A puliszka népszerű, régi magyar étel volt, mely olcsósága miatt elsősorban a „szegények eledele” lett. A puliszka a múlt század végi városiasodás során csaknem feledésbe merült Ám napjainkban ismét egyre ismertebbé és népszerűbbé válik, hiszen többféle táplálkozási rendszerbe is beilleszthető. Vannak sós, zöldséges változatai, de számos formában édes kásaként is fogyasztható. A puliszka ismeretlen eredetű, valószínűleg azonban magyar keletkezésű szó. A latin liszt (pollis), vagy kása, pép (puls) szavakból vezethető le. A kukoricalisztből főtt ételként „pulitzka” először 1708-ban, az erdélyi Pápai Páriz Ferenc szótárában szerepelt.
A kukoricának számos fajtája létezik, emberi fogyasztásra a pattogatni való kukoricafajták mellett a csemegekukoricák a legalkalmasabbak. A még zsenge, éretlen kukoricacsöveket lehet nyersen, főzve, vagy sütve fogyasztani. Az érett szemes termény fajtafüggően pattogtatható, de kásája főzve, sütve számos módon elkészíthető.
Puliszka
A puliszka elkészítése nagyon egyszerű: a kukoricadarát sós vízben, vagy tejben megfőzik. A víz, vagy tej mennyiségétől függően a puliszka kemény, félkemény vagy híg lesz. Ehető köretként juhtúróval rétegesen összerakva, tehéntúróval-tejföllel ízesítve, vagy édesen, cukorral és szentjánoskenyérrel. A tejet természetesen helyettesíthetjük növényi tejekkel (szójatej, stb.)
Hagyományosan a puliszkát bográcsban készítették, sós vizet forraltak, a kukoricakását beleszórták, és keverés nélkül hagyták, hogy nagy gombóc formájában összefőjön. Ezt követően összekeverték a sűrűvé főtt kukoricát és a főző vizet. Ebből a masszából egy tömény pép keletkezett, amelyet szikkadás után madzag segítségével lehetett szeletekre vágni. A szeletelt puliszkát fogyasztották köretként, keményebb változatát kenyérként.
A kemény puliszka szeletelhető, grillezhető, jó kenyérhelyettesítő. A hígabbak főzelékszerűen kanalazhatóak. Ehető édesen, sósan, zöldségesen, köretként, túróval, tejföllel, illetve az édes változat lekvárral ízesítve stb. Könnyű, kalóriaszegény étel, természetesen ez csak akkor igaz, ha a hozzá kevert ízesítés is megfelel ennek az elvnek.
Forraljuk fel a vizet és sózzuk meg. Óvatosan, folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a kukoricalisztet, hogy ne csomósodjon, és főzzük kásává. Amikor besűrűsödik, keverjünk hozzá egy kevés vajat és hagyjuk hűlni.
Polenta
Ugyanaz szinte mind a puliszka, csak olaszos, egzotikusabb hangzású neve miatt gyorsan terjedni kezdett ez a változat is. A magyar puliszka és az olasz polenta között annyi a különbség, hogy a puliszka a darabosabb kukoricadarából, míg a polenta finomra őrölt kukoricalisztből készül, bár elkészítésétől függően bizonyos százalékban ebbe is szoktak kukoricadarát keverni. A puliszka emellett vízzel készül, a polenta tejjel, amit sajtokkal gazdagítva, vagy akár grillezve is előszeretettel fogyasztanak az olaszok.
Málé és prósza
A málé kifejezést leginkább a puliszka édes változataira szokták mondani. A sós mellett a kukoricadarához az édes íz is jól illik, hiszen a kukoricaliszt forró vízzel elkevert és egy ideig állni hagyott tésztája cukor hozzáadása nélkül is kissé édeskés. A málé tejjel, vagy aludttejjel elkevert változata a prósza.
Poroja
Főként a déli országrészben terjedt el a prószának a zsírral, tojással, élesztő és méz hozzáadásával készített változata.
Görhe
Ez egy zsíros kukoricatészta, amelyet pogácsa alakban sütnek ki. Frissen, omlósan fogyasztandó.
Hurka kása
Régebben a hurkakészítéskor nem rizst, hanem kukoricakását használtak, melyet már előre megfőve tettek a hurkába. Az így készült hagyományos, és vega-hurkák ízletesebbek, mint rizzsel készítve, ám sütéskor több olajat szív magába az étel.
Puliszkatekercs
A kihűlt puliszkát nyújtsuk egy centiméter vastagságúra, kenjük meg juhtúróval és a piskóta tekercshez hasonlóan csavarjuk föl. A puliszka tekercset vágjuk karikára, és grillsütőben pirítsuk meg. Ehhez szükség lesz némi kísérletező kedvre, hiszen nem egyszerű az olyan állag kialakítása, mely feltekerhetővé teszi a puliszkát.