Zsurzs László a Viharsarokban gazdálkodik. Mezőhegyes és Battonya közötti tanyáján 1998-ban telepített gyümölcsfákat, amit a 2010-es jégverés kényszerített térdre. Szinte a teljes ültetvényt kicserélte, Kisiratosról hozta az oltványokat.
Kicsit visszakacsintott a tél, sajnos a tavaszi fagy nem kímélte a fákat, a kajszi egy részén már most látszik a károsodás, a szilvák, a körték bimbóznak, érzékeny állapotban vannak. Az éjszakai fagy a gyümölcsfákra, különösen a kajszibarackra nézve veszélyes lehet. A kajszinál a legnagyobb gondot az okozza, hogy a mélynyugalmi állapota már január végén-február elején befejeződik. Ha ilyenkor enyhe az idő, akkor megindul a fák élettevékenysége, a rügyek duzzadni kezdenek. Ha az átmeneti enyhülést hideg idő követi, akkor a rügyek elfagyhatnak. A tavaszi fagyok pedig elsősorban a virágbimbókat károsítják.
Az emiatt esetlegesen fellépő terméskiesést azonban még korai lenne megbecsülni. A rügykárok mértékét a hideg időszak végén, a magasabb hőmérséklet beköszönte után, május közepén lesz lehetőség megmondani, mivel kiszámíthatatlan a kinyíló virágok életképessége és a későbbi gyümölcshullás mértéke.
A mezőhegyesi kertész a kajszi virágzásának kezdetén már védekezett a monilia ellen. A tavaszi fagy viszont nem jött jókor. Ha a betakarítás el is marad, a költségek nem csökkennek, hiszen a következő évre is gondolni kell. „Amennyiben jövőre egészséges fát szeretnél látni, ugyanúgy el kell végezni a növényvédelmi, az ápolási munkákat” – magyarázta a szakember. Éveken át a sorokat glifozát tartalmú szerekkel tartotta tisztán, most marad a mechanikai gyomirtás. Ez viszont több munkát és több költséget is jelent.
A 2010-es jégverést követően tavaly már szép termést takarított be fáiról. A kajszi és a szilva egy részéből – magozást követően – hidegen préselt gyümölcsleveket készített, ipari húsdarálón, különböző lyukméretű tárcsákon – a végén szinte gombostűnyi réseken – engedi át, így a gyümölcs minden része – héja, húsa – belekerül, teljes értékű ivólé lesz belőlük. Felmelegítést követően használaton kívüli hűtőládákban pasztörizálódik. Literes, paradicsomos üvegekbe kerülve jut a fogyasztóhoz. Ugyanezzel a technológiával készül a paradicsomleve is.
Amikor Zsurzas Lászlót megismertem, szabadföldi zöldségtermesztéssel foglalkozott, amit mára szinte teljesen felszámolt. Ahogyan mondja, tavalyról négy hektár paszternák maradt a földben. Nem keresik. A lengyel áru kiszorította a piacról, amelyek elárasztják a magyar és a közeli román boltokat.
Az uniós orosz embargó volt az első repedés a korábban jól működő kereskedelmi láncon. Érthető a lengyel termelők reakciója, hiszen nekik is értékesíteni kell valahová.
Lengyelországban akkora a termelői támogatás mértéke, hogy a szállítási távolság ellenére alacsonyan tudják tartani az árakat. Romániába a lengyelek 5 kilós zsákokban, kilónként 1 lejért – azaz 70 forintért – helybe viszik a gyökeret. Szakmai körökben az a hír járja, hogy a lengyel agrártámogatás a románnak tízszerese. Ezzel pedig nehéz versenyezni, több környékbeli gazdálkodó hagyott fel a termeléssel. Ráadásul egy ideig a időjárásból fakadó előnyöket még ki tudták használni a magyar gazdák, mára a klímaváltozás jobban összemossa a különbségeket.
Pedig a fűszerpaprika olyan hungarikum, amely sok gazdának biztosítaná a megélhetését, ha a piacot megvédenék a külföldről, pl. Kínából behozott olcsó és rossz minőségű alapanyaggal szemben.
Megrendelésre 3000 négyzetméteren hagyma vetőmagot állít elő. Talán burgonyát is ültet, hiszen gépe van rá, de az sem lesz több fél hektárnál. A mintegy 13,5 hektár maradék részén – az uborka, a zöldbab, a burgonya, a fűszerpaprika, a gyökérzöldségek már csak múlt – gabonát vet.
Talán túlzásnak tűnhet a „Zsurzs-farmon” termesztett fajgazdagság, de egy kisebb gazda csak így tud állandóan jelen lenni a piacon, s biztosítani a megélhetését. Igaz, ez állandó munkát is ad.
Zsurzs László a 90-es években még 130 anyajuhot is legeltetett – a felmenői között sokan juhászkodtak -, de a hasznot elsősorban a jó minőségű trágya jelentette, amit a zöldségek alá tett. Egy időre felszámolta az állományt, majd rájött, hogy – ha hobbinak is, de – hiányoznak a birkák. Ma német feketefejű húsjuhokat szaporítanak, jó félszáz rágja a füvet a birtokon. Szinte csak hobbi, a bárányra alig van kereslet, a gyapjú eladhatatlan.
A szükséges input anyagok ellátásában nem lát gondot. Viszont, amikor Bordányban meg akart állni vegyszert vásárolni, meglátva a bolt előtt kígyózó sort, úgy döntött, nem várja ki.
„Korábban jó időben a határ olyan volt, mint egy megbolydult méhkas, a földek tele voltak gépekkel”- mutatott rá a gazda, hogy ma sokkal nagyobb a csend. Lehet ezt a koronavírusra fogni, de valószínűleg az is belejátszik, hogy nincsen elég szakember. Mintha óvatosabbak lennének a gazdák, kerülik a találkozásokat. A koronavírus, ha másként nem, lélektanilag biztosan rányomja a bélyegét a környezetre.
Amikor kérdem, rázza a fejét, nem azért metszett egyedül, mert félne a koronavírustól, csak nem találni munkást. Ha fárasztó is a metszés, de legalább jut ideje a csendre, a gondolataira.
További híreket „koronavírus” témakörben, ide kattintva olvashat tematikus oldalunkon.
