Nem messze a Balatontól magasodik egy épület, melyről első látásra nem sokan mondanák meg, hogy valamikor malomként funkcionált. Erre jelenleg leginkább csak az utal, hogy mellette található a János-forrás.
– Településünk egyik legrégebbi, ismert épületéről van szó, aminek első írásos említése 1551-re datálódik, de az ezt követő évtizedekben is több helyen, jó néhány alkalommal megjegyezték, hogy létezik és működik. Tulajdonképpen idősebb, mint a csodálatos Darnay-Dornyai pince, melynek hatalmas mestergerendájába építésekor az 1644-es évszámot vésték – fogalmazott Gál Lajos, Gyenesdiás polgármestere, aki elmondta: a malom évszázadokon át nagy forgalmat bonyolított le, elsősorban a Festeticsek korában központi szerepet töltött be. – A leírások alapján mintegy harminc kilométeres körzetből hozták ide a gabonát őröltetni, tehát széles körben ismert létesítmény volt. A 18. század környékén már nemcsak malomként, hanem vadkertként és fűszerkertként is emlegették. A sorsát a kommunizmus időszaka pecsételte meg, ekkor már nem működött, az eredeti funkcióját pedig megszüntették, az épületet egyszerűen társasházzá alakították.
– Tudni kell, hogy a Balaton mellett – a vízállás miatt – régebben jócskán akadtak olyan források, melyek a hegyháti felfakadásoknak köszönhetően hatalmas vízhozamúak voltak. Ilyen volt például a János-, az Örzse- vagy a Festetics-forrás. Talán hihetetlennek tűnik, de az épület melletti János-forrás húszezer liter/perc hozamot ad ma is. Ennek nagy részét, egészen pontosan kilencven százalékát 1962 óta a térség ívóvíz szolgáltatója „lefoglalja”, saját hálózatába engedi. Az ősi vízhozam ezért nem látszik, pedig megvan. Arra azonban még a maradék is elég lesz, hogy a malom működjön. Azt talán említenem sem kell, hogy a forrás vize kristálytiszta. Gál Lajos hangsúlyozta: évtizedek óta kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy településükön a múlt örökségét ne hagyják veszni, hanem megmentsék és bemutassák. Nincs ez másként a malommal sem.
– Egy csoda folytán sikerült lépnünk, az épületet az egykori tulajdonosok felajánlották az önkormányzatnak. Ekkor rögtön megkezdődtek a tervezések, hogy milyen funkciót is tudnánk adni az épületnek. Számtalan elképzelés látott napvilágot, ám végül – megmaradva a múlt megőrzésénél, legjobb megoldásként – az eredeti működést tartottuk a legjobb megoldásnak. Természetesen hozzávettük a Festetics-kori funkciókat is. Elkészítettük a pályázati anyagokat, így a vidékfejlesztést és turisztikai célokat szolgáló Magyar Turisztikai Ügynökség, LEADER és EFOP pályázatokkal, mintegy 60 millió forintnyi összeggel, valamint 20 millió forint saját erővel sikerül megvalósítani a projektet. Ez jelentős összeg, de azt mondom, hogy Gyenesdiás olyan látnivalóval gazdagodik, melynek a környéken nem lesz párja.
A felújítási munkálatok elkezdődtek. Első körben elvezették a János-forrást, hogy hozzáférjenek az épülethez. A statikai felmérést is elvégeztették, szerencsére kiderült, hogy a nyolcvan centiméter széles falak jó állapotban vannak.
– Érdekesség volt a feltárás, melynek során másfél méter mélyen megtaláltuk a malom egykori falait.
Az épület mellé installáció kerül, amelynek segítségével számos érdekes információt kapnak az idelátogató vendégek. Sikerült bevonni a munkába a legjobb szakembereket. Tamás Péter tervei alapján a belső rész átalakításai is zajlanak, ennek köszönhetően be tudjuk mutatni a molnár- és pékmesterséget. Már készül a hatalmas, tíz tonna súlyú kemence, amelyet természetesen működés közben is meg lehet majd tekinteni. Mellette – rengeteg ismeretanyagot nyújtva a látogatók számára – kiállításokat rendezünk be. Lesz egy profi vezető is, a pékmesterként a szakmában országosan elismert Komáromy Béla. Ő egyébként kutatja a régi gabonafajtákat, liszteket, búzaféléket is, tehát a vendégek számos érdekes információt kapnak tőle, a péksüteményeken kívül. Megtudhatják például, hogy melyek a régi egészséges fajták, és azokból ma mi mindent lehet készíteni. Nyitnak egy fűszerkerti herbáriumot, melynek anyagát saját maguk termelik meg, dolgozzák fel és készítik el.
– Ahogy az a Festeticsek korában is történt, a malom mellett különböző gyógy- és fűszernövényeket is termelünk. Magaságyásokat alakítunk ki, terveink szerint mintegy tízet, melyek gondozását is láthatja a közönség. Szerencsére a környéken nemcsak hagyományai vannak e növények termesztésének, hanem jelenleg is sokan foglalkoznak ezzel. Azt szeretném, hogy a gyenesdiási termelői piacra – rövid ellátási lánccal – is jussanak a termékekből. Úgy látom, egyre többen keresik e termékeket, a kínálatunkkal megkönnyítjük az érdeklődők dolgát. Ennek a „szekciónak” egyébként szintén lesz szakmai irányítója. Az épület emeletét később szeretnék kiállítótérként, foglalkoztató helyként használni.
– A járványhelyzet ellenére is úgy gondoltuk, hogy nem csúsztatjuk a projektet, hanem végezzük a munkálatokat, hiszen az előrelépés mindig a legjobb, az az, ami idővel meghálálja magát. A cél, hogy az egykori malom eredethű legyen, és olyan vonzerőt nyújtson, ami miatt sokan keresik majd fel. Úgy gondolom, hogy a turisták a történelmi múlt megismerése mellett megtalálják itt mindazt, amik annak idején a vidék értékeit jelentették. A malom kapcsolódik majd ahhoz a tanösvényhez, ami a településeink értékeit mutatja be. A területtel egyébként további terveink is vannak. Annak rendezése után e helyen – távol a forgalomtól, zajtól, nyugodt és szép természeti környezetben – táborokat is szeretnénk tartani. De a legnagyobb öröm, hogy a múltunk egy újabb szeletét sikerül megmentenünk, és élővé tennünk.
