0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 28.

Megnyitott a Pitypang Porta

„Hetente nyírtuk a füvet, az udvar mégis mindig olyan volt, mintha sárga szőnyeggel lenne beborítva. Így hosszadalmas töprengés helyett gyorsan a Pitypang Porta nevet választottuk. Szerintem jól hangzik és találó” – mondta el lapunknak a névválasztás mikéntjét Bereczné Gelencsér Beáta gazdasszony.

– Végzettségem szerint gyógypedagógiai asszisztens vagyok, és 2019-ig egy speciális iskolában dolgoztam. Nagyon szép, de rendkívül nehéz munka, és belefáradtam. Katás vállalkozóként kezdtem újra tavaly év elején, fő tevékenységem gyermekfelügyeleti szolgáltatás volt. De közben egyre gyakrabban jártunk csáford-alsóhegyi birtokunkra, ahol felújítottuk a régi présházat, a meglévő gyümölcsfák mellé újakat telepítettünk és zöldségkertet alakítottunk ki. Nagyon szeretek itt dolgozni, így a kert egyre nagyobb lett – idézte fel a kezdeteket. – A megtermelt, de nekünk már felesleges terményt szerettük volna eladni, ezért múlt év végén kiváltottam az őstermelői igazolványt. Mivel semmiféle mezőgazdasági végzettségem nincs, több termelőket segítő előadáson is részt vettem, szakkönyveket szereztem be és az internetet böngésztem. Legnagyobb segítségem az édesanyám, aki világ életében termelt a családnak zöldségeket.

Aztán úgy gondoltam, hogy fel is dolgozhatnám a termést, így kistermelő lettem.

A présházban korábban kialakított konyha megfelelt az előírásoknak, így egyből el is kezdhettem az értékesítési célú lekvárfőzést, hiszen már évek óta próbálkoztam különlegességek készítésével, amikkel addig a családnak és barátaimnak próbáltam örömet szerezni. Először hobbinak indult a gyermekfelügyelet mellett, de ma már ez teszi ki a munkám nagyobb részét. Viszont a gyerekekkel való foglalkozást sem szeretném feladni. Most heti 15–20 órát vagyok gyerekekkel.

Szinte észre sem vettük, csak tettük egyik dolgot a másik után, és egyszer csak úgy éreztük, nincs többé visszaút. Nem volt tudatos elhatározás, hogy ezentúl gazdálkodással foglalkozzunk, csak szembejött velünk a lehetőség, mi pedig éltünk vele, mert jólesett vele foglalkozni.

A termelés feltételeit azért meg kellett teremteni, és ez nem volt kis munka, árulta el Bereczné Gelencsér Beáta.

– A birtokunkon erősen kötött, agyagos a talaj, ami nem a legjobb zöldségtermesztésre, ráadásul domboldalon alakítottuk ki a kertet, elvégre az egész birtok egy dombháton van. Ez nemcsak az öntözésnek nem kedvez, hanem csapadék is lefolyik, mielőtt a földbe szivárogna. Az az ötletünk támadt, hogy a domboldalon magaságyásos kertet hozunk létre teraszokon. Az első négy 12×1 méteres ágyást szakember készítette, akinek a férjem, Zsolt segédkezett az ágyások építésében. A többit pedig már ő készítette. Több teherautó termőföldet, tőzeget és komposztot hozattunk az ágyásokba. Próbáltunk minden munkát magunk megoldani. Zsolt 30 évig foglalkozott fakitermeléssel, de
2 évvel ezelőtt abbahagyta, főleg egészségügyi okokból, és ma már csak kisebb munkákat vállal, hogy több ideje és energiája maradjon a birtokra. Épített egy esőfogót, hogy mindig esővízzel tudjunk öntözni. Utóbb az esőfogót üvegházzá alakította, úgy, hogy eredeti funkcióját is megtartotta. Alig pár dolog van hátra, hogy tavasszal már palántát is tudjak nevelni.

Ketten végezzük a munkák nagy részét, felnőtt fiaink Budapesten laknak, de amikor hazalátogatnak, szívesen segítenek.

A segítség egyébként távolról sem lehetetlen, az egyik fiam felesége például a lekvá­ros üvegek „felöltöztetésében” segített. Ő tervezte meg a címkéket és kitalálta az egész megjelenést. Az internetes jelenlétünk gondozása is a fiatalok feladata.

A kertben tudatosan próbálnak vegyszer nélkül dolgozni. Ha kell, természetes permetlevekkel kezelik a növényeiket, de főleg átgondolt társításukkal védik őket a kártevőktől és a kórokozóktól.

– Kiskertünkben található sárgarépa, fehérrépa és paprika, de ezeken és a többi hagyományos zöldségen kívül általunk kevésbé ismert növényeket is szerettünk volna kipróbálni. Így került be a „repertoárunkba” a rebarbara, az articsóka, a mángold és a spárga. Az ágyásokban helyet kaptak erős illatú fűszernövények, a bazsalikom, a menta, a tárkony, és virítanak bennük bársonyvirágok, sarkantyúkák is.

Nyár közepére csodaszép, vadregényes kis éden lett belőle.

Számunkra a kert nemcsak munkaterület, szeretünk itt lenni, megnyugvást és örömünket leljük benne. Mostanra kitapasztaltuk, hogy melyek azok a növények, amelyektől sajnos el kell búcsúznunk, bármennyire is szeretjük őket. A káposztaféléket annyira agresszívan támadták a kártevőik, hogy nem tudtunk védekezni ellenük. Mivel ez még csak az első évünk volt, nem rendelkezünk sok tapasztalattal.

Reméljük, évről évre egyre többfajta növényünk lesz, és – mivel már ez a fő megélhetési forrásunk – hogy egyre hatékonyabbak leszünk. Akkora gazdaság kialakítására törekszünk, amit gépesítéssel – például öntözőrendszerre gondolok – és kevés segítséggel ketten el tudunk látni úgy, hogy emellett a feldolgozásra is marad időnk és energiánk.

A feldolgozás főképp lekvárok készítését jelenti, de kérésre savanyúságot, befőttet, csatnit is előállítanak.

– Mindig nagyon szerettem kísérletezni a lekvárokkal. Ehhez böngészem a netet és meghallgatom mások javaslatait, de főképp mégis a saját ízlésemre hagyatkozom. Először csak egy keveset készítek a kitalált recept alapján, és jöhetnek a barátok, a család, hogy véleményt mondjanak. Így készült egyebek között a bonbonmeggy, az ánizsos-mézes körte, a mézeskalácslekvár és a rumos-fahéjas szilva. Nem használunk tartósítószert, az üvegek kifőzésével, forró vizes dunszttal tesszük eltarthatóvá a gyümölcsöket. Minimális cukorral vagy akár teljesen cukor nélkül készítjük termékeinket. Néhány gyümölcs­nél, például a szilvánál, egyáltalán nem használunk cukrot, 100 százalékos gyümölcstartalommal kerül az üvegbe. Ezek a lekvárok nagyon sok és kizárólag kézi munkával készülnek, ezért az áruk lényegesen magasabb, mint a multiknál kapható lekvárok.

Egyre több ember hajlandó magasabb árat fizetni azért, hogy olyan termékhez jusson, ami nem tartalmazhat a szervezetre káros anyagokat.

A Pitypang Porta termékeit több fronton az értékesítik. – Múlt év végén elkezdett kirajzolódni, hogy mi ezzel a dologgal szeretnénk foglalkozni. Ezért elkezdtem olyan csoportokat keresni, amikben tapasztalataik megosztásával segítik egymást a tagok. Ekkor hallottam a Nyitott Porták közösségről. Megkerestem őket, és az első benyomásom is nagyon jó volt. A közösség célja jó minőségű, helyben készített termékekkel kiszolgálni a környékbeli lakosokat és az oda érkező vendégeket. A tagok rendszeresen részt vehetnek termékkészítéssel, marketinggel, csomagolással, vagy adózással foglalkozó szakmai előadásokon. A Nyitott Porta-tagság tette lehetővé, hogy részt vegyünk egy pályázaton, ami megkönnyítette a porta felújítását és néhány eszköz beszerzését.

A tagság feltétele, hogy évente tíz alkalommal megnyissuk a portánkat és nyilvános programot szervezzünk.

Ilyenkor nemcsak a saját termékedet reklámozod, hanem más tagok portékájának is helyet adsz. Mi portabejárást és lekvárkóstolót tartottunk, már több alkalommal. Ilyenkor végigvezetem a vendégeket a kertben, mesélek a növényekről, a kert kialakításáról, válaszolok a kérdéseikre, majd a verandán lekvárkostolót tartunk. Hogy minél több ember érdeklődését felkeltsük, sokszor plusz programokat is szervezünk. Ilyen volt a bejárás és a kóstoló között tartott hangtálas jóga, vagy a négy csáford-völgyi portát felölelő Portatúra elnevezésű program.

Természetesen a meghirdetett napokon kívül is be lehet térni a portánkra.

A környéken nyaralók, főleg a városi vendégek szívesen eltöltenek nálunk pár órát, mert csodás a kilátás, az udvarunkon van egy kis játszótér a gyerekeknek, az apukák átmehetnek a szomszédos portára borkóstolóra, az anyukák pedig, ha szeretnék, saját kezűleg szedhetnek levesbe való zöldségeket.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság