Nemesítését a 14. században a franciák, majd az angolok kezdték. Ennek köszönhetően rengeteg változatos színű, virágméretű és termetű változat látta meg a napvilágot. Sajnos néhány kórokozó és kártevő is fölfedezte.
Vírusos betegsége az árvácska tarkacsíkosság, aminek kórokozója az uborka mozaik vírus (Cucumber Mosaic Virus). A fertőzött növények fiatal levelei halványabbak, sárgulnak, az idősebb leveleken világos- és sötétzöld mozaikosság mutatkozik. A sötétebb virágú (piros, kék, lila) fajták sziromlevelein világos színű csíkosság látható. A vírust az áttelelő növényekről vegetációban a levéltetvek terjesztik, ellenük kell védekezni. A beteg növényeket távolítsuk el!
A gombás betegségek közül levélfoltosságot több gombafaj (Cercospora violae, Phyllosticta violae, Ramularia agrestis) is okozhat.
A fillosztiktás levélfoltosság 1-3 mm átmérőjű kerek, vizenyős foltokat okoz, amelyek később megbarnulnak. Bennük apró fekete pontok, piknídiumok fejlődnek. A foltok később kitöredeznek.
A ramuláriás levélfoltosság 5-8 mm átmérőjű sárga, majd kifehéredő foltokat okoz. A levél fonákán, a foltok szélén sárgásfehér színű konídiumtartó gyep képződik.
Szükség esetén foltbetegségek ellen hatásos fungiciddel ismételten permetezzünk.
A lisztharmat kórokozója (Erysiphe cichoracearum) a levél színén – néha a fonákján és a száron is – fehér, lisztes bevonatot képez. A bevonatban kis csoportokban fekete gömbök (kleisztotéciumok) fejlődnek. Erős fertőzés esetén az egész növény elpusztul.
A betegség kialakulásának kedvez a csapadékos időjárás. A tünetek megjelenésétől 2 hetente permetezzünk lisztharmat elleni gombaölő szerrel.
A kártevő állatok közül a gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne-fajok) károsításának hatására a növények levele beteges, fonnyadt. Erős fertőzés esetén a növény elpusztul. A gyökereken megvastagodások, gubacsok találhatók, amelyek alatt a gyökerek elhalnak.
Az ilyen növényeket semmisítsük meg! A talajt csak fertőtlenítés után hasznosíthatjuk újra. A cserepeket, virágládákat is csak alapos fertőtlenítés után használjuk ismét.
A legsúlyosabb kárt azonban a vírusos betegségek terjesztésével okozza. Már kis egyedszám észlelésekor védekezzünk ellene!
A közönséges (kétfoltos) takácsatka (Tetranychus urticae) fellépése is gyakori. Szívogatása nyomán a levél felszínén apró, világos foltok jelennek meg, amelyek később az egész levéllemezre kiterjednek. A levél fonákján szövedék látható, amelybe beletapadnak a levetett lárvabőrök és porszemek. A levelek elsárgulnak, elszáradnak, végül az egész növény elpusztul.
Gyomnövényeket ne tűrjünk meg a környéken, mert azokon gyorsan felszaporodnak az atkák. Virágzó növényeknél a gyérítő hatású kénporozás is alkalmazható.
