Back to top

Medvebor - a kézművesség jegyében

A természetes borkészítés melletti elkötelezettséggel együtt a régi magyar fajták megmentésének és terjesztésének ügyét is felkarolta Nagy Gábor, aki Csáfordon és környékén termel szőlőt és készíti borait, Medvebor márkanév alatt. A fiatalember eredeti szakmája nagyon távol áll a borászattól.

• Ön bölcsész és teológia szakos hallgató volt. Honnan jött az ötlet, hogy borászként dolgozzon? Ráadásul az Alföld után a dimbes-dombos Zalát választotta...

Nagy Gábor az összefogásban látja a borászat jövőjét
Nagy Gábor az összefogásban látja a borászat jövőjét
Fotó: Bella Huba
– Valóban, fiatalabb koromban teljesen más életet képzeltem el magamnak. Elsősorban városiként láttam magam, és ennek megfelelően folytattam tanulmányaimat. Azonban 10 évvel ezelőtt itt, Zalaszentgrót-Csáfordon vásároltak maguknak a szüleim hétvégi telket, amin pár száz szőlőtőke is volt. Akkoriban Szegeden éltem, és baráti beszélgetésekben gyakran felmerült, hogy milyen jó lenne szőlőt ültetni, kipróbálni a borkészítést, vagy csak olyan kikapcsolódási formát találni a napi munka mellé, amivel szabad levegőn tölthetjük az időt. Ezek után szinte természetesnek tűnt, hogy a szüleim telkén lévő szőlőtőkéket én műveljem.

A művelés során – és nem utolsó sorban a szőlővel kapcsolatos olvasmányaimból és tanulmányaimból – fokozatosan kiderült számomra, milyen csodálatos növény a szőlő, és szép lassan rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Hogy miért éppen Zala, és miért pont a szőlészet-borászat? Tekinthetjük akár véletlennek is, bár én jobb szeretem a gondviselésnek tulajdonítani. A Medvebor név pedig egyértelműen hozzám kötődik, több szálon is. Édesanyám családjában a család egyik ágát a középkorban Ursini vagy Medveje ágnak nevezték. Erről sokáig nem tudtam, de a barátaim már nagyon régen medvének hívtak. Szép lassan kialakult egyfajta medvés identitásom, amit a családi hagyomány megismerése tovább erősített.

• Hogyan indította a munkát: területek, telepítés, fajtakiválasztás? Miként szerezte meg a szükséges ismereteket?

– Mivel a birtok egy hobbikertből nőtt ki, a területválasztás, a telepítés és a fajták kiválasztása is apró lépésekben történt. Ennek eredményeként a birtok organikusan fejlődött. A meglevő épületekre, területekre és a rendelkezésre álló időre, munkaerőre támaszkodva kezdtünk el újabb részeket művelni; így egymással kapcsolatban lévő, ugyanakkor önállóan is megálló kiskertekből áll össze a jelenleg 1,5–2 hektáros terület. Ennek azonban nagy hátránya, hogy a fajták szétszórva találhatóak a kertekben. A különlegességünknek számító Szerémi Zöld fajta például három különböző helyen is terem.

A tanulás, a szőlő megismerése is hasonlóan lassú folyamat volt, ennek viszont nem érzem hátrányát.

Először megpróbáltam minden elérhető ismeretet megszerezni az internetről. Akkor tudatosult bennem, hogy a borászok között sincs egyetértés, hogyan is kell művelni a szőlőt, illetve, hogy mitől lesz valóban jó a bor – sokszor még abban sem, hogy egy bor jó-e.

Aztán, amikor látszott, hogy ez kevés lesz, bölcsész módon közelítettem meg a problémát: elmentem könyvtárba, antikváriumokba, és elolvastam minden elolvashatót. Egy-két év alatt kiderült, hogy ez sem elég. A szőlőművelést nem lehet a könyvekből megtanulni. Így aztán mestereket kerestem. Azonban igazi mesterek már nem nagyon vannak. Azt, hogy nekem sikerült találnom egyet, szintén a gondviselésnek köszönöm. A Fekete Béla bácsi somlai borászatában töltött 2 év meghatározó jelentőségűnek bizonyult a birtokom fejlődésében.

A következő lépés a szakirányú végzettség megszerzése lett. A keszthelyi Georgikonon tavaly szereztem meg az abszolutóriumot szőlész-borász szakmérnök szakon, még egy szakdolgozat hiányzik a diplomámhoz.

• Kézműves borokat készít. Ez mit jelent pontosan? Miben különböznek a „nagyüzemi” boroktól?

– A kézművességet nem szeretem „különbségként”, egy másik értékrendtől való elhatárolódásként meghatározni. A kézművesség elsősorban értékválasztás, a termelési rendszer minden döntéshelyzetében. Számomra ez azt is jelenti, hogy nagyüzemi körülmények között is lehet kézműves értékrendszer szerinti döntéseket hozni. A kézművességnek van egy egyszerű és jól alkalmazható definíciója:

„Azt a bort nevezzük kézművesnek, amelynek születése során a költséghatékonyság, a mennyiség, a gyorsaság vagy az elvárt ízkép érdekében a termelő semmit nem áldoz fel a bor egyediségéből, beltartalmi értékéből, tisztaságából és a borvidék élhetőségéből.”

Tehát négy érték: egyediség, beltartalom, tisztaság és a borvidék élhetősége – mentén hozunk döntéseket. Tehát igyekszünk, hogy a termőtáj, a talaj, az évjárat, az időjárás megjelenjen a borokban. Így nem is tudunk évről évre azonos ízű vagy azonos paraméterekkel leírható borokat készíteni, ugyanakkor benne van a magunk – és nyilván a családunk – jövője iránt érzett felelősségünk.

Ahogy az eddigiekből látszik, nem feketén-fehéren látom a világot; olyan nincs, hogy egy borászat – a fenti értékrendszer szerint – vagy kézműves, vagy nem. Skálák vannak, árnyalatok, és legfeljebb azt lehet eldönteni, hogy ez vagy az a borászat jobban vagy kevésbé törekszik ezeknek az értékeknek a szem előtt tartására.

• Hogyan gondozza a szőlőket és hogyan készíti a borait?

– A természetesség is a döntésekben megjelenő értékválasztás­ról szól, és masszívan benne van az imént említett szempontrendszer. Ekkor azonban konk­rét technológiai döntések születnek. Fontosnak tartom, hogy sem a kézművesség, sem a természetesség nem jelenti a technikai vívmányok elutasítását. Anélkül, hogy nagyon belebonyolódnék a szakmai részletekbe: mi műtrágya nélkül és a gyom­irtó szerek teljes mellőzésével műveljük a szőlőt. A tápanyagpótlást szer­ves trágyával vagy szerves alapú biokészítményekkel, a gyomirtást kapálással, kaszálással, a rovarok okozta károk korlátozását biológiai módszerekkel oldjuk meg. Növényvédelem csak biogazdálkodásban engedélyezett szerekkel történik, a virágzás idejét leszámítva.

Szőlőművelésünk fontos eleme a szokásosnál jóval szigorúbb hajtásválogatás, ami lehetővé teszi a környezettudatos növényvédelmet, és egyúttal a termés minőségét is javítja.

Ezzel igyekszünk a lehető legjobb alapanyagot megtermelni, amit aztán, a pincébe kerülve, hagyományos módon erjesztünk. Nem használunk szelektált élesztőkultúrákat, és semmiféle adalékkal, tápanyaggal vagy hozzáadott készítménnyel nem élünk, amiket egyébként engedélyeznének a törvények a borokban.

• Milyen fajtákat termel, és miért ezeket választotta?

– A fajtaszerkezetünket négy fajtára alapoztuk, az Olaszrizlingre, a Furmintra, a Cserszegi fűszeresre és a Szerémi zöldre. Az Olaszrizling Magyarországon megkerülhetetlen, ezzel együtt nagyon jó bort ad. A Furmintot olyan fajtának tartom, amely nemzetközi szinten is érdekessé teheti a magyar borokat. A Szerémi zöld egy méltatlanul a kipusztulás szélére sodródott, ősi Kárpát-medencei fajta, kiváló tulajdonságokkal.

Ezen kívül igyekszünk felkutatni más, ritka fajtákat, bár azokból egyelőre csak kísérleti mennyiségben készítünk bort. Ilyen a Rózsamáli, a Budai gohér, a Mézes fehér, az Öreg sárfehér, a Kövérszőlő, vagy az újonnan engedélyezett, nemrégen nemesített Messiás.

• Hogyan látja a magyar borok helyzetét és jövőjét?

– A jövő az összefogásban van. Mindenképpen párbeszédet kell folytatnunk egymással, a szakma többi szereplőjével, a fogyasztókkal.

Termelőként össze kell tudnunk fogni az azonos értékek mentén és a területi összetartozás mentén. Meg kell találnunk a közös pontokat.

Itt Zalában már megkezdtünk egy folyamatot közösen, aminek idén érik be az első gyümölcse: megalkotjuk a Zalai borvidék zászlósborát, egy bortípust, ami azonos néven, hasonló paraméterekkel, de bármely zalai borász által megvalósítható, és mint ilyen kerül a polcokra. Ez nagyon fontos. Fontos az is, hogy más terméktípusok termelőivel és szolgáltatókkal összefogva, közös „programcsomagot” kínálva érjük el a vásárlókat. Ha ezeket meg tudjuk valósítani, van jövője a zalai bornak, hiszen ez az ország egyik legjobb adottságú termőhelye, nem véletlenül tartották a középkorban a legnagyobbra.

És azt gondolom, akkor van jövője a magyar bornak, ha a borvidékeken valódi megélhetéssé válik a szőlőmunka. Azaz a munkavállalók számára perspektívát jelent egy birtokon dolgozni. Ez csak állandó munkaviszonnyal, fejlődési, tanulási lehetőséggel érhető el. Az alkalmi brigádok, a napszámosrendszer megölik a borvidékeket.

• Tervei, elképzelései a jövőre nézve?

– Eddig borok alkotására koncentráltunk. Ez évtől szeretnénk közvetlenebbül is megszólítani a vásárlóinkat és barátainkat, és lehetővé tenni a borászatunk meglátogatását, hogy kérdezhessenek, és hogy megnézzék a szőlőt. Vagyis szeretnénk valamilyen formában „nyitva tartani”. A kihalóban lévő szőlőfajták felkutatását is folytatni szeretnénk. Ez a tevékenység ugyan inkább szerelem, semmint üzleti vállalkozás.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A borturizmus az egyik legnépszerűbb a járvány ideje alatt

A Magyar Turisztikai Ügynökség megbízásából egy elemzőcsoport adatai alapján, idén jelentősen megnőtt hazánkban a borászati rendezvények iránti érdeklődés, egész pontosan 50 százalékkal meghaladta a tavaly ilyenkor mért adatokat. Ez magyarázható azzal, hogy az őszi második vírushullám miatt a lakosság szemében felértékelődött a belföldi turizmus, ezen belül is a borturizmus.

Lovita, a karácsonyi szilva

Új szilva jelent meg a gyümölcspiacon, a vörös húsú, szív alakú gyümölcsöt kinézete miatt Lovitának nevezték el, és termesztői szerint késői érése és eltarthatósága miatt gazdagíthatja a karácsonyi gyümölcsválasztékot is. Három francia gyümölcstermesztő vágott bele egy újfajta szilva termesztésébe.

A Monarchia régi-új borai

A kommunizmus 1989-es összeomlása felélesztette a közép-európai egység gondolatát. De vajon létezik-e közép-európai boridentitás is? Justin Keay írásában beszámol, hogy harminc évvel a kommunizmus összeomlása után úgy tűnik, a régi hagyományok újra életre kelnek a Habsburg Birodalom egykori nemzetállamaiban.

Október hosszú hétvégéjén irány: Tállya!

A Tokaji Borlovagrend (Confrérie de Tokaj) elmúlt tíz évében végbement megújulásának egyik fontos bizonyítéka az az éves csúcstalálkozó, melyet idén Tokaji Szüret néven, Tállyán, a Maillot Kastélyban rendeznek meg, tállyai borászatok közreműködésével.

Készüljünk a télre: Wolf András tippjei az egészséges és finom almakompóthoz

A hideg időszak beköszöntével, különös tekintettel a mostani járványhelyzetre, érdemes átgondolni, hogyan biztosíthatunk az egész család számára télen is megfelelő vitaminforrást. Az Európai Friss Kalandok program nagykövete, Wolf András a kompótot ajánlja, amelynek elkészítéséhez néhány tippet is ad.

Közgazdász pincekulccsal - szekszárdi generációváltó

Közgazdász diplomával, nemzetközi kitekintéssel a háta mögött állapodott meg a családi vállalkozásban ifj. Vida Péter. Nagy kérdés: mi az, ami a szőlész-borász irányba terelte, annak ellenére, hogy szülei sem erre a pályára szánták?

Jó átlagos szőlőtermés ígérkezik

Szeptember végén nagyjából a felénél tartott a szőlőszüret Szlovákiában. A gazdák jónak mondják a termést, de egy-másfél hónappal ezelőtt még bizakodóbbak voltak. A mennyiség mellett szerencsére a minőséggel sincs különösebb probléma.

Ha a lomb fele lehullott, kezdődhet a lemosás – Növényvédelmi előrejelzés 43. hét

Véglegesen elmúlt a késői nyár, ezzel együtt – a muslicákon kívül – a mezőgazdasági szempontból fontos kártevők is visszavonultak. Szőlőben és gyümölcsben is megkezdhető az őszi lemosó permetezés, a pázsitok áttelelésének elősegítésére pedig már most kiszórhatóak a magas kálium- és foszfortartalmú komplex műtrágyák.

Biológiai alapok - amire építenünk kell

A szőlő szaporítóanyag-termelés az ágazat egyik legerősebb lába, hiszen ezzel kerül kapcsolatba a termelő. "Nagy kérdés, kell-e új fajtákat létrehozni, vagy a régiek között keresgélni” – fogalmazta meg Kocsis László, az MTA doktora –, a kérdésből pedig egyből adódik a másik kérdés, hogy mit teszteljünk, mit vírusmentesítsünk, a szaporítóanyag-előállításhoz milyen ültetvényeket kell létesíteni.

Agrármúlt - Régi magyar szőlőprések

Vincze István etnográfus történelmi borkultúránk két alapvető rétegét különböztette meg: a borkészítés préses és préstelen (taposó-zúzó) formáját. Felosztása a szőlőfeldolgozás e meghatározó szakaszára, a mustnyerés teljes munkafolyamatára vonatkozik. A lényerés során a tiszta mustot elválasztják a szőlőzúzaléktól, aminek különböző szőlőprések az eszközei.