A gímbikák például egyebek mellett kor, élőhelyi adottság, táplálkozás függvényében nagyjából márciusban kezdik építeni – ahogy a vadásznyelv mondja, felrakni – az agancsot, melynek növekedése egészen augusztus közepéig tart. Július végétől augusztus közepéig megkezdődik az agancsot körbevevő finom bőr, a barka lepucolása, és onnantól kezdve a szarvasbika kemény agancsot visel.
Az agancs minden évben nagyobb és erősebb lesz, de ennek mértéke, ahogy fentebb meg lett említve több tényezőtől is függ. A bikák 10-12 évesen elérik a kulminációs kort, vagyis amikor az agancs eléri a maximális méretét, és innentől fogva az állat évről évre visszarak. Ez azt jelenti, hogy az agancs szárai rövidülnek, az ágak kisebbek lesznek.
Ennek az intenzív ciklikusságnak és a folyamatosan fejlődő produktumnak az okára tavaly egy kínai kutatás során derült fény. A tudósok 44 kérődző emlős genomját szekvántálták, amelyek fején megfigyelhető valamilyen csont vagy szaruszerű kinövés. A kutatók megvizsgálták, hogy az állatokból származó élő szövetekben mely gének aktívak, néhány állatnál az embrionális fejlődés során is megkeresték az intenzívebben működő géneket.
Ebből sikerült megállapítani, hogy a szarvak és az agancsok egy közös ősben fejlődhettek ki, mégpedig úgy, hogy az idegek, a csontok és a bőrszövet kialakulásáért felelős gének átalakultak, aminek következtében elkezdetek jelentős tényezői lenni a kinövések kialakulásában.
A kutatás szerint egészen pontosan a csontfejlődésben segítő gének változása, illetve egy speciális embrionális sejt fejlődése vezetett ahhoz, hogy ezek a csontok létrejöttek.
Az eredmények azt igazolják, hogy a szarvasoknál nyolc olyan aktív gén található, ami a daganatok kialakulásáért és növekedésért felel, ez arra utal a kutatók szerint, hogy az agancsok fejlődése jobban hasonlít a csontrákhoz, mint a hagyományos csontnövekedéshez. Különbséget kell tenni, ugyanis a csontráknál a tumorok kontroll nélkül növekednek, viszont az agancsok növekedését keményen szabályozzák a tumorok elfojtásáért, illetve a növekedésük gátlásáért felelős gének.
Magyarán ez úgy is felfogható, hogy a szarvasok irányított csontrákot alkalmaznak agancsuk fejlődéséhez.
A kutatás során összesen 19 rákos daganat növekedésének elfojtásáért felelőst gént találtak, ezek pedig nemcsak az agancsot alkotó sejtek megfelelő kialakulását garantálják, hanem azért is felelősek, hogy a test többi részén is kisebb eséllyel alakuljon ki rákos megbetegedés.
Ennek alátámasztásaként állatkerti felmérések lehetnek mérvadóak, ahol a feljegyzések szerint a szarvasoknál ötször alacsonyabb a rák kialakulásának az esélye, mint a többi emlősnél.
