0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A szalmaköltő galambok

A galambtenyésztők előszeretettel nevezik szalmaköltő galamboknak azokat a galambpárokat, amelyeknél a tojógalambok nem tojnak, vagy ha tojnak is, a tojások terméketlenek. Ha nem avatkozunk közbe, a madarak a terméketlen tojásokon vagy az üres fészken ülve kotlanak.

A szaporulat elmaradása (a reprodukciós teljesítmény csökkenése) különösen az árutermelő húsgalambok tartásakor hátrányos, és veszélyezteti a termelés gazdaságosságát, de kedvezőtlen a verseny- és a díszgalamb-tenyésztés esetében is.

A terméketlenség okai

A szalmaköltő galambok kifejezés még akkor is helytálló, ha tudjuk, hogy a galambok a fészektálba a szalmán kívül szénát és egyéb fészekanyagokat (fenyőtűt, diófalevelet, dohányszárat, apró gallyakat, vadszőlőindát, akáclevélszárat stb.) is hordanak, ezen fékanyagokból akad olyan is, amely a kártevőket is távol tartja.

Ha a tojásban az embriófejlődés nem indul el, annak két fő oka képzelhető el: vagy eleve terméketlen volt a tojás, vagy ugyan termékeny volt, de rosszul kezelték és/vagy szállították.

A tojás terméketlen lehet, ha az egyik vagy mindkét szülő képtelen megfelelő, életképes ivarsejt termelésére. A hímeknél ezt legtöbbször az életkor előrehaladtával tapasztaljuk, és összefügg a hím nemi hormon, a tesztoszteron termelésének csökkenésével. Különösen értékes hímek esetében kísérletet tehetünk mesterséges tesztoszteron-adagolással, vagy szervezetük tesztoszteron termelését is megpróbálhatjuk fokozni – erre alkalmas például a királydinnye kivonata. Próbálkozhatunk természetes antioxidánsokkal (például szerves szelénnel), illetve vitaminok megnövelt adagolásával is, ezek növelik a termékenységet, mivel az ondóminőséget javítják.

Terméketlen tojást adó tojóknál gyakori a fertőzéses eredet, amikor valamilyen kórokozó teszi tönkre a tojó petefészkét, illetve a benne lévő ivarsejteket és ivarsejt-kezdeményeket.

Ezekben az esetekben a párzás megtörténik, a tojás is megépül, de termékeny ivarsejtek híján nem indul meg benne az embrió fejlődése.

A hímekre és a tojókra is jó hatással lehet, ha a párosodás idején javuló kondícióban vannak, amelyet úgy érhetünk el, hogy a párosítás előtti időszakban visszafogottan, de hiánytalan összetevőjű takarmánnyal etetjük őket, és a párosítás előtti napokban megemeljük a fejadagjukat (flushing).

Mindig gondoljunk arra, hogy a tojás belseje is fertőződhet. A tojás megtojása után ugyanis a tojásban kifejlődik a légkamra, ezáltal a tojásban gyenge vákuum keletkezik. Ez a vákuum a tojás héján található, a petevezetőből vagy a környezetből származó különböző kórokozók egy hányadát mintegy beszippantja a tojás belsejébe, de vannak olyan baktériumok is, mint például az oly sok problémát okozó E. coli, vagy a szalmonellák, melyek csillóik segítségével is át tudnak hatolni a tojás héján. A tojásba bármely úton bejutott kórokozók behatolnak a szikhólyagba, és ott ragyogó táptalajra találván, jelentős mértékben elszaporodnak.

Szaporodásuk és anyagcseréjük során különböző toxinokat termelnek, amelyek gyengítik és károsítják az embrió szervezetét.

A tojások terméketlenségére vezethet, ha a galambház túl van zsúfolva, és a hímek a párzás alatt egymást leverik a tojókról. A költőfészken kívül párosodó galamboknál ugyanis a tojóról más hímek előszeretettel lelökik a párját, hogy maguk próbálkozzanak meg a tojó bepárzásával.

A bélsárral szennyeződött tojásoknál is gyakran tapasztalunk kelési problémákat. Egyik leggyakoribb oka, hogy a friss tojásokon ülő szülőkhöz az előző költésből származó fiatalok átjárnak, és a tojásokat ürülékükkel beszennyezik.

A bélsárral szennyezett tojásokat a tenyésztők rendszerint megpróbálják lekaparni, esetleg lemosni.

A tojásra rászáradt bélsár kapargatása azonban sokszor a tojáshéj sérülésével jár, a vízzel feloldott és elkent bélsárból pedig a bélsárban megbújó kórokozók a tojás pórusain keresztül még könnyebben kerülnek bele a tojásba.

Tojásszállítás kölesben

Gyakran szokott gond adódni a tojások szállításával kapcsolatban is. Ekkor ügyeljünk arra, hogy a tojás a szállítás alatt veszít víztartalmából, növekszik a légkamra térfogata, a tojás eltérő szárazanyag-tartalmú alkotórészei között diffúziós folyamatok zajlanak le, amelyeknek következtében a mintegy 12 százalékos szárazanyag-tartalmú fehérjéből a víz részben átdiffundál a nagyobb, 51 százalékos szárazanyag-tartalmú sárgájába.

Szállításra a 3-4 napja ült tojások a legalkalmasabbak, a rázkódást az ilyen tojások aránylag jól elviselik, de az erősebb rázást, rázkódást igyekezzünk elkerülni.

A tojásokat rendszerint vattába csomagolják, ennél jobb módszer azonban, ha egy edénybe kölest öntünk, s ebben helyezzük el óvatosan a tojásokat. Így a szállítás alatt a tojások jobban levegőznek.

A költés ötödik napjától győződhetünk meg a tojások termékenységéről, a tojásnak erős fény felé tartásával. A termékeny tojásnak ebben az időben már jól érzékelhető érhálózata és világosan megmutatkozó légkamrája van. A kotlás megkezdése utáni egy hét elteltével a termékeny tojás fehér mészhéja enyhén megszürkül, a terméketlen tojás esetén a tojáshéj fehér színe megmarad.

 

Forrás: Kistermelők Lapja