A Hortobágyi Nemzeti Park címerállatának létszámát szinkronszámlálással rendszeresen figyeli a Természetvédelmi Őrszolgálat. Ez esetben a megfigyelők a látóhatárt felosztják maguk között, majd a darvak éjszakázó helyeként szolgáló sekély vízállásoknál a húzási útvonalon érkező csapatokat jó megközelítéssel megbecsülik.
A szeptember 24-25-i daruszinkron adatai szerint a korábbi napokban az előző évhez hasonlóan, az egyedszám tekintetében ugrásszerű növekedés volt tapasztalható.
Ez a jelentős egyedszám betudható a sikeres költési évnek, a vonulási útvonalak közötti populációs átrendeződésnek, de várhatóan az újabb lehűlések további magas egyedszámú állományokat késztetnek vándorlásra.
A gólyánál nagyobb termetű madár. Az idősebb egyedek homloka és nyaka fekete, a fejtető piros, a fej oldalsó részén fehér sáv húzódik a nyak alsó részéig. Testtollai hamuszürkék, a háton feketés-barnás minta figyelhető meg. Dísztollai foszlott végűek. A fiatalok feje és nyak barnás árnyalatú, a test egyéb részein fakóbb és barnább, mint az öregeké.
A daru a magyar néphagyomány kiemelt jelentőséggel bíró madara, a daruvonulás pedig az ősz egyik elmaradhatatlan hangulateleme. Valaha hazánkban is rendszeres költőfajnak számított, ám az 1910-es évek óta erre nem volt precedens; majd több mint 100 év után, 2015-ben újra megfigyelték egy daru pár költését Magyarországon.
A Hortobágy az európai daruállomány kiemelt fontosságú gyülekezőhelye.
A szeptemberben érkező madarak általában (időjárás függvényében) novemberben hagyják el hazánkat, de egyre többször látni áttelelő csapatokat. A telet Európa déli részén és Észak-Afrikában tölti.
A nálunk megpihenő darvak szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozó helyet találnak, az éjszakákat lecsapolt halastavakon, pusztai elöntéseken töltik. Innen húznak ki és be „krúgatva” a V alakot formáló csapataik.
A nemzeti park darunéző túráival kapcsolatos információk itt érhetők el.
youtube://v/q4zQNSLkQdo