0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Gyógynövényipar: csökken a gyűjtés, döcög a termesztés

A gyógynövényipar az átlagosnál összetettebb, sajátos szakmai terület, hiszen más kertészeti ágazatokhoz képest nagyobb a fajgazdagság, valamint a termesztés mellett gyűjtésből is származik alapanyag. Emellett a gyógynövényeket a gyógy-, az élelmiszer-, a kozmetikai és a vegyipar is hasznosítja.

Hazánkban majdnem fele-fele a gyűjtött és termesztett gyógynövény aránya. A gyűjtés azonban folyamatosan csökken, és a termesztett mennyiség is volt ennél jóval több – évtizedekkel ezelőtt.

A gyógynövények és az azokból készült termékek iránti világkereslet évenként 5-7 százalékkal nő. Magyarországon azonban az évek óta tapasztalható munkaerőhiány miatt várhatóan fokozatosan szűkül a gyógynövény alapanyagok hozzáférhetősége. A gyűjtés – a fejlődő országok kivételével – az egész világon visszaszorulóban van, ezzel párhuzamosan a termesztés kerül előtérbe, főként a precíziós gazdálkodás, mondta Czirbus Zoltán, a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács (GYSZT) elnöke a közelmúltban rendezett konferencián.

Romlott a helyzet

A rendszerváltásig a tervgazdaságban kiszámítható volt a piac, ami megtermett, arra volt vevő. A termelés komoly tudományos alapokon állt, hiszen 1904-ben Kolozsvárott Páter Béla megalapította a Gyógynövény Kísérleti Telepet, majd 1915-ben létrehozták a Gyógynövénykutató Intézet elődjét Budapesten, és annak köszönhetően az azt követő időszakban fejlettebb volt a gyógynövénytermesztésünk, mint a nyugat-európai országoké. Az intézet feladata volt a vadon termő állomány fölmérése, a termesztés megszervezése, a fajtanemesítés és a hatósági gyógynövény-minősítés. Akkor lendült föl a gyógynövények honosítása is, azaz egyes fajok hozzászoktatása a magyar klimatikus körülményekhez, az eredeti hazájuktól eltérő feltételekhez, magyarázza Lakatos Márk mesteroktató, a gyöngyösi Eszterházy Károly Egyetem Agrártudományi és Környezetgazdálkodási Intézetének munkatársa.

A föllendülés az ágazatban a rendszerváltásig tartott, akkor szétesett a felvásárlási rendszer, a termelőszövetkezeteket magánkézbe adták, azzal együtt földarabolódtak, így elveszítettük addigi piacainkat. A kereslet kiszámíthatatlanná vált és azóta is az maradt.

Az évelő kultúrák kiemelten kockázatosak, például a menta 3-4 évig termesztésben marad, és akkor is gondozni kell, ha nem veszi meg senki valamelyik évben. Termeltetési szerződések híján nehezen tervezhető a termesztés.

Nyugat-Európában más szemlélet uralkodott, ami gyorsította a technológiai fejlődést. A gyógyszergyártó cégek megbízásából dolgozó nemesítőházak újabb fajtákat hoztak létre, amelyeket csak a céggel kapcsolatban álló termelők használhattak. Ezenkívül ott nem élelmiszer (non-food) kategóriába sorolták a gyógynövényekből készült termékeket, és többlettámogatást adtak rájuk, mondta a szakember. A magyar gyógynövény alapanyag a harmadik országbeli alapanyagokkal versenyez a világpiacon, az európai piac pedig árérzékeny, így gyakorta alulmaradunk. Albánia, Macedónia, Egyiptom és Törökország rengeteg gyógynövényt szállít Németországba.

A nagyüzemi termesztéstől teljesen elkülönül, de mégis jelentőssé válhat a gyógynövénytermékek helyi készítése, amelyeket élelmiszerként (nem gyógyszerként) értékesíthet az őstermelő a termelői piacokon, vagy falusi vendégasztal keretében. Turizmus nélkül nincs vidékfejlesztés, és a turizmusba a helyi termékekkel kapcsolódik a gyógynövény, véli Lakatos Márk.

Házon belüli kutatás

Kindlovits Sára, a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács titkára is hasonlóan vélekedik. Kiemelte, hogy bár a termesztési terület nagysága az utóbbi években alig változik, a Gyógynövénykutató Intézetben – miután kikerült az állami kézből – mára szinte megszűnt a kutatás, a fajtanemesítés, és a termesztési technológiák, növényvédelmi megoldások kidolgozása. A gyógynövénytermesztésre szakosodott mezőgazdasági üzemek a létükért küzdenek, a termeltető, kereskedő cégek pedig költségtakarékossági okokból hajlanak a K+F tevékenység minimalizálására, ami emiatt kizárólag a létfontosságú, piaci versenyképességet közvetlenül veszélyeztető területekre terjed ki. A saját finanszírozás miatt a kutatási eredmények, innovációk jellemzően „házon belül” maradnak. Kevésbé drasztikusan, de visszaszorult a felsőoktatási intézmények kutatási tevékenysége is, érdemi nemesítői munkát csak néhány faj esetében végeznek. További gond, hogy a jelenlegi központi kutatási pályázati formák nem igazán hatékonyak az ágazat számára. A termesztés tehát tudományos alapok nélkül maradt. Lengyelországban nagyon sokan termesztenek gyógynövényt, és igen jól szervezett az ágazat, ezért a magyar gyógynövény sokszor alulmarad a lengyellel szemben.

Kevesebb az előny, több a hátrány

Hazánkban a gyűjthető 120-130 növényfajból 70-80-at gyűjtenek rendszeresen a természetes élőhelyekről. A kamilla, a vadgesztenye és a csalán vezetik a sort, 200-200 tonna körüli éves mennyiséggel. Jelentős még a csipkebogyó, a bodzabogyó, a cickafark, az aranyvessző, a mezei zsurló, a bodzavirág, a hársvirág és a fagyöngy is.

Bár néhány évtizeddel ezelőtt sokkal több gyógynövényt gyűjtöttek, egyes fajok gyűjtése és exportja még most is számottevő. A vad populációkból való begyűjtés előnye, hogy nem kell munkát és pénzt fektetni a termesztésbe, csak a megfelelő időben gondoskodni kell a szakszerű betakarításról. Néhány faj, mint a fákon félélősködő fagyöngy valamilyen okból nem is vonható termesztésbe, az aranyvesszőnek pedig olyan jelentős a vad állománya, hogy nem lenne értelme Magyarországon termeszteni. Ezzel a néhány előnnyel szemben több hátránya is van a gyűjtésnek. A sok helyről összegyűjtött kis tételek pontos dokumentációja lehetetlen, így ellenőrizhetetlen az egyes tételek szennyezettsége (mert nem lehet tudni, pontosan honnan gyűjtötték). Nem zárható ki más növények belekeveredése a gyűjtött anyagba, és a vadon termő növények betakarításakor sokszor inhomogén a növényanyag: a drog alapanyagául szolgáló növényi részek eltérő fejlődési fázisúak és külleműek lehetnek, és a hatóanyagtartalmuk sem egységes.

A gyűjtéshez nehéz munkaerőt találni, mind kevesebben vállalják ezt a munkát. A területek magánkézbe kerülésével pedig a bejárás is több helyen engedélyhez kötött. Ezért is nő a termesztés jelentősége.

Költséges, de megbízható

Hazánkban a gyógynövénytermesztés virágkora az 1967 és 1990 közötti időszakra tehető – olvasható a Szent István Egyetem Gyógy- és Aromanövények Tanszékének oktatási anyagában. A termesztésbe vonást motiválja az állandó minőség iránti igény, ami vadon gyűjtött növényanyagból nem biztosítható. Egyes fajok populációinak ritkulása, védetté nyilvánítása (tavaszi hérics, árnika) is a termesztés felé irányítja a figyelmet. Más égövi növények honosítás utáni termesztésére jó példa a máriatövis. A megfelelően gépesített termesztés ráadásul kevésbé munkaerőigényes.

A termesztésnek is vannak persze hátráltató tényezői: egyes növényeknél még nincs részleteiben kidolgozott termesztéstechnológia, speciális gyógynövényekre hiányoznak a gépek, sok fajból fajtáknak is híján vagyunk, és csak kevés vegyszer engedélyezett a gyógynövénytermesztésben.

A gyógynövényből, fűszernövényből készült termékek többsége nem alapcikk, a keresletet emiatt a divat erősen befolyásolja. Az egyöntetűség, nyomon követhetőség (minőségbiztosítás) és megbízhatóság viszont a termesztés során sokkal nagyobb mértékben teljesíthető, mint a gyűjtött alapanyagoknál.

A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács adatai szerint tavaly összesen 28 208 hektáron termesztettek hazánkban gyógynövényt, a legnagyobb területen – több mint 5000-5000 hektáron – bodzát, mustárt, mákot és olajtököt. Az édeskömény vetésterülete 2226 hektár volt, míg a kaporé és a homoktövisé meghaladta a 400 hektárt, és ezzel a középmezőnyben szerepelt. Emellett kisebb felületen termesztettek még kamillát, levendulát, kakukkfüvet, máriatövist, cickafarkot, szurokfüvet, ánizst, koriandert és borsikafüvet. Egy évvel korábban viszont 480 hektár volt a kamilla területe, amikor Olaszországban 270, Lengyelországban 1000, Bulgáriában 1400 hektár. Tavalyelőtt levendulát nálunk 158, Olaszországban 250, Bulgáriában 9500 hektáron termesztettek. A citromfű Magyarországon 46 hektáron termett, míg Lengyelországban 500, Bulgáriában pedig 1900 hektáron.

Kiemelt fejlesztési célok

A Gyógynövényágazat Magyarországon című konferencián elhangzott, hogy az ágazat kiemelt fejlesztési célja a gyűjtés adminisztratív terheinek egyszerűsítése és a gyűjtésből származó jövedelem összehangolása a mind szigorúbb segélyezési és szociális politikával. Fontos a gyűjtők megfelelő szakmai felkészítése és regisztrációja. A vételi jegyet már bevezették. Lényeges lenne a gyűjtés szigorodó területi korlátainak feloldása (például együttműködés a Nemzeti Parkok, Natura 2000 területek, erdészetek kezelőivel). Egyéb pályázatokkal ki lehetne építeni azokat a kis helyi bázisokat, amelyek szerves részei lehetnek az egészségturizmusnak, a falusi turizmusnak és a vidéki önfenntartásnak. A felvásárlás integrációja, a meglévő és új felvásárlóhelyek pályázati rendszeren keresztüli támogatása, a felvásárlási tevékenység szakmai normákon alapuló engedélyeztetése, a megfelelő szakmai képzés és végzettség betartatása révén növekedhetne a gyűjtött gyógynövények mennyisége.

A termesztés föllendítéséhez a vadon termő fajok termesztésbe vonására és korszerű, nagy teljesítményű gyógy- és aromanövény-fajták nemesítésére lenne szükség.

A növényvédelmi technológiák optimalizálása, a növényvédő szerek kisparcellás kísérleteken alapuló engedélyeztetése is feltétele a hatékony termesztésnek. A biotermesztés kifejezetten kívánatos a gyógynövényágazatban, emellett a minősítési rendszer technikai, műszaki, jogi feltételeinek megteremtésével is egységesíthetőbbé és átláthatóbbá válna ez a terület. Az iparág fejlődését nagymértékben befolyásolja a gyógynövényt tartalmazó termékek engedélyeztetésének és forgalomba hozatalának hazai és uniós jogi szabályozása. Az új, piacképes készítmények megjelenését segítené egy új joggyakorlat, a túlszabályozás elkerülése, a gyógytermék kategória általános forgalmi adójának csökkentése, és e kategória engedélyeztetésének újbóli megnyitása.

27-30 ezer tonna száraz drog

A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács adatai alapján hazánkban a gyógy-, aroma- és fűszernövényeket tartalmazó termékek összes piaci forgalma évenként 41,5-54 milliárd forint. Az egy évben gyűjtött és termesztett növényi drogtömeg mintegy 27-30 ezer tonna száraz drogot eredményez. Az ágazathoz tartozók termesztőterülete 25-30 ezer hektár. A gyűjtés-termesztés becsült termelési értéke 8-10 milliárd forint éves átlagban. Az elsődleges feldolgozás nettó árbevétele 20-23 milliárd forint. A magyarországi gyógytea- és fűszerpiac éves forgalma 5-7 milliárd forint, a teapiacé pedig további 15 milliárd.

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet