkönyvében azt olvashatjuk, hogy „A feladatuk az, hogy az erdőben vagy a mezőn végzett gondos kutatással minden faj vadászatára törekedjen, és hangosan üldözze mindaddig, amíg a vadászok a vadat le nem lövik, vagy… el nem fogják”.) A weimari vizsla fajta jellemzőit a 19. század végén (1897-ben) írták le, és azóta tenyésztik tisztavérben.
A weimari vizsla intelligens, élénk, nagyon bátor és magabiztos kutya. Vadászkutyaként sokoldalú, szenvedélyes, lelkes vadász, a más fajtáknál esetlegesen előforduló idegesség és túlzott temperamentum nélkül. Idegrendszere kitűnő, kifejezetten jó lövésálló fajta. Szülőföldjén, Németországban a vadászatban és a vízmunkában való megbízhatóságát, valamint a lövés utáni kitűnő munkakészségét emelik ki. Az idegenekkel szemben a weimari vizsla meglehetősen óvatos. Sok egyede „egygazdás”, vagyis csak a gazdájának engedelmeskedik, a család többi tagját legfeljebb többé-kevésbé tolerálja.
A kölykök szemszíne élénk kék
Az alakja karcsú, de izmos, a fej keskeny, a pofa hosszú. A fajta egyedeinek lógó fülei meglehetősen nagyok, az alján elkeskenyednek, és a száj sarkáig érnek. Szőrszíne ezüstszürke, szürke vagy egérszürke, vagy ezeknek a színeknek az átmenetei. Jellemzője, hogy a kiskutyák szemszíne élénk kék, ami később borostyánszínűvé válik. Azokban az országokban, ahol a törvényhozás ezt lehetővé teszi, a vadászatra használt egyedeknél a farkat kurtítani lehet. Hosszúszőrű változatban is tenyésztik. A kanok marmagassága 59-70 centiméter (ideális a 62-67 centiméter), a szukáké 57-65 centiméter (ideális az 59-63 centiméter). Élőtömege a kanoknál 30-40, a szukáknál körülbelül 25-35 kilogramm. (Összehasonlításként a magyar vizsla hasonló adatai: marmagasság, kanok: 58-64 centiméter, szukák: 54-60 centiméter; súly, kanok: 24-30 kilogramm, szukák: 22-26 kilogramm.) A fajta statisztikai élettartama 9 év, bőven találunk azonban ennél idősebb egyedeket is.
Mozgásigény: naponta legalább két óra
Ha nagyvárosban, „családtagként”, társkutyaként problémamentesen akarunk weimari vizslát tartani, akkor egyrészt kiskutyát vegyünk, másrészt a mozgásigényét (napi minimum két óra!) feltétlenül ki kell elégítenünk. Családi kutyaként kölyökkorától kezdve nagyon következetes oktatásra van szüksége kutyaiskola vagy kutyavezető segítségével, hiszen a kutya karakterének fejlődése nemcsak a génektől, hanem az oktatástól, a szocializációtól és a környezettől is függ. A képzésben a weimári vizsla magas követelményeket támaszt, az oktatás erélytelenségét kihasználja.
