Az amerikai Auburni Egyetem szakemberei által vezetett, 14 ország 48 kutatóintézete tudósainak részvételével végzett kutatás célja az volt, hogy az eddigi legátfogóbb értékelést készítsék el az erős üvegházhatású gáz, a nitrogén-oxidul összes forrásáról és elnyelőiről.
Ez az üvegházhatású gáz 300-szor erősebb, mint a szén-dioxid, és körülbelül 120 év alatt bomlik le. (A másik két leginkább üvegházhatású gáz közül a szén-dioxid akár 200 évig is a légkörben marad, a metán lebomlási ideje 8-12 év.)
„A légköri nitrogén-oxidul növekedésének meghatározó része a mezőgazdaságból származik, és az állatok táplálékára és takarmányára vonatkozó növekvő kereslet tovább növeli a globális N2O-kibocsátást” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Hanqin Tian, a Nemzetközi Éghajlati és Globális Központ igazgatója.
A kutatási eredmények a klímaváltozást tekintve riasztó tendenciára utalnak: a N2O-kibocsátás 2018-ra 20 százalékkal nőtt az iparosodás kora előtti időszakhoz képest: az 1750-es 270 ppb-ről 331 ppb-re.
A leggyorsabb növekedést az utóbbi 50 évben figyelték meg az emberi tevékenység által előidézett kibocsátás miatt.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a globális nitrogén-oxidul-kibocsátás legnagyobb mértékben Kelet-Ázsiából, Dél-Ázsiából, Afrikából és Dél-Amerikából származik. A szintetikus műtrágyák kibocsátása Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban dominál, míg az afrikai és dél-amerikai N2O-kibocsátás nagy részét az állati trágya felhasználása adja. A kibocsátás növekedése a legnagyobb mértékben a feltörekvő gazdaságokban tapasztalható, különösen Brazíliában, Kínában és Indiában, ahol nőtt a növénytermesztés és az állatállomány. A tanulmány legmeglepőbb eredménye azonban az volt, hogy a nitrogén-oxidul-kibocsátás jelenlegi tendenciái nem kompatibilisek a Párizsi Megállapodás éghajlati célkitűzéseivel.

Az üvegházhatású gázok és a levegőszennyezés csökkentésére, valamint a műtrágya-felhasználás hatékonyságának optimalizálására irányuló ipari és agrárpolitika hatékonynak bizonyult. Ennek ellenére további erőfeszítésekre lesz szükség Európában és globálisan is.” – mondja Wilfried Winiwarter a tanulmány társszerzője, az IIASA Levegőminőségi és Üvegházhatásúgáz-program vezető kutatója.
„Ez a tanulmány azt mutatja, hogy most átfogóan megértettük a nitrogén-oxidul hatásait, ideértve az éghajlatra gyakorolt hatásokat is” – teszi hozzá Rona Thompson, a Norvég Légkutató Intézet vezető tudósa. „Képesek vagyunk felmérni és számszerűsíteni a nitrogén-oxidul-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket, és ezek közül számos intézkedés javítja a víz és a levegő minőségét is, előnyös mind az emberi egészség, mind az ökoszisztémák számára.”
„Ez az új elemzés teljes körű újragondolást követel meg a nitrogén műtrágyák globális felhasználásának és visszaélésének módjairól, és arra ösztönöz bennünket, hogy fenntarthatóbb gyakorlatokat alkalmazzunk az élelmiszer-előállítás módjára, ideértve az élelmiszer-pazarlás csökkentését is”
– jegyzi meg Josep “Pep” Canadell, az ausztráliai Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatási Szervezet Klímatudományi Központjának vezető tudósa. „Ezek az eredmények hangsúlyozzák a N2O-kibocsátás világszerte történő csökkentésének sürgősségét és lehetőségeit, hogy elkerüljék a legsúlyosabb éghajlati hatásokat.”