– Tizennégy éves korom óta együtt élek a gyógynövényekkel – emlékezett vissza a kezdetekre a nagykanizsai férfi. – A családban természetes volt, hogy a nagyanyámmal, nagybátyámmal kimentünk a természetbe, és gyűjtöttünk mindent, ami használható volt. Ez a munka tulajdonképpen hozzátartozott a mindennapokhoz, mindenfajta különleges élmény nélkül. Aztán következett a katonaság, a családalapítás, így egy jó évtized kimaradt az életemből a gyógynövények tekintetében. Harminc éves korom körül tértem vissza ehhez a tevékenységhez. Egy rehabilitációs cégnél dolgoztam, ahol sok-sok megváltozott munkaképességű, beteg emberrel találkoztam. Tudtam, hogy ha nem is lehet teljes mértékben meggyógyítani őket a gyógynövényekkel, de a közérzetükre, munkabíró képességükre jelentős hatást lehet velük gyakorolni. Szóval újra komolyan „betörtek” az életembe a gyógynövények. Aztán ahogy jött az ötven, hatvan esztendős kor, úgy erősödött bennem a gondolat, hogy én öregségemre semmi mással nem akarok foglalkozni, mint a gyógynövényekkel, azok gyűjtésével, feldolgozásával, ismertetésével, terjesztésével. Gyakorlatilag mindez teljesen benne van az életemben. Olyan vagyok, mint egy vadász, vagy egy fotós: mindig nálam a feleszerelés, hogy adott esetben begyűjthessem a gyógynövényeket, melyek között még számomra is mindig akadnak különlegességek. Még ennyi év után is gyakran találok olyat, amelyet még sohasem láttam.
Pedig – mint megjegyezte – a gyógynövényekről meglehetősen nagy mennyiségű információ áll rendelkezésre. Ezeket azonban időnként frissíteni kell, mondja Bolf László, akinek tevékenységére nagy hatással volt/van a halimbai füvesember.
– Jó néhány esztendeje előadást tartottam, és annak végén odajött hozzám egy hölgy, és egy rozmaringos díszítésű kis csomagot kaptam tőle. Otthon kiderült, hogy igazi értékről van szó, a halimbai füvesember cd-re írt könyvét találtam benne. Gyermekkoromban rengeteget lehetett hallani dr. Szalai Miklósról, aki gyógyszerészként diplomázott, aztán katolikus pap lett, miközben gyógyított.
Már haldoklott, az orvosok pedig lemondtak róla, amikor a réten szedett gyógynövényekkel egyetlen nap alatt visszaállította a vesefunkciókat. Számos esetben hasonló módon gyógyított a saját módszereivel. A nekem ajándékot adó hölgy férjének bőrbetegségét gyógyította meg annak idején – még az 1960-as években – a jól ismert füvesember, aki fizetségként csupán annyit kért: a fiú szedjen neki két zsáknyi gyógynövényt. A hölgy az ismeretségnek köszönhetően tudta megszerezni a mintegy négyszáz gyógynövényt feldolgozó könyv tartalmát, melyet egyébként nem fogadtak el akkoriban, a könyvet pedig egyszerűen bezúzták. Nos, számomra ez a tartalom hatalmas ajándékot jelentett. A történethez hozzátartozik, hogy a könyvet kibővítettem a mostani kutatások eredményeivel. Ez azért fontos, mert mindig adódnak újabb ismeretek, 15–20 évente ezeket illik frissíteni.
– A növények közösségben élnek, ahol például csalán van, ott megtalálható a cickafark, ahol vérfű, ott jelen van a bojtorján, de igaz ez a füzikére és a zsurlóra is. Ez csak néhány példa volt a sok közül. Fontosak a „telekviszonyok”, jóban kell lenni a tulajdonosokkal, bár azt hiszem, hogy nem szentségtörés, ha valahol leszedek egy szatyornyi gyógynövényt. Erre megvannak a gyűjtőhelyek. Az utak és szántóföldek mellett igazi kánaán van gyógynövények tekintetében, de ezeken a helyeken csak gyönyörködni lehet bennük, szedni nem. Az elhagyott, érintetlen területeken, patakok, tavak mellett, és a csodás magyar erdőkben – távol a kultúrnövényektől – is rengeteg a gyógynövény. Ráadásul ezeket semmiféle hatás, szennyezés nem éri. Nos, ezeket érdemes begyűjteni. A szedésnél egyébként legfontosabb, hogy az időben történjen. Aki járja a vidéket – én például rendszeresen – látja a folyamatokat, tudja, mikor kell megkezdeni a gyűjtést. Attól is függ persze mindez, hogy a növénynek melyik részét használjuk fel. Én a föld feletti részeket a szárítást követően ledarálom, ahányszor csak szükséges, majd átszitálom, vagyis a rostokat is kiveszem belőlük. A „határidőkre” nagyon kell figyelni, csak egy példa: a diólevelet – ami önmagában egy csoda, bár ezt minden egyes gyógynövényre el lehet mondani – csak júliustól lehet szedni, mert előtte méreganyagot tartalmaz. Vannak olyan növények, melyeknek a gyökerét dolgozzuk fel, ilyen például a nadálytő vagy a gyermekláncfű, ezeket ősszel, télen gyűjtjük be. A gyűjtés nagy figyelmet igényel, de a feldolgozás sem kis felelősség. A leszedést követően rögtön – már az autóban – kezdődik a szárítás, nehogy a növények befülledjenek. Az időjárástól függően – két-három hét után – következik a feldolgozás, majd a „termés” zsákokba kerül. A tárolásra is kiemelt gondot kell fordítani.
– Azt kell mondanom, hogy elég szélsőséges a helyzet. Vannak, akik esküsznek a gyógynövényekre, csak ezeket használják, gyógyszerekről hallani sem akarnak. De akadnak természetesen olyanok is, akik nem bíznak bennük, és így nem is fogyasztják azokat. Ha azonban mégis érdeklődnek, kipróbálják őket és érzik a hatásukat, akkor nyilván változik a hozzáállásuk. Annyi bizonyos, hogy a gyógynövényeknek van egy csodálatos kultúrájuk hazánkban. Az is biztos, hogy száz százalékig meg lehet bízni a hatásaikban, hiszen a természetből származnak, a természet adta őket ajándékba az embereknek. Szinte minden betegségre, problémára lehet gyógynövényt találni. Nyilván utána kell nézni a hatásoknak, és a fogyasztás mértékének, illetve mikéntjének. Természetesen én magam is rendszeresen fogyasztom a gyógynövényekből készült termékeket, így első kézből tudok véleményt mondani, pontosan úgy, ahogy tanácsokat is a hatásaikkal, adagolásukkal kapcsolatosan.
Bolf László egy gyógynövényekre vonatkozó véleményt, illetve tanácsot is rendszeresen megfogalmaz, azt mondja, tulajdonképpen ez a munkájának mottója, amit mindenkinek ajánl:
Vállalj felelősséget önmagadért, felügyeld gondolataid tisztaságát, szeresd önmagad, szeresd embertársaidat, szeresd a földanyát és a rajta lévő élőlényeket, és fogadd el azok jószándékú gyógyító felajánlásait. Mert minden gondolatod, tetted egy elvetett mag, amely mikor kikel, elhozza jövendőbeli életed eseményeit. Én úgy gondolom, hogy mindennek okán mindenki fogyassza a természet ajándékait…
