0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Az étkezési búza ármetamorfózisa

Tavaly óta rebesgették, januárban megtörtént. Az étkezési búzából készülő liszt árának az emeléséről van szó, amit az alapanyag drágulásával indokolnak. Korábban is megkísérelték már, de a pékek ellenállásán mindig megbukott az akció.

A mostani bejelentést követő szokatlan csend arra enged következtetni, hogy a mezőgazdasági termékek árának növekedése közepette a liszt drágulását is beárazta magának a szakma. Az előzményekről, az ide vezető folyamatokról és az őszi vetés jelenlegi állapotáról két autentikus szakembert is megkérdeztünk: összefoglalót kértünk Petőházi Tamástól, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnökétől, és elemzésre kértük Lakatos Zoltánt, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatóját és a Gabonaszövetség alelnökét, aki egyben a szövetség malmos tagozatának elnöke.

A szántóföldi növénytermesztésnek összességében nem kedvezett a tavalyi ősz.

Ennek oka, hogy – különösen októberben – tartósan esett, sok csapadékot mérhettek a gazdák. Emiatt aztán egyszerre szenvedett csorbát a tavaszi vetésű növények betakarítása és az őszi vetésűek talajba juttatása. Ezúttal megtörtént, ami már régóta nem, hogy még december elején is vetettük a búzát, és így is csak részben sikerült teljesíteni a terveket.

Tavaly őszön 960 ezer hektár őszi búza volt a vetési szándék, amiből 925–930 ezer hektár valósult meg az év végére.

Ettől a kései vetéstől rekordot ugyan nem várhatunk, de elfogadható terméssel még számolhatunk, annál is inkább, mert a talajok nedvességi állapota okot szolgáltat erre. Ezen az őszön nem volt gond a szárazsággal, az ország több helyén belvíz miatt hiúsult meg az őszi kalászosok vetése.

Ha kicsit visszatekintünk, láthatjuk, hogy 2013-ban például csaknem 1,1 millió hektáron vetettünk őszi búzát. Ahhoz viszonyítva majdnem 200 ezer hektárral kevesebb lett a 2020-as végeredmény. A 925 ezer hektár őszi búzából 150 ezer hektárt november második felében és december első harmadában sikerült a termőtalajba juttatni, ezért legalább ekkora területen vissza kell fognunk a várakozásainkat.

A Gabonatermesztők Országos Szövetsége az év végén is elkészítette a vetések állományminősítését, ami eszerint gyengébb, mint 1 évvel korábban volt.

A december közepi állapotok szerint a terület kicsit több, mint 50 százalékán jól mutattak az őszi búzavetések, 30–35 százalékán közepesre értékelték, 15 százalékán pedig csak kifejezetten gyenge minősítést tudtak odaírni. Nem javított a helyzeten, hogy január 10-ig nem volt ideális az időjárás a búza számára, leginkább a hó hiányát rótták fel az időjárásnak a szakemberek. Magyarországon körülbelül 1 hónapos erős lehűlés és havas időszak kell ahhoz a búzának, hogy betakarításra jó termést hozzon.

A minősítés még a januári havazások előtt történt, legközelebb április elején méri fel újra az őszi kalászosok állapotát a GOSZ. Ez egyébként jogszabályi kötelezettsége is a szervezetnek.

De az igazi izgalmakat nem is a búza okozza most nálunk, hanem az őszi káposztarepce.

Ebből tavaly 289 ezer hektárt sikerült elvetni, aminek 60 százaléka jó, 30 százaléka közepes, 10 százaléka gyenge képet mutat. Ezzel a növénnyel nehezebben tudnak zöld ágra vergődni a gazdák ősszel, mint a búzával, mert vagy túlnövi magát, ami nem jó, vagy ha szárazság van, akkor nem tud megerősödni, és az sem jó. A január első dekádja végén hullott hó azért némi okot adott a bizakodásra a repcetermesztők körében.

Az őszi árpa vetésterülete némileg csökkent, valamivel kevesebb, mint 250 ezer hektár lett. Ezt a növényt a búzánál is korábban vetjük. Az állomány 60 százaléka nagyon szép képet mutat, 25–27 százaléka közepes, 13–15 százaléka pedig gyengébb állapotú.

A GOSZ tapasztalatai szerint a búzapiac lendülete december közepére teljesen leállt. Ebben az évezredben harmadszor fordult elő, hogy az őszi búza felvásárlási ára az aratás megkezdése után növekedni kezdett, mégpedig számottevő mértékben.

Tavaly 45–50 ezer forintról indult az áremelkedés, és december közepéig eljutott a tonnánkénti 65 ezer forintra.

Természetesen megvizsgálták ennek az okát, és kiderült, hogy 2020 nyarán jóval kevesebb búzát sikerült learatni az északi féltekén, mint amennyire előzetesen számítottak. A dologba alapvetően közrejátszott az USA és Kína gazdasági konfliktusa, és hogy emiatt most nem Amerikától vásárolnak a kínaiak. Az ő igényük olyan számottevő, hogy globális hatással van az értékesítési árra. Menet közben az is kiderült, hogy az El Ni˜no párja, az El Ni˜na hidegebb időjárást hozott a dél-amerikai nyárban, és emiatt ott is kisebb termésre számítanak a mostani betakarításnál. A világpiaci árat ez is fölfelé hajtotta. A mi térségünkben december közepén nyugvópontra jutott a búzapiac, de így sincs csönd a kereskedők körében: mindenki azt vizslatja, hogy január-februárban mi történik a dél-amerikai aratással.

A 65 ezer forintos tonnánkénti ár a gazdák számára is elfogadható, csupán az a gond, hogy november végére, amikorra ez az ár kialakult, már a kereskedők tulajdonában voltak a búzatételek.

Már most többen azt prognosztizálják, hogy a jelenleg 65 ezer forintos, másutt akár 70 ezer forintot is elérő tonnánkénti ár nem a végső érték lesz 2021-ben, hanem tovább emelkedik. Van, aki úgy fogalmaz, nem az lesz a kérdés, hogy mennyiért adod a búzádat, hanem hogy egyáltalán tudsz-e adni, és ha tudsz, mennyit tudsz szállítani a malmomnak. Ha a búza árdrágulását nézzük, abban része van a forint-euró árfolyam változásának is. Ez legalább 10 százalékkal fölsrófolta a gabona forintban kifejezett értékét.

A nehézségek közepette ne feledkezzünk meg róla, hogy a mezőgazdasági termelőknek is meg kellett küzdenie a coviddal és annak minden következményével. Petőházi Tamás nem kis büszkeséggel említette, hogy a mezőgazdaság bizonyított ebben a helyzetben: a tilalmak dacára jól megszervezték a munkát, még elvétve se lehetett olyat hallani, hogy a mezőgazdaságban megoldhatatlan helyzetet teremtett volna a koronavírus.

Oda tudtak figyelni a szállítások megszervezésére és a dolgozók egyéni kijuttatására a munkába, hogy csak két fontos dolgot említsünk.

A GOSZ kimutatása szerint 2020-ban összesen 4,8 millió tonna őszi búzát takarítottunk be Magyarországon. Ebből 2,6 millió tonnára van szükségünk idehaza, amiből 1,2 millió tonna a malmok szükséglete. Azonkívül kell még vetőmagnak és takarmánynak. Ez utóbbinál érdekes jelenségek tanúi lehettünk az elmúlt 5 évben. Az igencsak megdrágult importfehérjék helyett az állattenyésztők is a nagy fehérjetartalmú étkezési búzákat kezdték el keresni, ugyanúgy, mint a malmok. Ezáltal helyettesíteni tudták a szóját a tápokban. Tehát több oldalról nyilvánul meg kereslet. Ennek ellenére olyan helyzet, hogy Magyarországon ne legyen elegendő őrölni való, nem fordulhat elő.

Lakatos Zoltán, mint a szövetség malmos tagozatának elnöke, elsősorban a tavaly betakarított búza minősége miatt aggódik.

A múlt év időjárásának ismeretében a közel 5 millió tonnás hozamot még meg lehetne süvegelni, viszont a jó minőségű búza aránya a szokásos 65 százalék helyett csak 35 lett,

a többi ezúttal euró vagy gyenge minőségű. Ugyanakkor megnyugtatónak tartja, hogy az egyébként gyakori fuzárium a május végi és júniusi esőzések dacára teljesen elmaradt, és egyéb toxint sem mutattak ki a felvásárolt tételekben.

Viszont a különböző minőségi mutatók tekintetében a 2020-as búzatermés mintegy 10 százalékkal gyengébb a szokásosnál, főként, ha a sikértartalmát vagy a sütőipari értékszámát vizsgáljuk.

Arra is oda kell figyelnünk, hogy a hibrid búzák aránya már eléri a 12–14 százalékot a hazai búzatermesztésben. Ennek a molnárok nem nagyon örülnek, sőt. Átlagos körülmények között a hibrid búzák is képesek jó minőségű és nagy termésre, de a 10 hetes aszály, majd a sok csapadék miatt a tavalyi év mindennek nevezhető, csak átlagosnak nem.

A molnárok kifejezetten nem szeretik a hibrid búzát, mert vastagabb a héja, nehezebben őrölhető, rosszabb a kihozatali aránya, és a sütőipari értéke is gyengébb a megszokott magyar fajtákénál.

A kisebb malmokban a fehéráru-kihozatal, azaz a kiőrlés 73–75 százalékos, míg a nagyobb, korszerűbb malmokban, ahol a korpát szinte „ki lehet herélni”, elérik a 80 százalékot is. Ez sem feltétlenül ajánlott, mert akkor a korpa olyan könnyű lesz, hogy kiröpül a zsákból. Ezért a nagyobb malmok is inkább 77–78 százalékos kiőrlésre törekszenek. Érdemes tudni, hogy a kiőrlés 1 százalékpontos növelése a jövedelmezőséget 0,5 százalékkal javítja.

A termelőket változatlanul a mennyiség érdekli, a minőségre kevésbé figyelnek oda. Az utóbbi években a jobb gazdaságok már biztosan tudnak hektáronként 7–8 tonnát termelni takarmánybúzából, ami árbevételben többet ad, mintha valaki kenyérbúzából mutat fel 6–7 tonnás hektáronkénti hozamot. Egyszerűen olyan kicsi az árkülönbség, hogy az nem ösztönöz a minőségi termék előállítására. A termelő tehát a maga érdeke szerint cselekszik, és

Lakatos Zoltán most úgy látja, hogy a malmoknak a saját érdekükben termeltetési szerződéssel kell előállíttatniuk a nekik szükséges étkezési búzát.

Integrálniuk kell a termesztést, úgy, ahogy 1998 előtt azt egyszer már megvalósították a zöld hitelezéssel. Ha a gazdáknak megfizetik a minőséget, akkor minden további nélkül hajlandóak jó búza termesztésére – de ez hangsúlyozottan pénz kérdése.

A magyar malomipar éves búzaszükséglete, garatfelöntésben számolva, 1,2 millió tonna. Ebből 200 ezer tonnát exportálunk, és abból is mintegy 150 ezer tonna Romániába megy. Ugyanakkor importálunk is lisztet, összesen 50 ezer tonnát. Ennek a nagy része Szlovákiából, kisebb része Ausztriából jön be Magyarországra. Ezekkel az adatokkal érdemes tisztában lenni, mert így kiderül, hogyha az 5 millió tonnás össztermés valamivel több, mint egyharmada jó minőségű, ez elegendő a hazai lisztigény kielégítéséhez.

Valós jelenség, hogy ezért a jó minőségű kenyérbúzáért ma már nemcsak a malmok, hanem a kereskedők is versenyeznek, ezen a piacon már ők is tevőlegesen jelen vannak.

A takarmányosok pedig, ahol csak lehet, felkutatják a 14–15 százalékos fehérjetartalmú búzát, és abból készítenek tápot.

Már most, januárban előrejelezhető, hogy amelyik malom az év végéig nem szerezte be magának az összes őrléshez szükséges alapanyagot, annak 2021-ben gondjai lehetnek, szaladgálhat fűhöz-fához, hogy találjon magának őrölni valót.

A vezérigazgató szerint a Hajdú Gabona Zrt. felvásárlási körzetében dolgozó termelőknél összesen 10 ezer tonna szabad búzakészlet sem található. A keresleti oldalon számolni kell a gyöngyös-visontai búzafeldolgozóval, amelynek évi 250 ezer tonna az igénye. Ők prompt vásárlásokat ejtenek meg, a szükségleteik szerint.

Az export is kedvezőbbé vált, mert az 1 évvel ezelőtti még 325 forintos euró helyett mostanában 360 forintossal számolhatunk, ami erősen gerjeszti a kivitelt.

Az Európai Unióban a vártnál kisebb termés okoz erőteljes keresletet. A legnagyobb búzakereskedők a franciák. Ők mindent lekötnek előre, és tavaly a szokásos 36 millió tonnánál 15 millió tonnával kevesebbet tudtak betakarítani. Az angoloknál 10 millió tonnával esett vissza a búzatermés. Bennünket közelről érint, hogy Romániában is 3 millió tonnás kiesés volt az előzetes várakozáshoz képest.

Nálunk a bizonytalan statisztika azért okozott gondot, mert végig 960 ezer hektáros búza-vetésterületről beszéltünk, de amikor elkezdődött az aratás, kiderült, hogy csak 890 ezer hektár vár betakarításra. Közben az egyik hagyományos piacunkon,

Olaszországban – ahova évente 1 millió tonnát exportálunk – már tavaly elkezdődött nőni a búza iránti érdeklődés, aminek szintén árfelhajtó hatása volt.

A világban van elegendő búza, csak nem biztos, hogy a körülmények a termelők érdekeit szolgálják. Megjelentek a gabonapiacon a nagy nyugdíjalapok, és felvásárlásaikkal erősen megzavarták azt. A világ átmenőkészlete 240 millió tonna, ami több, mint az előző években volt. De az is igaz, hogy ennek a kétharmada a kínaiak kezében van.

„Itthon most már a tél folyamán elkezdjük felmérni, hogy a termelőink körében ki milyen fajtát termel, mikor kívánja eladni, szándékában áll-e tárolni. Ez alapján még az aratás előtt leülünk velük, hogy a következő betakarításra is tisztán lássunk. Gondot jelenthet, főként a Közép-Tisza vidékén, hogy elég sok helyen nyílt víz jelent meg a vetéseken.

Ha ez hirtelen megfagy még ezen a télen, akkor erős kipusztulást okozhat.

Sajnos a szabályozásban sincs tiszta helyzet. Az Európai Unió Annex-1 alapján az elsődleges mezőgazdasági feldolgozók – mint a malmok, a tejipar vagy a húsipar – nem élelmiszeripari, hanem mezőgazdasági kategóriába tartoznak, ugyanakkor idehaza ezeknek az üzemeknek a besorolása teljesen más jogszabály szerint történik: csak az lehet mezőgazdasági termelő, akinek a bevételeinek több mint 50 százaléka mezőgazdaságból származik. Ez a malomipar számára megoldhatatlan” – mondta el lapunknak Lakatos Zoltán.

Szeretnének pályázni a GINOP keretében, hogy a szükséges és a halaszthatatlan fejlesztéseket végre tudják hajtani, de a jelenlegi jogszabályok mindkét helyről kizárják őket.

– Megoldás lehetne ebben a helyzetben – javasolta Lakatos Zoltán –, hogy a pályázat kiírásakor a pályázat kiírója ne a mostani feltételekre támaszkodjon, hanem azt határozza meg, hogy mely TEÁOR-számú tevékenységekkel lehet részt venni a támogatási pályázatban. A mostani helyzetben több milliárd forint külső forrástól esnek el a malmok, pedig nekik is jól jönne az önerőn felüli külső támogatás a fejlesztéseikhez.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság