Bodnár Emese még csak 28 éves, de már most határozott elképzelései vannak az életről és a méhészkedésről.
• Milyen volt a kezdet, fel voltál készülve a feladatra?
– Édesapám mintegy 20 éve méhészkedik. Még kislány voltam, amikor elkezdte mondogatni, hogy méhészkedni szeretne és hoz otthonra az udvarunkba néhány méhcsaládot. Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy majd egyszer én is méhészkedni fogok. Sőt, eléggé idegenkedtem tőle, sok idő telt el, mire megbarátkoztam velük.
A tanáraim Szabó Adrienn és Szabó György voltak.
• Ez elég hirtelen döntés volt, hiszen könyvelőnek készültél.
– Igen, közgazdasági szakközépiskolába jártam, utána pénzügyi ügyintézői végzettségem lett, de aztán rájöttem, hogy ez nem az én utam. Most az öcsémmel közös vállalkozáson dolgozunk, ahol nemcsak a pénzügyi, hanem minden más irodai munkában is segítek, ezért nagyon változatos és izgalmas teendőim vannak. Ezenkívül tavaly elvállaltam Fóton a méhegészségügyi ellenőri feladatokat, ami egy új kihívás.
• Édesapáddal megosztjátok egymással a munkát, de mindkettőtöknek van egy főállása a méhészkedés mellett. Nem nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között?
– Számunkra a méhészkedés a természet közelségét jelenti. Persze vannak fizikailag fárasztó részei, de ezeket is szívesen csináljuk.
Sokszor már csak az is kikapcsol, ha kint vagyok a jó levegőn, megállok egy kaptár mellett és figyelem, ahogyan ezek a kis lények óriási szorgalommal teszik a dolguk.
• Milyen a közös munka?
– Apukámmal nagyon jól kijövünk, neki sokkal nagyobb tapasztalata és gyakorlata van, mint nekem, így sokat tanulok tőle. Nem iskolában tanulta a szakmát, hanem szakkönyvekből és barátok, rokonok tapasztalataiból, de mindig nyitott az ötleteimre.
• Szokott még más is segíteni nektek?
– Édesanyám szokott a mézzel piacra járni, főként itt Fóton. Ez így ideális munkamegosztás, számunkra az értékesítés nem okozna olyan nagy örömet, viszont ő szereti és nagyon jól is csinálja.
• Jelenleg hány méhcsaládod van?
– Átlagban 30 családot igyekszem tartani. Ez nem állandó, mert nyáron rajzási időszakban szaporodnak, fogunk be rajokat, néha esetleg egyesítünk családokat vagy sajnos előfordulnak télen veszteségek – bár az idei teleltetést sikeresnek tekintjük, mert az összes családunk kitelelt.
• Milyen kaptárakat használsz?
– Többnyire NB fekvőkaptárakat és Hunor rakodókaptárakat használunk. Régebben még dolgoztunk fekvő Hunorral is. Azért volt ennyi kaptárfélénk, mert a kezdetekben nagyon sokat kaptunk ajándékba. Most igyekszünk kiselejtezni úgy, hogy csak az első kétféle maradjon, mert minél többfélét használunk, annál időigényesebb a méhek kezelése. Én leginkább a fekvő NB-ket szeretem, mert számomra azokkal a legkönnyebb a munka.
• Hogyan veszed el a mézet?
– A méz pergetését régebben otthon, a házunk pincéjében csináltuk, de édesapám épített egy kis erdei faházat a kaptárak mellé és már abban végezzük. Ez egy kicsit könnyebb, mint hazahordani a kereteket, mivel ahogy vesszük ki a kereteket, azonnal pergetjük, és már tesszük is vissza a kaptárba, utána csak a mézet kell hazavinnünk. Az év legnehezebb és egyben legszebb munkája a pergetés.
Szeretnénk fejleszteni, be akarunk szerezni egy elektromos pergetőt, mert jelenleg a kézit használjuk, melybe 4 darab NB méretű keret fér. Ez nagyban megkönnyítené a dolgunkat.
• Voltak olyan nehézségek, amikor úgy érezted, hogy abba kellene hagynod?
– A nehéz munka ellenére élvezem a méhészkedést. Minden egyes elpusztult család egy kudarc. 2 évvel ezelőtt a tél folyamán az egész méhállományunkat szinte elvesztettük. Négy kis gyenge család telelt csak ki. Nagyon szomorúak voltunk, de nem adtuk fel. Vettünk új családokat, átbeszéltük, mit csináljunk másképp és újrakezdtük.
Viszont amíg az atka ellen valamilyen szinten tudunk védekezni, a permetezések ellen sajnos nem. A mezőgazdaságokban, valamint a szúnyogirtások során egyáltalán nincsenek tekintettel a méhekre.
• Melyik a kedvenc méhészeti időszakod és technológiád?
– Nagyon szeretem a tavaszt és a tavaszi vizsgálatokat, ilyenkor izgatottan figyelem, hogyan fejlődnek a méhcsaládok, milyen virágzás indul, és elkezdünk azon is gondolkodni, hogyan készítsük fel a családokat az akác virágzására. Ha egy család gyengébb, akkor azt meg kell erősíteni, igyekeznünk kell egyensúlyt tartani, hogy a családok hasonló erősségűek legyenek.
• Milyen mézfajtákat és méztermékeket állítasz elő?
– Főként akác, hárs és vegyes virágmézet szoktunk pergetni. Kizárólag saját felhasználásra készítünk propolisz tinktúrát.
• Mennyire motiválnak a vásárlóktól kapott pozitív visszajelzések?
– Nagyon jó érzés, amikor megdicsérik és akár házhoz is visszajárnak a mézeinkért. Annak is nagyon örülök, amikor az emberek kérdeznek a méhekről. Úgy érzem, sok emberben kezd tudatosulni, hogy a méhek milyen fontos szerepet játszanak az életünkben. Volt, aki megkért minket, hogy a kertjében a gyümölcsfái alatt helyezzünk el tavasszal két kaptár méhet, hogy szebb gyümölcsei teremjenek.
• Milyen terveid vannak a jövőben?
– Tudom, hogy mennyire nehéz annak, aki főállásban méhészkedik. Az emberek ugyanis nem látják, mennyi munkával jár, mire a méz az üvegbe kerül. Egyelőre ezért szeretném megtartani a munkám és mellette méhészkedni, ebben fejleszteni magam, közben pedig a magánéletemre is gondolok: nemsokára saját családot szeretnék, a többi majd ezután kialakul.
