0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Rovarhoteltől a süngarázsig

Sáringer-Kenyeres Marcell természetbarát kertjében mindenféle lakónak jut hely: a rovaroknak rovarhotelt, darázsgarázst, a gyíkoknak farakást, a madaraknak odúkat, itatót, télire etetőt, a sünöknek süngarázst tart fenn. A fiatal biológus-természetvédelmi mérnök nemcsak családja hagyományai kedvéért, hanem személyes érdeklődése alapján választott hivatást.

– Gyerekkorom óta érdekel az állatvilág, és már fiatalon nagy figyelmet szenteltem a hüllőknek és a kétéltűeknek, később pedig a rovarvilágnak is. Ennek fényében aligha meglepő, hogy a biológus szakon végeztem el a főiskolát Szombathelyen. Ezután hazatértem Keszthelyre, ahol a Georgikon karon természetvédelmi mérnök végzettséget szereztem. Jelenleg – szintén Keszthelyen – a doktori dolgozatom megvédésére készülök, aminek a magyarországi csípőszúnyogfajok elterjedése és élőhelyválasztása a témája.

Elkötelezett híve vagyok az önfenntartó, természetbarát gazdálkodásnak, feleségemmel közösen több éve ennek megfelelően műveljük a családunk földjeit.

Mindegyik érdeklődési területemen kezdettől fogva számíthattam a családomra, hiszen nagypapám, Sáringer Gyula akadémikus volt a kísérletes rovarökológia és a modern csípőszúnyoggyérítés egyik hazai megalapozója. Édesapám, Sáringer-Kenyeres Tamás mezőgazdasági agrármérnök továbbvitte nagypapám hivatását, és a mai napig folytat a magyarországi szúnyoggyérítéssel kapcsolatos faunisztikai kutatásokat.

Mindenhol a természetbarát kerteket népszerűsíti, ahol csak tudja.

– Az általános iskolásoknak tartott „Természetbarát kert” előadásaimban azt szeretném bemutatni, hogy milyen egyszerű módszerekkel és eszközökkel lehet természetbaráttá tenni egy városi kertet, vagy akár erkélyt is, kedvező feltételeket teremtve a városi állatvilágnak. Manapság igen elterjedté vált, hogy a családi házak kertjében minél nagyobb felületet térkővel borítanak, mindössze pár centisre nyírt gyepszőnyegből és néhány, a kerítés mellé telepített tujából áll a zöld felület. Ez is lehet szép, de fontos volna, hogy a természetes körülményekre jobban hasonlító, változatos környezet kialakítására törekedjünk, megfelelő élet­feltételeket teremtve a városi környezethez alkalmazkodni képes állatoknak. A kertek idős fáit ne vágjuk ki, mert nemcsak árnyékot nyújtanak a meleg napokon és tisztítják a levegőt, hanem sok élőlénynek búvó-, táplálkozó- és szaporodóhelyet jelentenek. Ha ültetni szeretnénk valamit, érdemes őshonos fajt választani, mind fából, mind cserjéből.

A szépen nyírt gyep mellett – különböző spe­ciális magkeverékeket is be lehet szerezni ilyenek telepítéséhez – fontos lenne kaszálatlan gyepfoltokat is hagyni, mert ezek csalogatják a rovarokat, amelyek a gyíkok és a madarak táplálékául szolgálnak.

Különböző, házilag is könnyen elkészíthető berendezéseket helyezhetünk ki az állatoknak: a rovaroknak rovarhotelt, darázsgarázst; a gyíkoknak farakást; a madaraknak odúkat, itatót, télire etetőt, a sünöknek süngarázst.

Miért tartja fontosnak ezeket az eszközöket, illetve a megismertetésüket és a használatukat?

– Mindegyik eszköz egyértelműen a természetbarát szemléletet szolgálja, aminek az a célja, hogy a rovarok, hüllők, madarak és kisemlősök jól érezzék magukat a kertekben, hogy nyugodt környezetben tudjuk megfigyelni őket, akár nap mint nap gyönyörködve bennük. Egy kert természetbaráttá tételéhez nem profi eszközökre van szükség, hanem szándékra és a rászánt időre. Egy-két félretett deszkából kiváló téli madáretetőt vagy odút lehet készíteni egy kalapács, egy fűrész és pár szeg segítségével, és akkor még nem említettem azt a pozitív hatást, amit a család együtt tölt egy madáretető elkészítéséhez, ami közös emlékké válik.

Ön szerint hogyan kellene megváltoztatni ember és természet viszonyát?

– Egy nemzetközi kutatószervezet 2003 óta minden évben összeveti a Föld természeti megújulóképességét az emberiség évi erőforrásigényével, és meghatározza a „túlfogyasztás napját”: az évnek ennek a napjától kezdve már a következő évek terhére éljük fel a megújuló erőforrásokat. Ez a nap 2003 óta minden évben egyre korábban eljön, bár idén 3 héttel később következett be, mint tavaly: 2019-ben már július 29-ére, idén viszont csak augusztus 22-ére éltük fel a megújulásra képes természetes erőforrásokat. Ez valószínűleg a koronavírus-világjárványra vezethető vissza, illetve arra, hogy a miatta bevezetett korlátozások hatására az egész világon elkezdtek az eddiginél tudatosabban élni és fogyasztani az emberek.

A világjárványt, ami ezt a változást eredményezte, szomorúnak tartom, ennek ellenére ez a fejlemény eléggé sokatmondó.

Az ember mindig is alakította környezetét, és az utóbbi évtizedekben rendkívül negatív folyamatokat generált a természeti környezetben, én mégsem tartom ezeket javíthatatlannak. De nemcsak az ember hat a környezetére, ez fordítva is igaz: a környezet, a természetes ökoszisztéma is befolyásolja az emberi élet alakulását. Az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások, tehát mindazok a „javak”, amiket a természet biztosít a minőségi élethez, például a tiszta levegő, a termőtalaj és az ivóvíz egyelőre természetes számunkra. De ideje volna tudatosítanunk, hogy ezeket többé nem vehetjük adottnak, hanem egyéni felelősségünk és feladatunk, hogy a jövő érdekében megőrizzük őket.

Mit gondol, mit kellene tenni annak érdekében, hogy az egyensúly helyreálljon?

– Ezt a kérdést sokféle nézőpontból meg lehet közelíteni, de mindenképpen nehéz röviden megválaszolni. Én két szempontot emelnék ki, amik környezetkímélőbb, fenntarthatóbb életmódot tehetnek lehetővé. Az egyik a technológia felől közelíti meg a kérdést: környezetbarát, energiahatékony technológiai megoldásokkal, illetve ezek alkalmazási feltételeinek javításával otthonainkban, intézményeinkben és országos szinten. A másik a tudatosság fejlesztése, hogy a természet szempontjai jobban érvényesüljenek mindennapi döntéseinkben, viselkedésünkben. Sokan azzal hárítják el magukról a felelősséget, hogy a változásnak magasabb szinten kell elkezdődnie. Én viszont hiszek az egyéni felelősségvállalás erejében. Elismerem, ez nem könnyű manapság, mert a minket körülvevő világ anyagiassága fogyasztásra kényszerít minket, ennek ellenére végső soron egyéni döntésünk, hogy mit teszünk környezetünk megóvása érdekében. Ennek nincs konkrét receptje, hiszen mindenki más adottságokkal rendelkezik és eltérő körülmények közepette kell megtalálnia ezeket a megoldásokat.

A szúnyoghelyzetről is kérdezném. Hogyan lehetne megoldani, hogy a természet ne sérüljön, de az embereket se zavarják a szúnyogok? Milyen szúnyogokkal kapcsolatos kutatásokat végez?

– A csípőszúnyogfajok hazai elterjedését vizsgálom. Magyarország területén eddig 54 csípőszúnyogfajt azonosítottak.

Már van köztük három úgynevezett inváziós csípőszúnyog is: az ázsiai tigrisszúnyog, az ázsiai bozótszúnyog és a koreai szúnyog.

Az adatok alapján elmondható, hogy utóbbi két faj már megtelepedett hazánkban, de a humán szúnyogártalomban nem jelentős a szerepük. Az első faj esetében egyelőre alkalmi behurcolásról beszélhetünk. A csípőszúnyogokat két módszerrel gyérítik Magyarországon, biológiai és kémiai úton. A biológiai gyérítés 2020 óta légi és földi módszerrel végezhető, kémiai gyérítésre viszont kizárólag a szerek földi kijuttatásával van lehetőség. Biológiai gyérítésre a BTI készítmény vizes oldatát haszánlják, és jellemzően lakott területen kívüli tenyészhelyeken pusztítják vele a csípőszúnyogok lárváit. A kémiai eljárásban piretroid hatóanyagú irtószert használnak a gyérítésre, ezt lakott területen szokás a csípőszúnyog-imágók számának csökkentésére használni.

Jelenleg az a cél, hogy a biológiai gyérítési mód kerüljön előtérbe.

A szúnyoggyérítéssel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, hogy a csípőszúnyogok elleni védekezést a közérzet javítása mellett közegészségügyi szempontok is indokolják.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság