Eme fajok elterjesztésével leszűkíthetjük a hordástalan időszakot, kevésbé kell megsegítenünk a családokat mesterséges élelem-kiegészítéssel, a méhanya petézése nem áll le, s így könnyebben biztosíthatjuk kaptárjainkban a kellő számú telelő népességet. Ezek miatt kezdték el a méhészek néhány évtizede a kínai mézesfát (Evodia hupehensis) is sokfelé ültetni.
Kínai mézesfa
A méhészek körében ismertebb nevén az evódia, Kínából, Hupeh tartományból származik. Erre mutat rá a tudományos nevében, a kettős nevezéktanban a második szó (hupehensis), az Evodia jelentése pedig az, hogy „jó illat”, mely a virágzatára utal. Német szakirodalomban „százezer virágú cserjeként” is jegyzik.
Ezek közül nálunk a kínai mézesfa terjedt el leginkább, de más országokban a kékeslevelű mézesfa (Evodia henryi), a szecsuáni mézesfa (Evodia velutina) és a koreai illatos mézesfa (Evodia danielli) is nagyobb számban fellelhető. Az utóbbi különösen az USA-ban, köszönhetően annak, hogy télállóbb.
Termőhelyi igénye, morfológiája
Fényigényes, napos fekvést kedvelő és szárazságtűrő fafaj, de fiatal korában az öntözést igényli. Fiatalon rendkívül fagyérzékeny. Mivel őshazájában hosszabb vegetációs időszakhoz szokott, hajtásai későn fásodnak el, ezért a korai (őszi) fagyok károsítják azokat. Ezeket a fagysérüléseket nehezen heveri ki, fagyzugos területekre ezért ne ültessük.
Magasságát tekintve átlagosan 5-15 méterre nő. Koronája alacsonyan elágazó és terebélyes. Kérge szürkés színű, vékony, sima, lenticellákkal (levegőcserét biztosító másodlagos bőrszöveti képletekkel) tarkított. Levelei páratlanul szárnyaltak, többnyire 7-9 (de olykor több) levélkéből állnak. Alakjuk megnyúlt, keskeny tojásdad, 6-12 cm-es hosszal. Végük kihegyezett, levélalapjuk ferde és gömbölyű, szélük ép. A levélkék színe fényeszöld, fonákjuk inkább kékeszöld. Apró, illatos, fehéres virágai sátorvirágzatban július végén, augusztus elején virítanak (1. a. kép). Termése pirosas barna toktermés, 5 mm hosszú csőrrel, 2-4 maggal minden tokban. Magja fénylő, feketés színű (1. b. kép). A mag érése október-novemberre esik, ilyenkor gyűjtjük.
Méhészeti jelentősége
Virágzása augusztus végéig, sőt akár szeptember elejéig is elhúzódhat, az égtáj szerinti fekvés függvényében. A fák déli oldalán hamarabb indul meg a virágzás, a lombkorona északi felén később, hosszan elnyúló hordást biztosítva. Régebbi mérési eredmények szerint a nektár súlya egy virágban 0,047 és 1,038 mg között változik, átlagosan 0,417 mg. A cukorérték 0,197 mg, a cukorszázalék átlaga 66,4%. Egy virágzatban hozzávetőlegesen 2500 (!) virág található. A virágok mintegy 2/3-a porzós, a méhek virágport is gyűjtenek róla és jobban mézelnek (a termősök nektártermelése csekély). Egy fán belül egyébként a porzósok nyílnak előbb, így van biztosítva biológiailag az idegenmegporzás.
Pergethető mennyiséget nem ad, mivel akkora mennyiségben nem fordul elő hazánkban.
Ültetése, telepítése
Amennyire áldás a kései virágzása, olyannyira lehet átokká is. Nem szabad ugyanis közvetlenül a méhes közelébe ültetni. A napjainkra jellemző méhsűrűség miatt – az egyébként hordástalan időszakban – más méhészetekből odatájolt méhek is tömegesen látogatják, majd a levirágzása után komoly kutatás és rablás indulhat a környékén. Ismerek olyan méhészt, akinek nagy kára keletkezett abból, hogy 20 darab mézesfát közvetlenül a kaptárok mellé ültetett. Gyönyörűen járták a méhek, de kénytelen volt mindet kivágni az említett ok miatt. Javasolt távolság a telephelyünktől legalább 80-100 méter. Ha magról kívánunk csemetét nevelni, érdemes a vetés előtt a szaporítóanyagot 12-24 óráig áztatni. A takarás 2-3 cm vastag legyen, homok és a vetőágy talajának keverékével. A vetés után a talaj 1-2 hétig nem száradhat ki, öntözni kell. Az evódia magja átfekvő, van, hogy a második évben kel ki a csemeték zöme.
Hajtásai kellemetlen illatúak, a vad nem szívesen fogyasztja, de az őz szívesen hántja a kérgét, jelölve ezzel az otthon területét. Érdemes tehát a vadkár ellen egyedi védelemmel is ellátni a fákat. Törzsére gyakran felfut az aprószulák, vigyázni kell, ha lefejtjük ezt a kúszó gyomnövényt, a kéreg közben ne sérüljön. Könnyen lehántjuk vele együtt azt is. Dekoratív termésszíne miatt kiváló díszfa, parkfa (2. kép). Jól használható utcafásításban, parkosításban, jól bírja a légszennyezést. Elterjedésének legnagyobb gátja a fagyérzékenysége. Ebből a szempontból érdemesebb a rokonát, a koreai mézesfát beszerezni, de az hazánkban igen ritka. Jobbára csak arborétumokban, botanikus kertekben találkozhatunk vele. Növekedése az első években rendkívül gyors, akár 80-150 cm is lehet. De mivel nem nő meg nagyon magas fává, vezetékek alá is telepíthető például utcafásítás során. Szabad állásban célszerűbb ültetni, hogy terebélyesedő, fényélvező koronájával sok-sok virágot hozzon.
Lászka István Attila
okleveles erdőmérnök,
okleveles agrár-mérnöktanár
Vanyarc/Domoszló
