0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ehető gyomok

Gyomnak azt a növényt hívjuk, amelyik rossz helyre nőtt: nem ott kellene legyen, ahol van. Vannak gyomok, melyek szinte mindenhol megtalálhatók hazánkban, de gyomosíthat egy dísznövény is, ha elszórja a magját, vagy agresszívebb terjedésével más kultúrnövények területét készül elvenni.

A gyomok elleni küzdelemben legfontosabb a rendszeresség, hiszen ha igyekszünk gyommentesen tartani a területünket, akkor az egyre tisztább lesz. Ha csak akkor gyomlálunk, amikor e növények már magot hoztak, akkor eltávolítunk ugyan néhány egyedet, de csak akkor, amikor már újravetette magát. Jó néhány gyom van, melyek ehetőek, többféleképpen elkészíthetőek.

Ha ilyen téren használni kezdjük őket, akkor két legyet ütünk egy csapásra: nem gyomosítanak a kertben, és hasznosulnak a tányéron. Mert tényleg nem csak a nyulak ehetik!

Honvédségi kiképzésemen az egyik tiszt azzal nyugtatott bennünket, amikor remegő kézzel készültünk összerakni egy éles robbanószerkezetet, hogy kár izgulni, robbantani mindenki tud… akik ügyesek, ők akár többször is. Ilyenek kicsit az ehető vad növények és gyomok is, egyszer mindent meg lehet enni, de ha másikat is szeretnénk majd még megkóstolni, akkor nem árt, ha pontosan beazonosítottuk az alapanyagunkat…

A nagy csalán (Urtica dioica) egész Európában elterjedt növény, szinte bárhol meg­találjuk. Leveleit és fiatal hajtásait kesztyűvel célszerű gyűjteni, mivel a rajta található csalánszőrökön keresztül hangyasavat juttat a bőr alá, ami először kellemetlen égő, majd hosszú ideig viszkető érzést okoz. Felhasználás előtt ezért fél percre dobjuk forrásban lévő vízbe az alapanyagot, így megszabadulunk a hangyasav tartalmától. Elkészíthető főzeléknek magában, vagy más zöldségekkel együtt, de levesekbe, vagy salátákba is tehetjük. Régen sört is főztek belőle, és gyógyteája ma is fontos alkotórésze a vértisztító és veseműködést serkentő keverékeknek. A párolt és turmixolt csalánpéppel zöldre színezhetünk tésztákat, pogácsákat. Régen reuma ellen is javallották, becsapkodva csalánnal a fájó testrészt. Ezt követően már a csalán csípése égetett, ami elnyomta a reumás fájdalmat. Ennek persze volt némi valós reumaellenes hatása is a vérkeringés helyi fokozása kapcsán.

A fehér libatop (Chenopodium album) gyakori gyomnövénye kertjeinknek. Fiatal hajtásait spárga módjára párolva készíthetjük el, leveleiket pedig főzelékként hasznosíthatjuk. A és C vitaminban gazdag növények, amelyeknek magjaiból régen házilag lisztet készítettek – bár ez eléggé türelemjáték. Természetesen C-vitamin tartalma csak nyersen érvényesül, főzve már nem. Szinte bármit elkészíthetünk belőle, amit spenótból, vagy sóskából készítenénk, csak nem kell megvennünk, és jó esetben bio minőségű is a libatop alapanyagunk…

A közönséges tyúkhúr (Stellaria média) sokak számára közismert. Apró, kerek levelű, talajon elterülő gyomnövény. Az egész föld feletti része alkalmas konyhai felhasználásra: nyersen salátaként fogyaszthatjuk, de főzelékként, vagy levesben is jól érvényesül picit kesernyés íze. Nagy előnye, hogy egy évben több generációja is zöldell (efemer növény), így még októberben is találunk zsenge egyedeket.

A fehér here, vörös here (Trifolium repens,Trifolium pratense) és százszorszép (Bellis perennis) nem rokonságuk miatt kerültek egymás mellé, hanem mert felhasználásuk azonos.

Leveleik főzelék-alapanyagok, virágaikkal pedig szinte bármilyen ételt díszíthetünk. A vörös-, és fehér here virágai erre nyersen is alkalmasak, a százszorszép bimbóit előbb fűszeres ecetben áztassuk. Utóbbi bimbói rendhagyó savanyúságnak is eltehetők, akár hamis kapribogyó gyanánt fogyaszthatók.

A pásztortáskának (Capsella bursa-pastoris) fiatalon az egész tőlevélrózsáját salátaként, vagy főzelékként készíthetjük el, a magvai pedig mustárhoz hasonló ízűek. Kozmopolita növény lévén nem kell sokáig keressük környezetünkben, mire ráakadunk.

Az itt bemutatottaknál sokkal több gyomfaj ehető, de ezek kezdésnek kiválóak, mert könnyen megtalálhatók, elkészíthetők, és nehezen téveszthetők össze mérgező fajokkal.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu