Díszbaromfik minden méretben – Hobbiból kiegészítő jövedelem

Részletes fotógalériánkat ide kattintva találja.

Ha azt halljuk: baromfitenyésztő, auto­matikusan hatalmas méretekre, többezres állományra és broiler csirkékre gondolunk. Pedig a tenyésztést lehet kicsiben is űzni, csak meg kell találni a megfelelő piaci rést. Vagy mondjuk, a monori kisállatbörzén bele kell szeretni egy selyemtyúkba,

Aztán a következő pillanatban már meg is történt a „baj”, jönnek a költőpárok, az igazán szép kakasunk mellé 5 szép tyúk társult, az újabb börzéken már kiállítóként is részt veszünk – újabb csodás fajták, újabb ólak. Aztán egyszer csak egy barátunk megajándékoz két gyöngytyúkkal, és akkortól ők lesznek a kedvencek.

Ugyan volt a nagymamánál baromfiudvar, ám valahogy az előbb leírtak szerint lett Takács Attilából is tenyésztő. Leginkább azért, mert miután 2012-ben megvette első kedvenceit, hamar rájött, hogy a szépségük másokat is elbűvöl, és a tojást nemcsak megenni, hanem keltetni is érdemes. Így lett kórházi fizetést kiegészítő jövedelemforrás a hobbiból. Mert Attila azóta is hobbiként tekint a madarak tartására, bár az elmúlt pár év során a korai kedvenceitől megvált, új kedvenceket talált.

Több tyúkól sorakozik náluk a kertben, mert Attila a különféle baromfikat nem egy helyen tartja, ahogy az egy klasszikus tyúkudvarban lenne, mondván, nincs szándékában keresztezni a fajtákat.

2020-ról Attila azt mondja, tenyésztőként igazán jónak mondható az év, mert mióta kitört a Covid-járvány, nem tud annyi csibét keltetni, amennyit el ne vinnének szinte azonnal. Merthogy az embereknek megjött a kedvük a baromfitartáshoz. Azt mondja, viszik a csirkéket és a gyöngytyúkokat egyaránt. A kakasokat persze nem lehet eladni, vagy legalábbis nem olyan mennyiségben, mint a tojókat, így aztán a család sok kakaspecsenyét eszik.

– Ha az ember tojástermelés gyanánt, vagy megenni tartja az állatokat, akkor nyugodtan lehet minden baromfit egy udvarban vagy nagyobb ketrecben tartani, de ha díszbaromfit tartunk, akkor a különböző fajtákat el kell különíteni – hangsúlyozza Takács Attila. – Én még a mostani kedvenceimet, a gyöngyösök különféle színváltozatait is szeparálva tartom, mivel őket „színre” tenyésztem.

Ha pedig már szóba került a gyöngytyúk, Attila 2 éve kezdett gyöngytyúkokkal foglalkozni. Megtetszettek neki a pöttyös tollazatú, sisakos madarak, azóta pedig már több színárnyalatban is tenyészti őket – a tyúkok egyre inkább kiszorulnak a kifutókból. Egy ismerőstől szerezte meg az első párt, és azóta is csak jó tenyésztői tapasztalatai vannak.

Már kicsinek is nagyon szívósak, így könnyű őket tartani, szépek is, de konyhai alapanyagnak is jók – mondja a tenyésztő. A húsuk finom ízű, száraz, kicsit vadmadár jellegű. Tojása is fogyasztható, a szalmonellára kevésbé fogékony, a héja ugyanis hihetetlenül kemény.

Közismert, hogy a gyöngytyúk nagyon hangos és ijedős, és mindenen elkezd rikácsolni, ami ha úgy tetszik idegesítő, de a másik oldalról nézve viszont mindent jelez: ragadozó madarat, rókát, betörőt… A madár jól repül, ezért vagy rendszeresen kurtítani kell a szárnytollait, vagy fedett kifutóban kell tartani, hacsak nem zavar bennünket, hogy szabad lélekként él a környezetünkben.

– Ha gyöngytyúktenyésztésbe kezdenénk, vagy bármely díszbaromfi tenyésztésébe, arra figyeljünk, hogy tenyészállatainkat ne egy helyről szerezzük be – figyelmeztet Attila. – A rokonpárosítás rontja az állatok küllemét és általános kondícióját is. Különösen fontos a kakas kiválasztása, rajta múlik ugyanis, hogy a csibék milyen áron lesznek majd eladhatók.