0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Fagyok után ehető a naspolya

Legkésőbben érő gyümölcsünk a melegigényes naspolya, amit hosszú utóérlelés után lehet fogyasztani, vagy a közkeletű vélekedés szerint miután kétszer megcsípte a dér. Nyersen is fogyasztható, de általában feldolgozva, zseléként esszük. Levele, kérge és a magja gyógyhatású.

A naspolya (Mespilus germanica) az almatermésűek közé tartozik, e körben a legtöbb C-vitamint tartalmazza és igen sok benne a csersav. Elterülő növekedésű, 3-8 méter magas kis fa vagy cserje, élénkzöld, hosszú, bőrszerű leveleivel szép dísze a kertnek. A levél fonáka nemezesen szőrös, csakúgy, mint a friss hajtásai. A hajtásokon idővel tövisek is kialakulhatnak, ami a sarjról nevelt példányoknál gyakoribb.

Az idősebb növények szürkésbarna kérge is mutatós, mert mélyen berepedezik és szögletes lapok válnak le róla, ahol kivillan a vörös vagy sárga fiatal kéreg.

Májusban hozza 5-6 cm átmérőjű, magányos fehér virágait. Öntermékenyülő, így egyetlen bokor is termést hoz a kertben.

Termésének jellemzője a rajta maradó öt hosszú csészelevél. Alakja a lapított gömbtől a körte alakig változik, általában 20-60 grammot nyom fajtától függően. A legnagyobb gyümölcse a Hollandi óriásnak van. Változatos a héjuk is, ami lehet sima vagy molyhos, világostól a sötétbarnáig változó színű. A gyümölcshús is barnás árnyalatú, teljesen éretten puha, szétomló, savanykás ízű.

Ázsia délnyugati vidékeiről származik, Európa mediterrán régiójában is elterjedt, vadon élő növény.

Melegkedvelő, talajban nem válogat, de a nedvesebb, mélyrétegű talajban jobban érzi magát és kedveli a párásabb fekvést. Elviseli az árnyékot is, a hazai teleket jól tűri, késői virágzása miatt kevésbé érzékeny a tavaszi fagyokra.

Magas csersavtartalma megóvja a károsítók legtöbbjétől, metszeni se nagyon kell.

Arra figyeljünk, hogy csúcsrügyből terem, tehát nem szabad visszavágni az ágait, a túl sűrűn állókat tőből távolítsuk el. Metszése ebből a szempontból a díszbokrok ritkítására hasonlít.

Három fajtája kapható a faiskolákban, amelyeket alma, körte vagy birs alanyra oltanak általában. A Hollandi óriást már említettük, ami ugyan nagy gyümölcsöt nevel, de elég keveset. Terméshozama elmarad a másik két fajtáétól. November közepén, végén szedhető. Az 50 grammos gyümölcs erősen lapított, világosbarna, a napos oldalon pirossal bemosott. Húsa kissé száraz, szemcsés állományú, kevés leve van, íze közepes. Magjai feltűnően nagyok.

Maga a növény igen mutatós, szétterülő koronáját hullámos, íves, vastag vesszők alkotják. Élénkzöld levelei igen nagyok, hólyagosak.

Legkorábban, már október végén a Szentesi rózsa fajta érik. Rendszeresen és bőven hozza szabályos körte alakú, 20-30 grammos terméseit. Az érett termés szürkésbarna, kissé molyhos, finom ízű, magjai kicsik.

Laza, kissé széthajló koronája van, vesszői vékonyak, egyenesek. Kis, csavarodott levelei vannak, nagy pálhalevelekkel.

A harmadik faja a Nottingham, ami szintén bőtermő naspolya. A Szentesi rózsa után érik 1-2 héttel. A gyümölcs szinte szabályos gömb alakú, tompa végű, 20-30 grammot nyom, inkább széles, mint hosszú. A napos oldalon fénylő pirosas árnyalatot kap, másutt zöldesbarna, a kocsány felé erősen molyhos, csészéje teljesen nyitott. Magjai középnagyok.

A növény szabályos gömb alakú, sűrű, középnagy koronát nevel. Szintén középnagy levelei szép kékeszöldek, csónakosak.
Forrás: Kerti Kalendárium