Mindenki maradjon a traktoron!

Ezúttal egy magángazdálkodót – Pájtli Józsefet Tamási-Fornádpusztán –, egy élelmiszeripari cég tulajdonosát – Bárány Lászlót Nyírkércsen –, és egy zöldségtermesztéssel foglalkozó vállalkozást – Kurucz Gyulát, a nagyhegyesi BAB 15 Szövetkezet vezetőjét – kérdeztünk a helyzetről és a lehetőségeikről.

– Jó a csapatom, eddig is jónak tartottam a nálam dolgozó szakember-garnitúrát. Speciális képzettségük van, igazi profik egy-egy szakmában. Rájuk eddig is tudtam számítani, és úgy érzem, most még inkább odateszik magukat. A közegészségügyi dolgokkal kapcsolatban ugyanazt csináljuk, mint eddig, mert mi eddig is odafigyeltünk. Igaz, most mindenki óvatosabbá vált valamelyest. A munkaszervezésnél arra figyelünk, hogy a konkrét munkálatokat végző nyolc ember közvetlenül ne találkozzék, ne érintkezzék. Ezt a csapatot három részre osztottuk. Az egyik a talajműveléssel, a másik a vetéssel, a harmadik a növényvédelemmel foglalkozik, de képesek rá, hogy adott esetben helyettesítsék egymást.

Ha előfordulna, hogy valaki megbetegszik nálunk – bár erre aligha kerül sor, mert április 22-ig csak 14 fertőzöttről tudunk Tolna megyében – és karantént kell elrendelni, akkor meg tudjuk oldani a helyettesítést a cégen belül.

Most annyi szigorítást vezettünk be, hogy a telepre érkező kamionok vezetői nem szállhatnak ki a gépkocsiból, úgy viszik a kukoricát a vasútállomásra. Ez egyébként Olaszországba megy, tehát a kivitelünk sem állt le.

A hangulatról azt mondhatom el, hogy egy kicsit félünk, vagy inkább csak „félegetünk”, óvatosságból. Én és a feleségem itthonról intézzük a dolgainkat, a közvetlen kapcsolatot a fiam tartja, most nála van a marsallbot. Ha pedig éppen nincs olyan feladat, amit prompt el kell végezni, akkor a dolgozók hazamennek – de mindenki a teljes fizetését kapja. Vezér­elvünk, hogy a nálunk dolgozók egymással is csak a lehető legritkábban és a biztonságos távolság megtartásával érintkezzenek. Erre találta ki a fiam azt a jelmondatot, hogy mindenki maradjon a traktoron!

Mint egyéni vállalkozó 700 hektáron gazdálkodom, azonkívül még öt környékbelinek nyújtok szolgáltatásokat, főleg vetésre és növényvédelemre irányulókat. Most durván 200 hektár őszi búza, 93 hektár napraforgó, 28 hektár cukorrépa, 50 hektár mák és a maradék több mint 200 hektáron kukorica adja ki a vetésszerkezetet. Érdekesség, hogy a cukorrépát az Eszéki Cukorgyárnak termelem, és hogy 50 hektáron étkezési mákkal foglalkozunk. Utóbbit a Pacsai Malomnak értékesítem. Osztrák fajta, a neve Zénó Plusz. Érdekessége, hogy 0 százalékos az alkaloidtartalma. Tán ennél is meglepőbb, hogy egy magyar ember, Dobos György nemesítette ki.

Legnagyobb gondunk, hogy ezen a télen és tavaszon mutatóba is alig kaptunk csapadékot. A tél meleg volt, amit a búzák sínylették meg a leginkább. Április közepére már a második fejtrágyázást is elvégeztük, mégpedig oldatműtrágyával, Stabile NS-szel. Ez hatásos. Tíz-tizenkét hétig segít a növénynek, mert a kéntartalma 13 százalék, a nitrogéntartalma pedig 25. Az őszi vetésnél azok jártak jól, akik korán hozzá mertek fogni. Náluk szépen mutatnak a növényállományok, mert múlt év végéig megerősödtek.

A tavaszi vetésekkel rendben és idejében végeztünk, kikelt már a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa egyaránt. Az április eleji -8 fokos fagy megcsípte az őszi búzát és a mákot, de azóta mindkét növény rendbejött. A talajművelési rendszerünkkel meg tudjuk őrizni a talajban a nedvességet, ennek köszönhetően a földjeink még most is nyersek. Baktérium­trágyázást alkalmazunk, ami jelentősen javítja a talajaink szerkezetét és segít a vízmegőrzésben. Megvettük az egész évre szükséges vegyszereket, nehogy későbbi logisztikai akadályok miatt bajba kerüljünk. Kukoricánál jól bevált nálunk a korai poszt gyomirtás. Már megcsináltuk, és istenigazából csak kedvező időre, azaz csapadékra várunk.

– A nagy kereslet után március közepén hirtelen eltűntek a vevők. Azóta heti 550–600 tonna kész brojlert teszünk fagyasztóba a cégemnél, aminek minden költségét mi viseljük. Sőt, amikor a tárolóból kivesszük a csirkemellet, kilogrammja azonnal csak 200 forinttal olcsóbban eladható. Most 3 ezer tonna csirkemell „didereg” nálunk a fagyasztóban. Ez azt jelenti, hogy az árcsökkenésből származó veszteségünk 6 milliárd forintot tesz ki. A csirketartás leállítása vagy az ütemezése lassítása ugyanakkor nem egyszerű feladat. A fék behúzása 3–4 hónapot vesz igénybe, amiből 3 hétig tart a tojástermelés visszafogása, 6–9 hétig pedig a csirkenevelésé és -vágásé.

Különböző prognózisokat mi is készítettünk. Megkérdeztük a vevőket, és eszerint az első fellendülés, a kereslet mintegy 20 százalékos növekedése május végére, június elejére várható. A családok anyagi helyzetéből kiindulva valószínűsíthető, hogy utána havonta 10–10 százalékkal növelhetjük a termelést, tehát a járvány előtti szintet csak 2021. januárjában érhetjük el.

A Baromfi Coopnál és a Master Goodnál összesen 2800 ember dolgozik, amiben már benne van, hogy megszereztük a 230 emberrel dolgozó sárvári Ságát. Most minden erőfeszítést megteszünk azért, hogy a lehető legkevesebb dolgozónkat küldjük el. Ebben az április 22-én megjelenő munkahelymegtartási támogatás sokat segíthet. Néhány járvánnyal kapcsolatos előírás a baromfi-feldolgozásban csak illúzió. Nálunk az emberek eddig is 80–90 centire álltak egymástól, és már 10 évvel ezelőtt szájmaszkban és gumikesztyűben dolgoztak az egész műszakban. Tehát ezek az emberek nem nagyon okozhatnak gondot egymásnak. Viszont ha mi, vezetők bemennénk, az fölvethetne néhány kérdést. Az irodán dolgozók közül néhányan úgynevezett home office-t kértek. Ezzel szemben mi három lehetőséget ajánlottunk föl nekik. Az egyik, hogy bejönnek, védőfelszerelésben teszik a dolgukat és megkapják a fizetésüket. Egy másik verzió, hogy 4 órában dolgoznak, de csak a fizetésük felét kapják. A harmadik eset, hogyha nem jönnek be, akkor szabadságra vagy fizetés nélküli szabadságra mennek. A javaslatok ismertetése után valamennyi dolgozónk az első lehetőséget választotta.

A brojlernél erre nem volt szükség, de az exportstop minket is azonnal érint, és sohasem tudjuk, hogy fél évre vagy 1 évre áll le a kivitelünk. Ezért azt mondom, hogy valahogy át kéne már értékelni a magyar víziszárnyas-ágazatot, ha 2–3 évente beleszalad a madárinfluenzába, és ha ennek következtében 10–15 milliárd forintos kár éri az országot. Igaz, hogy ezt az EU megtéríti, de vannak olyan veszteségek, amelyekre nincs megoldás, azokat nekünk kell lenyelnünk. A világ egyik felében kitiltanak bennünket, a másik felében pedig regionalizációs elvet követnek, tehát abból a megyéből lehet szállítani, ahol nincs madárinfluenza. Mi 38 országba exportálunk, ezért saját tapasztalatok alapján mondom, hogy valamit tenni kéne a magyar víziszárnyas-ágazattal.

Az idegességen és annak következményein már régen túl vagyunk, mi már minden percben azon töprengünk, hogy a veszteségeinket hogyan tudnánk csökkenteni. Ez esetben nem minden rajtunk múlik, mert a vásárlóerő a vírus kirobbanása után nagyon visszaesett. Akkor nagyon sokan több hónapra való készletet megvettek. Ez lassan elfogyogat a hűtőszekrényekből, de egyelőre nem látjuk, hogy az embereknek mikor lesz ismét annyi pénze, hogy be tudjanak térni élelmiszerboltokba, és érezhető tételeket tudjanak vásárolni. Tehát elsősorban ez az oka annak, hogy az ágazat közel 1 éves veszteglés után lesz képes teljesen talpra állni.

– A koronavírus meg a miatta bevezetett korlátozások kapcsán nagyapám jutott eszembe, aki Nagyváradon szolgált az első világháborúban. Amikor most azon töprengünk, hogy vessünk vagy ne vessünk, az ő példája válik perdöntővé. Az első világháborúban, amikor hazajött az olasz frontról, rögtön elkezdett vetni és gazdálkodni, és ugyanezt tette a második világháborúban is, végig, mert mint mondta, enni folyamatosan kell.

Főként zöldségtermelő gazdaság vagyunk, és az integrátorok is ezzel csatlakoznak hozzánk. Majdnem teljes kapacitással megy az öntözés Nagyhegyesen, az 1000 hektár berendezett területből 900 hektáron már áprilisban is dolgozik a 11 lineár. Február 25-én elvetettünk 15 hektár spenótot, ami akkor kapott 25 mm csapadékot, de aztán április közepéig semmit. Nálunk akkora a szárazság, hogy ahol eddig 50 éven keresztül mindig állt a víz, most még az is kiszáradt.

A mostani tavaszon elvetettünk eddig 300 hektár napraforgót, 300 hektár szemes kukoricát, és a 430 hektár zöldborsóból a szakaszolás miatt már csupán 100 hektár van hátra. Más években azért küzdöttünk, hogy május 1-jére befejezzük a napraforgót és kukoricát, ezekkel most április 20-án végeztünk. Kritikus mértékben elfogyott a talajból a víz. Ha ebben a helyzetben nem lett volna John Deere vetőgépünk, ami akár 12 centiméterre is le tudja tenni a vetőmagot, akkor most Nagyhegyesen megállt volna a tudomány a szántott területeken. Jó döntésnek bizonyult, hogy évek óta csak nehézkultivátorral csinálunk magágyat, és csak ott jár eke – vagy 100 hektáron –, ahol a belvíz miatt szántani kell. Jó, hogy nagy teljesítményű a vetőgép, mert sietni kell a vetéssel, hogy a még meglévő kis nedvesség kihasználásával segítsük a növények kelését. Eddig a zöldborsók is nyers talajba kerültek, de ha nem tudjuk öntözni az egészet, akkor betakarításkor baj lehet mind a mennyiséggel, mind a minőséggel.

Tavaly mi is csupán 100 hektáron termeltük ezt a növényt. Kilónként 100 plusz pár forintért vették meg. Most a feldolgozói igények miatt 430 hektárt vetettünk-vetünk. A szerződéses árak ebben az évben 130–140 forintra rúgnak kilónként. Kecskemétre beszállítva 135–140 forintot fizetnek, és a hűtőipar is ugyanezt a kondíciót vállalja. Ezért már érdemes zöldborsóval foglalkozni.

A csemegekukorica árát a tavalyi 38 forintról sikerült feltornázni 42–45 forintra kilo­grammonként, ennek is itt volt már az ideje. Szeretném megjegyezni, hogy találkoztam egy nagyon korrekt céggel, a tavaly elhíresült bajai hűtőházzal, amit egy belga tulajdonos vett meg. Ő szerződésben vállalta, hogyha a járvány miatt bezárják a gyárát és nem tudja átvenni a terméket, a szerződött árat akkor is kifizeti. Ezt másoknak is felvetettük. A válasz merev elzárkózás volt.

Sajnos a gépeink öregek, vannak 30–40 évesek is, amiket cserélni kell. Ez a mi ügyünk. Már vásároltunk egy 400 lóerős Versatile-t, egy Opus 400-as és egy Opus 500-as nehézkultivátort és egy John Deere S 6070i kombájnt. Ez utóbbit arra szánjuk, hogyha nem megy a zöldségtermesztés, akkor átállunk napraforgóra és kukoricára. Nálunk ez a B terv. Tudjuk, hogy ez óriási visszaesést jelentene, de ha nincs más esélyünk, kénytelenek vagyunk ezt lépni.

Kétségtelen, hogy az öntözés bürokrácia­mentesebbé tételéért nagyon sokat tett ez a mostani agrárkormányzat. Viszont vannak dolgok, amik tőlük függetlenül megmaradtak. Amit a vízjogi engedéllyel eljátszanak, az mindent szolgál, csak az öntözést nem. Érthetetlen, hogy miért kell legalább 10 évig pályázni, kiegészíteni, pótolni, hogy végre megjelenhessen a termőföldnél a víz. Meg kell mondjam, odáig jutottam magamban, hogy legszívesebben katonai igazgatást vezetnék be az öntözés pályáztatása körül, hogy ne húzhassák az időt az ott dolgozók, és ne kenhessék a halasztást például a koronavírusra.

Amikor a karantént kihirdették, óvatossági intézkedéseket léptettünk életbe. A vezetők felváltva dolgoznak, és csak a vejem, Podgornik Zsolt olyan felelős irányító, aki – a szabályok megtartásával – bemegy az irodába, és aki az emberekkel is találkozik. A betakarítógépek munkáját úgy szerveztük meg, hogy minden gépen kétszeres létszám legyen, mert akkor hirtelen baj esetén is megoldható a helyettesítés. A védekezéshez szükséges dolgokat beszereztük, a fertőtlenítést egy ózongenerátor végzi, mondhatom, tökéletesen.

További híreket „koronavírus” témakörben, ide kattintva olvashat tematikus oldalunkon.