0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A méhészkedés nem más, mint csapatjáték

A szakmában elismert méhész, marketinges, megyei egyesületi vezető és boldog családanya. Simonné Venter Éva egy olyan sokoldalú személyiség, aki nem riad vissza a nehéz fizikai munkától sem, és büszkén mutatja a C és E kategóriára is alkalmas vezetői engedélyét. Derűs egyénisége és barátságos természete hozzájárul, hogy könnyen kapcsolatot teremtsen bármilyen korosztállyal.

Megtalálja a közös hangot a vásárlókkal, értékesítői tanácsokkal segíti a többi méhészt és az OMME működését, továbbá örömmel vezeti be a fiatalabb generációkat a méhek különleges világába és mutatja be a méhészkedéssel járó feladatokat.

Hogyan kezdődött nálad a méhészkedés?

– A férjem 1981 óta méhészkedik, én az esküvőnk után, 1985-ben kezdtem el ezzel foglalkozni. Elvégeztem a méhész iskolát Zalaapátin, ahol a férjem is tanult. Amikor elkezdtük, ez még mindkettőnk számára csak hobbi volt a főállásunk mellett, de ettől függetlenül mindent beleadtunk. Amikor kellett, egészen Szegedig vándoroltattuk a méheket a megfelelő legelőért.

Mikor lett hobbiból munka?

– Amikor döntenem kellett a harmadik gyermekem születése után, hogy visszamenjek-e dolgozni az akkori munkahelyemre, válaszút elé kerültem.

A gyereknevelés, a munka és a méhek tartása már nem fért volna bele az időmbe.
A férjemmel együtt úgy határoztunk, hogy nem adjuk fel a méhészkedést, nekem ez lett a főállásom, ő pedig folytatta mellette a vállalkozását.

Ez már több mint 20 éve történt. Akkor még kevesebb hölgyméhész volt, mint most. Hogyan fogadott a szakma?

– Nagyon nehezen fogadtak be, nem nagyon hitték el rólam, hogy valóban értek a méhekhez. Úgy gondolták, hogy a férjem a méhész és én csak segítek neki. Az igaz, hogy a kaptárak mozgatása nem női feladat, vannak fizikai korlátaim, de mindent, amit csak lehet, meg akartam és meg is tudok csinálni.

Nem volt kérdés, hogy megtanulok teherautót vezetni és jó érzés volt látni a döbbent tekinteteket, amikor valaki észrevette, hogy egy nő ül a volánnál.

Ma már semmilyen megkülönböztetést nem érzek, azóta sokat változott a világ, egyre több a hölgyméhész és a szakmabeli férfiak is sokkal nyitottabbak.

Ebben a két évtizedben nemcsak a saját tudásod fejlesztetted, hanem egy egész méhészbirodalmat építettél. Kétszer is sikeresen pályáztatok, aminek köszönhetően 2002-ben és 2014-ben is nagyobb fejlesztéseket tudtatok megvalósítani. Mesélj ezekről!

– Az első sikeres pályázatunkat az akkori Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz adtuk be.

Az elnyert forráshoz kellett önerő is, de sikerült egy korszerű pergetőházat megvalósítanunk.

2013-ban a Darányi Ignác Terv keretében 6 millió forintos támogatást nyertünk el, amit növekedési hitelből egészítettünk ki. Ennek köszönhetően új fedelezőgépet, hatvan keretes dobpergetőt és új rakodógépet tudtunk vásárolni. Ezek az eszközök nagymértékben hozzájárultak a munkánk megkönnyítéséhez és meggyorsításához.

Jelenleg hány méhcsaládot tartotok? Milyen típusú méztermékeket állítotok elő?

– Idén tavasszal 201 méhcsaládunk volt, most már 250. A méz mellett propoliszt és virágport is termelünk.

Melyik a kedvenc méhészeti időszakod és technológiád?

– A kora tavasz a kedvencem, amikor a családok fejlődésnek indulnak, ez egy nagyon izgalmas időszak, mert itt a megfelelő időben megválasztott kezeléssel jó eredményeket lehet elérni.

Fontos feladat a családok legideálisabb fészeknagyságának megtalálása, ha kell, akkor ilyenkor még szűkítem a családokat, ha úgy látom, akkor bővítem, itt nagyon fontos szerepe van a rutinnak.

Ebben az időszakban a hőgazdálkodás nagyon lényeges, ilyenkor tavasszal nagyon sok munkát fektetek a családok kezelésére, amit fiasítással hálálnak meg.

Voltak olyan álmok, amikről kapacitás hiányában le kellett mondanotok?

– Természetesen igen és fontos, hogy felismerjük a korlátainkat: ilyen volt a fővárosi üzletünk bezárása és a vásározás befejezése. Ez utóbbi érzékeny pont számomra, mivel nagyon szeretek személyesen találkozni a vásárlókkal és beszélgetni velük, egy kicsit átadni a tudásomból. Akkor is, ha napokig kellett állni és árusítani, mindig feltöltöttek a pozitív visszajelzések, de be kellett látnom, hogy a vásárokra járás már túl sok energiát elvett. Szerencsére forgalomkiesést nem jelent, mivel a házhoz jövő vásárlóknak és a nagyobb felvásárlóknak köszönhetően minden termékünknek akad vevője.

Korábban terveztünk egy bemutatótermet óvodásoknak és kisis­kolásoknak, ami végül nem valósult meg, de rendszeresen hívnak Környére az általános iskolába és nyári táborokba is előadásokat tartani, amit minden alkalommal nagyon élvezek, mert szeretek gyerekekkel foglalkozni, nagyon érdeklődőek.

Nagyon jó kommunikációs képességekkel rendelkezel és ezt nemcsak az értékesítésben használod kiválóan, hanem a megyei Turul Méhész Egyesület vezetőjeként és az OMME marketingeseként. Milyen eredményeket emelnél ki és milyen terveid vannak ezekben a munkakörökben?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy népszerűsítsük a termelői mézet. Az utóbbi években igyekeztem innovatív ötletekkel előállni, ilyen volt például az OMME kitelepülése az OMÉK-ra saját standdal, valamint fontosnak tartom még a budapesti mézfesztivál megrendezését, amit eddig kétszer sikerült megvalósítanunk Budapest egyik forgalmas területén.

A méhészeket nemcsak a rendezvényekkel és egyéb lehetőségekkel segíted, hanem jó tanácsokkal is próbálod őket ellátni.

– Igen, minél több fórumon próbálom például hangsúlyozni a kommunikáció fontosságát. A méhészeknek be kell tudniuk mutatni termékeiket; hogyan készültek, azok jótékony hatását.

A párbeszédnek azonban nemcsak az értékesítés során van kiemelt szerepe, hanem a gazdák és a méhészek közötti kapcsolattartásban is.

Nekünk jó viszonyt kell ápolnunk a gazdákkal és meg kell értetni velük, hogy a méhek jelenléte nem hátráltatja a munkájukat, éppen ellenkezőleg.

Ugyanilyen lényeges az arculat megalkotása. Nélkülözhetetlen a logó, vagy márkajelzés feltüntetése a csomagoláson. A Simon Méhészet termékeire már a ’90-es évek óta ragasztunk címkét és azóta folyamatosan fejlődünk ezen a téren is. Előfordult olyan, hogy valaki lemásolta, de szerencsére a törzsvásárlóink jelezték nekünk.

Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek az utóbbi időkben?

– Sajnos minket is – ahogyan más méhészeket is – sok méhpusztulás érintett, ami olykor el is vette a lelkesedésünket, de sosem adtuk fel. Amikor látom a családok fejlődését, úgy érzem, volt értelme a munkánknak, muszáj folytatni.

Hogyan hatott rátok a járvány?

– Szerencsére méhészként nem érzékeltük a negatív gazdasági hatást.

Azt kell hogy mondjam, a méhészközösség még összetartóbb lett ebben az időszakban.

Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, tudtunk egymásról, és amikor kellett, segítettünk a másiknak.

Mit tartasz a legfontosabbnak, mitől működhet jól egy méhészet?

– A méhészet nem más, mint egy csapatjáték. A házastársaknak segíteniük kell egymást ebben a munkában, csak akkor lehet sikert elérni, ha együtt dolgozunk.

Forrás: Méhészet