A ritka fajták beszerzése, tenyésztése nem könnyű feladat és komoly kihívás a tenyésztő számára, amelyre megfelelően fel kell készülni.
Feltűnő ötödik ujj
A houdan fajtát a 19. század második felében Franciaország egyik megyéjében tenyésztették ki, eredetileg normandiai tyúknak hívták. Ez a név egyértelműen egyik elődjére, a creve-coeurre utal, az igazi normandiai fajtára. A creve-coeurt helyi fajtákkal keresztezték, hogy egy súlyosabb és gyorsabb növekedésű fajtát kapjanak. A keresztezésből származó állatokat a körzet központjának számító Houdan város piacán kínálták fel eladásra. Végül is a város neve ragadt a fajtán. További súlygyarapítási szándékkal később dorkinggal is keresztezték.
A houdan egyedei erőteljes, robusztus megjelenésűek, hosszú, széles és mély törzzsel. Hátuk vízszintes, a mell széles és mély. Ennek eredménye az úgynevezett „kockatest”.
Nagyon feltűnő a tollatlan, feketén pettyezett fehér lábon az ötödik ujj jelenléte. Nehéz teljes bizonyossággal kideríteni, hogy az ötödik lábujj már a dorkinggal való keresztezés előtt is létezett a fajtánál, vagy a dorking hagyatékának számít-e. A fejet egy nem túl nagy bóbita ékesíti, s a fűrésztaraj egészen egyedülálló: hátul nem összenőtt kehely alakú. Az ennek részeit formáló két egyszerű tarajfél csak az alapnál van összenőve, és így két fogazott szélű tölgyfalevélre emlékeztet. A csőr alatt egy dús, tisztán három részre különülő szakáll látható. Ennek középső része nagy és súlyos. A torokszakáll és a pofaszakállak választékánál található a kakas rövid áll-lebenye. A madarak bóbitája könnyen lehet a tetvek kedvenc tartózkodási helye, ezért rendszeresen ellenőrizni kell megelőzés céljából.
A houdan fajtajellegéből adódóan nyugodt és jámbor. Ezeket a madarakat csak száraz és fedett férőhelyeken lehet tartani természetük és különleges ékességeik, nevezetesen bóbitájuk és szakálluk miatt. Hajdanán a houdannak jó volt a tojástermelő képessége is, s keresettnek számított azért is, mert kiválóan kotlottak, megbízhatóan vezették a csibéket. De ahogy egyre tömegesebbé vált, úgy csökkent ez irányú hasznosítása, mivel a tojók túl nehézzé váltak. A fészekben lévő tojásokat könnyen összetörhetik, ezért érdemesebb más fajtájú kotlóssal vagy keltetőgéppel keltetni. A fajta nagy bóbitája és dús szakálla miatt speciális itatóra van szükség, amely megakadályozza a szakáll és bóbita nedvesedését és szennyeződését. Egy itatótál, amelyben csak kis mennyiségű víz van, megfelelő a fajta számára.
A tollvégi fehér pettyek inkább sarló vagy félhold alakúak. Ugyancsak jellemző a fajtára, hogy a bóbita hátsó felén a feketénél sokkal több fehér szín látható, egyetlen nagy foltot képezve. A fehér folt minden egyes vedlés után nagyobbá válik, így az idősebb tyúkoknál már összességében sokkal inkább fehérnek tűnik, mint feketének.
A törpe houdan
1940 körül Angliában jelent meg ez a kistermetű fajta, kis növésű houdanok és különböző apró törpetyúkok keresztezéséből jöttek létre. A törpe houdan tyúkok jámbor, nyugodt természetűek, ezért is könnyű szelídítésük, még kisgyerekek is elláthatják, gondozhatják őket. Mindennek ellenére soha nem volt népszerű fajta. A törpe houdanok fehér és gyöngyszürke színben is léteznek, amelyek elfogadott színek a kiállításokon. Jó tojók, tojásaik fehérek, a kotlásuk nem okoz gondot, mint a nagytestű változatnál. Méretbeli különbségüket leszámítva küllemi és belső tulajdonságaik megegyeznek a nagytestű változatéival.
Szénási Gábor
Újhartyán
