Egyelőre még elég ritka fajnak számít, de a Szigetköz és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén kifejezetten gyakorivá vált egy bizonyos invazív emlősfaj, amely további terjeszkedése esetén a mezőgazdasági területekre és a hazai ökoszisztémára is nagy veszélyt jelenthet. A hódhoz méretben és kinézetre is hasonlító nutria alapvetően Dél-Amerikában őshonos.
A hódhoz méretben és kinézetre is hasonlító nutria alapvetően Dél-Amerikában őshonos, ahol a Baktérítőtől délre, a mérsékelt klímájú területekről indulva, mára a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig minden országban és minden tájon elterjedt, a hegyvidékeket is beleértve.
Prémje és húsa miatt európai tenyésztése a ’30-as évek környékére datálható, de a szőrmeipar „üldöztetése” miatt kialakult kereslethiány következtében a telepeket felszámolták.
Ekkor néhány egyednek sikerült megmenekülnie, és a kiszabadult nutriapopuláció azóta szaporodásnak indult.
Sűrű és rövid, már-már gyapjúszerű bundája szinte vízhatlan aljszőrzetből és hosszú, puha, fényes fedőszőrből áll. A farka testhosszával megegyező (40-45 cm), a patkányéhoz hasonlóan pikkelyes, hengeres, lesimuló sörtével borított. Innen származik a hódpatkány vagy mocsári hód elnevezés is, amit alátámasztanak éles, sárga metszőfogai, amellyel ha önmagát vagy területét veszélyben érzi, támadni is képes.
A mocsarak és a nádasok preferált élőhelyek számára, de az álló vagy lassú vízfolyású területeket is kedveli.
A vizet nem hagyja el 100 méternél messzebb, de akár nappal is találkozhatunk vele, mivel a hóddal ellentétben rejtekhelyét elhagyva, fényes nappal is táplálkozik, főként lágyszárúakkal.
Egyelőre nem jelentős hazai állománynagysága miatt károkozása nem mérvadó, de komoly kártételt okozhat az őszi repcében, nádasokban, valamint megrágja a szántóföldi növényeket is.
Ezen felül gátakban, öntözőrendszerekben, csatornapartokon is képes kárt okozni.
2016-ban felkerült az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékére.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
