Kezdjük a lódarázzsal (Vespa crabro). Az anya 4 cm nagyságú, zömök, robusztus, cinóbervörös fekete gyűrűkkel, valamint sárga potrohgyűrűkkel, igazán mutatós példányok. A munkások valamivel kisebbek, de hasonló színezetűek. A herék az anyára hasonlítanak, de fullánktalanok. Az anyák hibernált állapotban telelnek át egyesével. Repülése lomha, mély zúgással. Tudattal rendelkeznek, mert ha fészküket molesztálja valaki, megtalálják annak legérzékenyebb pontját, az orrát és azt iparkodnak fullánkjukkal megszúrni, egyébiránt békés természetűek, nem támadóak fészkük közelében sem. Viszont a többi darázzsal ellentétben, éjszaka is aktívak.
Tápláléka különböző rovar, főleg hártyásszárnyú, de nem vetik meg a gyümölcsöt sem. Egy alkalommal a Vörös-mocsárban voltak méheim egy töltésúton, melynek két oldalán sokszor csonkolt fehér füzek sorakoztak számtalan odúval, és természetesen sok lódarázsfészekkel. Munka végeztével elnéztem, amint vízi mentán lakmározott egy méhecske, amikor is jött a hatalmas lódarázs, hogy zsákmányul ejtse, de legnagyobb meglepetésemre mielőtt lecsapott volna rá, inkább egy katonalegyet vitt fészkébe. Magyarázatát is megtaláltam, mert méheim ötös raklapon voltak, minden raklap előtt egy-két méhek által leölt lódarázs volt található, tehát nem bántották az erősebbet, még a legelőn, a terepen sem. A kaptárba nem tolakszik, miután a méhek közlik vele, hogy kívül tágasabb.
A másik darázs, a német darázs (Paravespula germanica), természetesen ennek már kissé más a megítélése. Hasonlóan a lódarázshoz, hibernált állapotban vészeli át a telet az anya, egyedül. Ezt azért hangsúlyozom, mert a déli papírdarázs többedmagával tölti a telet, de ő nem zsákmányol méheket. Tavasz beálltával egyedül kezd a fészek építésébe (lásd kép), és az első munkások kikeléséig egyedül gondoskodik róluk, később már nem hagyja el a fészket, utódai látják el őt is.
Fészekhelynek általában a földben található egérlyukat használ, de szívesen építi fészkét falba, üres méhkaptárba, de tavasszal a szántók szélére lerakott trágyarakásokat is megtiszteli „költőhelynek”. Magatartását illetően az előzőhöz viszonyítva inkább negatív jelzővel büszkélkedhet. Fészkét ő is darázspapírból készíti, több rétegű kamrás burokkal veszi körül, melyet úgy bővít, hogy belül lerágja azt, majd kívül rátapasztja. Lépei mindig vízszintesen lefelé lógnak, egyoldalúak. Fészke, ha teheti, gömb alakú, de zárt helyen felveszi az adott tér adta lehetőségeket. Aktivitását nem szünteti be a hideg megérkeztével, szinte úgy fagy ki, volt olyan év, amikor december közepén is intenzíven járt.
Magatartása agresszív, tolakodó, nagy a hidegtűrő képessége, ezért amikor méheink már fürtbe tömörülve összebújnak, ő vidáman járja kaptárainkat és dézsmálja azok mézkészletét, ezzel nagy kárt tud okozni, de egészében vizsgálva tevékenysége hasznos. Attól függetlenül, hogy kisebb gyümölcsösökben is jelentős kárt tudnak okozni, de ebben az esetben a lódarázs is hasonlóan kártevővé tud válni. Egy őszi napon a kaptártető alá húzódott egeret sikerül nyakon csípni, tetemét a kaptártetőre raktam, amikor ebéd után visszamentem dolgozni, annak csak csontvázát találtam, a húsa darázsebéd lett. Nem veti meg a különböző rovartáplálékot sem, jelentős mennyiségű hártyásszárnyút fogyaszt, úgymint legyeket.
Abban az esetben, ha kártételét észleljük, bizony kénytelenek vagyunk védekezni ellene, legyünk óvatosak, mert minden esetben csak a célzott fajt szabad gyéríteni, vagy pusztítani. A rovarvilág egyik legfontosabb szereplője élővilágunknak, a tarka rét rovarainknak köszönhető, az ember viszont monokultúrában érdekelt, ezért a rovarvilág sajnos kártevő kategóriába lett sorolva. Ne feledjük, méheink is a rovarvilág képviselőihez tartoznak. Elterjedt az üveges, vagy újabban a műanyag flakonos csapdázás, sajnos ebben az esetben több kárt okozunk a természetben, mint hasznot, méheink védelme érdekében. Sok esetben sikerül ugyan darazsat is fogni, de sajnos tömegesen pusztítjuk az éjszakai lepkéket is, amelyek fontos megporzó tevékenységet végeznének, ha nem a darázscsapdában pusztulnának el. Célzott darázsirtásnak én három módját alkalmazom: egyik, megkeresem fészküket, és azt elpusztítom. Másik módszerem, hogy húspépet készítek és abba szabadforgalmú légyirtót gyúrok bele, ezt kaptártetőre, vagy kijáróra teszem, fél diónál nem nagyobb adagokban, a darazsak ezt fészkükbe viszik. Harmadik lehetőségem a görögdinnye, mivel az alacsony cukortartamú, de savmentes csemegénk, ezért érezzük édesnek, méheink viszont alacsony cukortartalma miatt nem érdeklődnek iránta, de annál inkább a német darázs. Módszerem azonos a húspépessel, szabadforgalmú légyirtóval beszórom a megmaradt dinnye héját, amelyből előtte elfogyasztottuk csábítóan édes belsejét. Kettő hét múlva meg kell ismételni, mert a fedett fiast nem öli meg. Fészek pusztítására aeroszolok nem alkalmasak, mert azok gázát a darázs nem engedi a fészkébe jutni, kifújja azt.
Fehér Péter
Kiskunhalas
