A Lajta főként Ausztriában található, de Magyarországon Mosonmagyaróvárnál torkollik a Mosoni-Dunába. Hazánkban az első példányait 1998-ban találták meg a Gyöngyös-patakban Kőszeg alatt, és ezt követően is főleg a nyugat-magyarországi, valamint a Dráva vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyásokból került elő.
A Magyar Haltani Társaság kollégái csalizott rákvarsák, elektromos kutatói halászgép és kézi hálók alkalmazásával próbálta felmérni a Lajta mosonmagyaróvári, a Mosoni-Duna Lajta-torkolat alatti, valamint a Duna Gönyű és Medve közti szakaszán a jelzőrák hazai megjelenését.
De a vizsgálati eredmények más fajra is felhívták a figyelmet, a jelzőrákon kívül előkerült a cifrarák egy-egy példánya a Mosoni-Duna véneki és győri, valamint három fiatal egyede a Duna gönyűi szakaszán.
Ennek a két rákfajnak azért rendkívül aggasztó a Szigetköz vízrendszerében való terjedése, mert mindkét faj aktívan terjeszti a rákpestisnek nevezett gombabetegséget, ami komoly veszéllyel fenyegeti őshonos tízlábú rákjainkat.
Amennyiben a jelzőráknak nagy egyedsűrűségű állománya alakulnak ki a Szigetközben, az a partfalaiban és az árvízvédelmi töltéseiben is jelentős károkat okozhatna.
Magyarország folyóvizeiben való megjelenése fontos vizsgálandó terület, mivel a jelzőrák terjeszkedése jelentős természetvédelmi és vízgazdálkodási problémákat okozhat.
Az ELTE egyik hallgatója 2018-ban fogta ki a jelzőrákot a Lajtából, akkor a Mosonmagyaróvári Városi TV készített Liziczai Márkkal interjút:
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
