Teljesen elfagytak az ország akácerdői, de olyan szinten, hogy az évek óta ismétlődő tavaszi fagyok után mindig optimista méhészek is szomorúan, beletörődve bólintottak: idén, tényleg nem maradt virág a fákon.
Már hogy maradhatott volna, hiszen április első éjszakáin sorra dőltek meg a negatív hőmérsékleti rekordok, ráadásul:
- tartós, 12 órán át tartó fagy volt (nem csak hajnali)
- az ország egész területén (a rekordokat, 24 órán belül, egymástól 200 km-re lévő településeken mérték!)
- április 20-ig, az éjszakák közel felén 0 Celsius fok alatt volt a hőmérséklet
- nem volt légmozgás, ami csökkenti, ami „sávossá” teszi a fagy hatását.
Szó szerint lefagytak a méhészek – megint oda egy akácév! Április első éjszakáján kezdődtek a bajok, reggel a méhesbe kiérve, a méhek itatójában kaptárvassal alig lehetett feltörni a jeget. Azután sem volt „megállás”, éjszakánként, az ország több pontján mértek mínusz 10 Celsius fokot! Az akác a késői fagyokra érzékeny növény, virágkezdeményei sok évben már talaj menti fagyos hajnalokon is kárt szenvednek.
Lesznek virágok a fákon – ezt azért fontos megemlíteni, mert amikor (várhatóan 3-4 hét múlva) fehérbe borulnak az akácerdők, sokan azt fogják mondani:”….sírtak a méhészek hogy elfagyott az akác, és láss csodát, mégis virágzik!”. Igen, de az már a második virágzás lesz, amit sarjúvirágnak, kényszervirágnak neveznek és általában nem szokott nektárt adni, nem szokott mézelni. Ahol ma az akácfák tetején (legtetején) 1-3 cm-es virágbimbók vannak (nagyon kevés helyen), az a normál virágzás, amely nem fagyott el. Ott, ahol most kezd kipattanni a rügy, ahol messziről feketének tűnik az erdő – ott elfagyott az akác.
A magyar méhésztársadalom „lefagyását” okozó rémisztő éjszakai mínuszok kiemelkedő nappali magas hőmérséklettel párosultak. A méhek remekül fejlődtek, méhész-szemnek gyönyörűséget nyújtó látvány a tavaszi méhcsalád „robbanása”. Öröm ilyenkor a méhesben dolgozni, meg is hálálták a méhek a nappali 25-27 Celsius fokot, az átlagos évektől jobb kondícióba kerültek. Végre, lehettek volna akác-érett méhcsaládok! Lettek is, meg nem is – mert nincs akác.
Jellemző volt a hónapra a nagy nappali hőingadozás, aminek mértéke elérte a 25-28 Celsius fokot! Egyértelmű, hogy egyre nagyobb jelentőséggel bír hazánkban a méhek fokozott tavaszi takarása, még nagyobbal, mint a korábbi évtizedekben. Nem csak a belső takarás mennyisége-minősége értékelődik fel szakmailag, hanem a kaptár hőszigetelése is. Gondolok itt a külső takarásra vagy a fától jobb hőszigetelő egyéb anyagokból készült kaptárak előnyeire.
A „fagyott (lelki) állapot” nem csak a méhészekre, hanem a növénytermesztőkre is igaz: a méhészekre szó szerint a fagy miatt, másokra az aszály miatt. Az ország egyes részein (hó formájában) március 20-a körül volt némi csapadék. Azóta sem volt számottevő eső, óriási aszály van. Mindenhol Európában – pl. a Duna vízszintje 3 hét több mint 2 métert csökkent. Vetésidő van, számos méhlegelő (pl. facélia, napraforgó) csírázása most történik, történne. Feltételes módban, mert szenvednek a magok, nincs nedvesség a talajban csírázásukhoz.
Vannak országrészek, ahol már közel két hónapja (!) nem volt számottevő csapadék!
Lefagytak a méhészek! Mert elfagyott az akác, mert aszály van, mert jók a méhek, de minek. Talán utóbbi a legkínosabb érzés: nincs méhlegelő (sokaknak július 1-ig, napraforgóig) és nincs kereslet a méhekre (szaporítani sincs értelme), de kaptárak „feszülnek”. Feszülnek a méhektől, a méhészek pedig az idegességtől.