0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. február 22.

In Memoriam Dr. Radnóczi László

Április utolsó napján nagy veszteség érte az állattenyésztő társadalmat: 71 éves korában, gyógyíthatatlan betegség következtében, elhunyt dr. Radnóczi László, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ nyugalmazott osztályvezetője, a sertéstenyésztés, tenyésztésszervezés és agrárközigazgatás emblematikus személyisége.

Dr. Radnóczi László 1949. január 24-én Lövő községben született. A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Az érettségit követően felvételt nyert a gödöllői Agrártudományi Egyetemre, itt kapott agrármérnöki oklevelet 1973-ban.

Az egyetem elvégzését követően, egy rövid vadgazdálkodási kitérő után, az ISV vállalat tartástechnológusaként kötelezte el magát a sertéstenyésztéssel, és ez a kötődés haláláig kitartott.

A jelenlegi Nébih jogelődeinél a munkáját 1979-ben kezdte az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési felügyelőség Sertéstenyésztési Osztályán. A szakigazgatás átszervezésekor, 1983. január 1-jétől az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet sertéstenyésztési osztályának helyettes vezetőjének nevezték ki. 1988-tól a megalakult Mezőgazdasági Minősítő Intézetnél, majd jogutódjánál, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Sertéstenyésztési Osztályán osztályvezetői munkakörben tevékenykedett. 1997-től a Fajtaelismerési Osztályt, majd a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Juh-és Sertéstenyésztési osztályának vezetője volt. Bár az államigazgatásban professzionális ismeretekkel rendelkező szakember a hivataltól 2010-ben nyugállományba vonult, az agrártárca Mezőgazdasági Főosztályától új feladatokat kapott, az Állattenyésztési Osztályt vezette, sőt, rövidebb ideig megbízott főosztályvezetőként dolgozott. Aktív pályafutását közigazgatási főtanácsadóként fejezte be, de a szakmai munkát haláláig nem hagyta abba.

A csaknem fél évszázadot átívelő szakmai életpálya, a szakigazgatásban eltöltött évtizedek során megszerzett ismeretei révén országosan – majd nemzetközileg is – elismert szakemberré vált. Habár munkakönyvében egyre bürokratikusabb elnevezésű hivatalok sorjáztak, gyakorlati tenyésztő volt és maradt a szó legnemesebb értelmében. Erre leginkább pályafutása kezdetén nyílt lehetősége, amikor OTÁF hivatalnokként tulajdonképpen az ország törzstenyésztője volt.

Radnóczi László szakmai pályafutása két humán generáció időtartamát öleli fel, és ezalatt éppen az az állatfaj, amely mellett már gyakornokként elkötelezte magát, élte meg a legszámottevőbb változásokat. Az elmúlt fél évszázad alatt a szinte kezdetleges körülmények között folytatott sertéstartástól, úgyszintén a küllem alapján folytatott tenyésztéstől, vagy pontosabban fogalmazva szaporítástól, ez az állatfaj a szakosított telepek rendszerétől a precíziós technológiákig, a molekuláris genetikai alapokon nyugvó tudományos tenyésztésig futott be szédületes pályát. S hogy ebben az emberformáló versenyben ez a kis ország helyt tudott állni, Lászlónak nagy szerepe volt.

Első körben a tisztavérű fajták tenyésztésében sikerült konszolidált állapotokat lérehozni. Talán szakmai hobbi által vezérelve nekiállt a duroc fajtával keveredett vörös mangalica populáció szelektálásához, aminek eredményeként létrejött egy akkor még kis létszámú, de genetikailag ígéretes fajtatisztának tekinthető állomány. Hamarosan – továbbra is állami feladatként megfogalmazva – a fajtatisztáknál és hibrideknél is korszerűsödtek a sajátteljesítmény- és ivadékvizsgálatok, új alapokra helyeződött a tenyészértékbecslés, polgárjogot nyertek a modern szaporítási eljárások (a nyolcvanas évek fordulóján a kocák több mint 60 százalékát termékenyítették mesterségesen csúcskanok szaporító anyagával).

A rendszerváltás után a szakmai jelenállapot jogszabályi leképezése is megtörtént az aktív részvételével megalkotott 1993. évi állattenyésztési törvénynek és végrehajtási rendeleteinek köszönhetően, amelyek az azt követő negyedszázad során a szakigazgatás zsinórmértékének bizonyultak. Az adott állatfajban a tenyésztőszervezeti és fajtaelismerés procedurája mintaként szolgált a többi haszonállatfaj számára is. Az adatok nemzetközi összehasonlíthatósága érdekében a fajtaelismerésben, téteményvizsgálatokban dokumentált eljárások (Teljesítményvizsgálati Kódex ) segítették, uniformizálták a tenyésztők munkáját.

A sertéstenyésztésben is helyet kapott a digitalizáció, az állatmegjelölés (ENAR), a BLUP-típusú tenyészértékbecslés, amelynek bevezetésében és elfogadtatásában vezérszerepet vállalt.

László eközben folyamatosan képezte magát, doktori címet szerzett Keszthelyen sertés ivadékvizsgálatok tárgyú dolgozatával. Szakcikkeket ír, a Debreceni Agrártudományi Egyetem címzetes docensévé habilitálja.

A rendszerváltás előtt jobbára a tűrt kategóriába sorolt tevékenységből támogatottá nőtte ki magát az őshonos állatok génmegőrzése, a biotermék-előállítás. Előbbinek már az állattenyésztési felügyelőség is zászlóshajója volt, és méginkább kiteljesedett az évtizedek során. Közép-európai szervezetének kialakításában (DAGENE) Radnóczi Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak, több cikluson át, titkárként a vezetésében is aktívan részt vett.

Az ezredforduló utáni évek is újabb kihívásokat tartogattak: az uniós csatlakozás számos adminisztratív és technológiai változtatással járt, be kellett vezetni az EUROP vágott test minősítési rendszert, s megindult a sertések egyedi füljelzős azonosítása és digitális nyilvántartása, az állatmozgások nyomon követése, a termelési adatok tenyésztési célú felhasználása az állategészségügyi és állattenyésztési adatbank segítségével.

Minisztériumi főhivatalnokként a sertésstratégiával, az EU állattenyésztési rendelete műhelymunkáival, majd hazai implementációjával foglalkozott.

Szakmája egyben a hobbija is volt: nélküle elképzelhetetlen az OMÉK, a hódmezővásárhelyi, kaposvári kiállítás, a Farmer Expo küllemi bírálati helyszíne, helytálló megállapításai, profi szakértelme, befolyásolhatatlansága, bölcsessége.

Elkötelezettségét mind az állam mind a szakma számos elismeréssel honorálta: birtokosa a Konkoly Thege Sándor miniszteri díjnak, az Életfa bronz fokozatának. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége 2017-ben a Magyar Állattenyésztésért díjban részesítette. A számára legkedvesebb állatfaj tenyésztői tavaly az Év sertéstenyésztője díjjal ismerték el elévülhetetlen érdemeit.

Látod lett volna még tennivaló, túl korán mentél el László! Emlékedet kegyelettel megőrizzük.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság