0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A kacsatojástól a hizlalásig

A tojásrakások megkezdése szempontjából a kacsa az egyik legkorábban tojó víziszárnyasunk, amennyiben természetes körülmények között tartjuk. Azonban ez csak általánosságban mondható, mivel egyes fajták esetében ez eltérő lehet. Aki a fajtaválasztáson túl van, fel kell mérnie a lehetőségeket, hol, milyen tojás vagy állat vásárlására van mód.

A kacsa már januárban tojni kezd, ez eltarthat akár júniusig is, ennek eredményeként háztáji körülmények között általában mintegy száz tojáshoz juthatunk. Viszont a kacsa szinte soha nem kotlik el, ezért tojásaikat gépben vagy más baromfifélével lehet keltetni.

Ez járhat némi problémával, ezért a kezdő tartóknak inkább a naposkacsák vásárlását ajánlom.

Létszámuk függhet a tartási helytől, a ráfordítható időtől, illetve az anyagiaktól is. Az itt leírtak elsősorban az olcsóbb háztáji tartásra vonatkoznak, és főként a két legismertebb fajtáról szólnak, azaz a magyar és a pekingi kacsáról, de a kistermelők portáján előforduló más fajták némi módosítással szintén ilyen módon tarthatók, tenyészthetők.

A kiskacsák igen könnyen felnevelhetőek. A kikelés utáni első napokban kb. 30 °C-os hőmérsékletre van igényük, amelyet fokozatosan csökkentünk úgy, hogy a második hét végén már csak 18 °C-os legyen férőhelyük. A 14. naptól a kiskacsáknak már nincs szükségük hőforrásra, ezért fokozatosan rászoktathatjuk őket a vízre. A kacsáknak nem kell feltétlenül úszniuk, elég, ha csak annyi vizük van, hogy megfürödhessenek benne. Ügyeljünk arra, hogy mindig száraz alom legyen alattuk, ezért az itatókat úgy kell elhelyezni, hogy ne fürödhessenek bennük, és ne locsolhassák ki a vizet az alomra. A kifutó talaja homokos legyen alacsony fűvel, és sose legyen sáros. A nedves alom, akárcsak a hajnali harmat, nagyon árt az igen gyorsan növekedő kiskacsáknak. Amennyiben továbbtenyésztésre szánjuk őket, nem szükséges a gyors, intenzív súlygyarapodás, így érdemes különválasztani a különböző célra szánt egyedeket.

A naposkacsák etetését a kelés után körülbelül 24 órával szokták kezdeni, ez ma már nagyrészt indítótápokkal történik. Hagyományos felnevelés esetén régi, jól bevált módszereket, takarmányokat is felhasználhatunk. Utóbbi esetében először főtt tojást, áztatott kenyeret kapnak vízi­szár­nyasaink, azután fokozatosan túrót, búzakorpát, kukoricadarát és főleg megfelelő mennyiségű finomra vágott zöldtakarmányt, például mar­ha­répalevelet, csalánt, békalencsét, amely­be takarmánylisztet is kevernek. Ez a takarmányozás a kiskacsák mintegy 10 hetes koráig megfelelő, ezután takarmányadagjukat és azok összetételét meg kell változtatni.

Mikor növekedésük már lelassult, abbamaradt, takarmányadagjukban csökkenthetjük a fehérjét, és növeljük a különböző zöldfélék és szemestakarmány mennyiségét.

Ezeket a kb. 10 hetes növendékeket már kifutóba engedhetjük, és ha lehetőségünk van rá, vízre is mehetnek, hogy szabadon mozoghassanak, így elkerülhetjük elhízásukat.

Ha eddig minden jól sikerült, és kedvünk is van hozzá, meg lehet próbálkozni tenyész­kacsa-állomány létrehozásával is, amely már biztosíthatja a következő évi állomány kialakítását önerőből, vásárlás nélkül. Ehhez persze megfelelő bővítés és helykialakítás is szükséges. A tenyészkacsák tartásához ma már többféle gyárilag előállított kacsatáp áll rendelkezésre, amelyeknek egyszerű a felhasználása, de hagyományos körülmények között jellemzően saját termelésű, illetve keverésű eleségen szokták tartani ezeket a tollasokat. Különösen ügyelni kell arra, hogy a tojásrakás idején nagyobb arányban álljon rendelkezésükre fehérjedús takarmány.

A kacsák baromfiudvarunkban a tojásrakást 6-7 hónapos korban kezdik. Ha hizlalásra szánjuk a frissen kelt madarakat, akkor ezeket az első naptól kezdve kisebb helyen kell tartani, mint a leendő tenyészállatokat. Léteznek gyárilag előállított hízótápok is, de háztáji körülmények között nedvesített kukorica és burgonya képezheti a takarmány nagy részét.

A hizlalás az éves tenyésztési ciklus befejezése, amely körülbelül egy hónapig tartó folyamat, ekkorra – az őszi, tél eleji hónapokra – lesznek már vágásérett példányok, amelyek ízletes húst és zsírt biztosítanak a család számára. A kacsák a húson és tojáson kívül tollat is termelnek, amelyet elsősorban szintén háztáji körülmények között szoktak felhasználni, feldolgozni. Értéke megközelíti a libatollét, főleg a pekingi és a fehér magyar kacsáé.

Forrás: Kistermelők Lapja