0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szerethető taplók

Legtöbben azért mennek az erdőbe gombászni, hogy finomságokat keressenek. Azonban vannak néhányan, akik leginkább az ehetetlen gombákra specializálódnak, sőt mi több a felhasználásukat is művészetté fejlesztik.

Egy ország választ el tőlük, vagy mégsem?

A gombák nagyon furcsa élőlények, hiszen azzal, hogy növényi és állati tulajdonságokkal is rendelkeznek, kivívták maguknak, hogy külön országba kerüljenek. Tudásunk róluk még eléggé kiforratlan, ezért szükségesek a megfigyelések, kutatások, és bizonyára sok meglepetést okoznak még számunkra. Azt már felismertük, hogy gyakorlatilag mindenhol jelen vannak. Kulcsfontosságú a szerepük a lebomlási folyamatokban, képesek kölcsönösen hasznos kapcsolatot létrehozni a növényekkel, fokozva azok életkilátásait.

Számos reményt keltő, gyógyhatású vegyülettel (pl.: antibiotikus, vírusellenes, tumorgátló) rendelkeznek.

Technológiai vívmányok létrejöttét teszik lehetővé, mint például a gombafonallal átszőtt kukoricaszárból készített csomagoló anyag, vagy a szintén micéliumból szőtt koporsó, mely a fermentáció elvén működve környezetbarátabbá teszi a temetkezési szokásokat. Viszont van egy másik oldaluk is, mégpedig hogy egyes gombák parazita módon kapcsolódnak más élőlényekhez, és a végsőkig visszaélnek az erejükkel. Taplógombákat sem csak elhalt fákon találhatunk, hanem legyengült, idős, vagy sérülést szenvedett élőkön is. Elképesztő látvány lehet egy toronymagas gévagomba telep, ám sajnos előbb-utóbb a fa életébe kerül.

Különleges csemege is akad köztük,  a számtalan tapló között vannak ehetők is, pl.: a zsenge korú sárga gévagomba, pisztricgomba, májgomba, vagy az ágas tapló.

Élő lelet a Neolitikumból

Tűzszerszám: a tűzgyújtáshoz használt trió egyik tagja a kovakő és az edzett szerszámacél mellett a speciális körülmények között főzött tapló. A feldarabolt taplógombát egy étkezésből kivont fazékba rétegezték némi fahamuval, annyi vizet öntöttek rá, hogy ellepje a darabokat, vagy először felöntötték vízzel, majd literenként kb. 4-5 evőkanál tiszta fahamut adtak hozzá. Tűzre tették, felforralták és ízlés szerint hosszabb-rövidebb ideig főzték, attól függően kinek melyik módszer vált be jobban. Lecsepegtették, és amikor már félig száraz, egy fa vágódeszkán finoman megütögették. Ezután már csak meg kellett várni, hogy teljesen kiszáradjon és légmentesen záródó edénybe eltenni. A kifőzött tapló jobban izzik, mint az, amit csak hagyományosan kiszárítottak.

Ötzi is bükkfataplót, piritet és kovakövet használt tűzütéshez.

Régebben a pásztorok, vándorok mindig vitték magukkal egy kis szütyőben a tűzgyújtáshoz szükséges hozzávalókat, így bárhol, bármikor megmelegedhettek, vagy készíthettek maguknak harapnivalót.

A taplódarabot a kovakőhöz közel tartva, az acéllal szikráztatva gyújtottak tábortüzet, de a háztartásokban is használatos volt a gyufa feltalálása és elterjedése előtt. Amint a tapló felizzik máris alkalmas arra, hogy lángra lobbantsa a száraz gyújtóst, de azért egy kis fújással rásegíthetünk.

Taplószén: a faszén készítésének módjára, az apróra vágott tapló is elszenesíthető egy tűzbe rakott kicsiny lyukkal ellátott fémdobozban. A szenesedett tapló szálas szerkezete révén rendkívül gyúlékony, pillanatok alatt felizzik, feltéve, ha szárazon van tartva. Segédeszközök ez esetben is a kovakő és az acél.

Gyógyhatások egyes taplófajok esetén: sebekre, vágásokra, sőt sebészeti beavatkozások esetén is sebgyógyulást gyorsító taplódarabot kötöztek elődeink a bőrre. A magas csersavtartalom magyarázattal szolgálhat arra, hogy csillapítja a vérzést, és összehúzza a sebszéleket.

Szúnyogriasztó, méhészeti alkalmazási lehetőségek: a bükkfatapló hámozásakor, alakításakor leeső kisebb darabokat használják fel ilyen célra. A füstje távol tartja a szúnyogokat és megnyugtatja a méheket. Egy 2018-as kutatás arra is fényt derített, hogy a nyírfatapló (Fomitopsis betulina) kivonata hasznos a méhek számára az ázsiai méhatka (Varroa destructor) által terjesztett vírusokkal szemben.

Dekoráció: a kiszárított taplók felhasználhatók különféle szárazvirág-kompozíciókban, díszítésben, sőt még ékszer is készül belőlük.

Toplász remekek: a toplászat a taplógombák felhasználásának művészi szintre emelt formája.

Legismertebb és manapság egyetlen művelői a korondiak. Nekik köszönhető, hogy népi mesterség válhatott belőle, ők azok, akik még napjainkban is őrzik ezt a hagyományt és igyekeznek tovább örökíteni.

Az 1870-es években honosodott meg Udvarhelyen és környékén, a XIX. század végén jelentkező gazdasági nehézségekre adott válaszul. A válság gyakran válik az innováció katalizátorává, mint ahogy azt a történelem már számtalanszor bebizonyította. Akkoriban a taplógyűjtés és feldolgozás többszáz családnak adott megélhetést, jelenleg már csak egy marék foglalkozik vele. A férfiak többnyire a begyűjtéssel, faragással, nyújtással foglalkoznak, míg a nők feladata az összeállítás, a díszek elkészítése és a dekorálás. Elsősorban a bükkfataplót (Fomes fomentarius) gyűjtik, mert a néhány hetes füllesztés, érlelés, szárítás, osztályozás után a lehámozott taplóbőr alól nyúlékony állomány kerül elő, melyet érzéssel húzogatva egy bársonyos tapintású „anyag” keletkezik. A szakszerűen előkezelt és megszárított tapló évtizedekig eltartható, és bármikor megkezdhető a feldolgozása.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Justin Pickard (@captpickard) által megosztott bejegyzés, Okt 24., 2017, időpont: 1:32 (PDT időzóna szerint)

 

A szarvasbőrre emlékeztető világosbarna taplóhúsból elképesztően sok mindent készítenek: sapkát, kalapot, táskát, kefetartót, terítőt, falvédőt, övet, nyakkendőt, kitűzőt, tűpárnát, hűtőmágnest, szemüvegtörlőt, labdát, képeket, díszeket.

Nagy nedvszívó képessége miatt a nők menstruáció idején is használták. A velúrszerű alapanyagból vegán cipőfelsőrészt is készítettek már. A taplósapkáról azt tartják, hogy télen fűt, nyáron hűt, sőt fejfájdalom esetén is használják. Arra azonban ügyelni kell, hogy eső ne érje, mert akkor bizony a „bükkfa-bársony” szétmállik.

Egy türelmes parazita

A taplógomba élete akkor indul, amikor a fa repedésén, sebesülésén be tud jutni a gomba spórája, majd alattomban elkezdi behálózni, felemészteni a fatestet. Általában 8-9 hónap szükségeltetik ahhoz, hogy megjelenjen az első gomba. A taplók fejlődése rügyfakadáskor indul meg, május- június táján indulnak értük a toplászok. Az adott évi növekedés megindulása után, felfüggesztik a szedést, mert a nedvkeringés ikrássá teszi a tapló textúráját, ezért nyújtáskor elszakad.

Amelyeket szeretnének még „növeszteni”, azokért ősszel, vagy az igazán komoly tél előtt kell visszatérni a lelőhelyre.

Gyűjtenek más taplókat is, mint a merevebb, de strapabíróbb anyagot eredményező nyírfataplót, amiből díszítőelemek készülnek, melyeket szívesen színeznek is. Egy toplász mivel tudja, hogy milyen fáradságos, időigényes és olykor veszélyes a „taplóvadászat”, még a legapróbb faragványokat is felhasználja. Hulladék nélkül dolgoznak, tehát mindent „értékesítenek” valamilyen formában.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu