Azonban a keveréktakarmányok már-már irreális drágulása, valamint olyan fogalmak megjelenése, mint a környezettudatosság vagy a hulladékcsökkentés átgondolásra késztethetnek minket nyúlállományunk etetése terén is.
Az utóbbi néhány évtizedben a háztáji nyúltartásban is meghatározó lett az a nagyüzemihez hasonló gyakorlat, miszerint a takarmányozást táp vagy valamilyen abrakkeverék és széna etetésére alapozzák. Ez kényelmes megoldás a gazdának, hiszen így nagyon egyszerűvé válik a takarmányozás, ráadásul remek növekedési és szaporasági eredményeket tapasztalhat.
Ugyanakkor a nyúltartók többsége éppen arról az alaptanításról feledkezik meg, hogy nyulat a legegyszerűbb feltételek mellett, a legolcsóbban érdemes tartani. A keveréktakarmányok folyamatos drágulása egyre többeket ösztönöz arra, hogy átgondolja a tápra és szénára alapozott etetést. Az olcsó, vagy éppen ingyen rendelkezésre álló takarmányok jelentősen csökkenthetik a költségeinket, és bár a tömeggyarapodási mutatóink nem lesznek olyan fényesek, mint korábban, de kárpótolhat minket az a tudat, hogy állataink természetszerűbb és változatos táplálása kihat jólétükre és közérzetükre is. Emellett még az olyan, manapság meghonosodó elvárásoknak is eleget tehetünk, mint a hulladékcsökkentés, vagy az élelmiszer-pazarlás és az ökológiai lábnyom mérséklése.
Egy kis elmélet
Röviden összefoglalva, azokat a takarmányféléket nevezzük alternatív takarmányoknak, amelyek értékes beltartalmuk révén részben vagy egészben alkalmasak egy addig etetett takarmány, vagy takarmány-összetevő kiváltására. Szükségtakarmányokon azokat a takarmányként hasznosítható anyagokat értjük, amelyek takarmányhiány esetén alkalmasak lehetnek állataink etetésére, táplálóanyag-igényük részbeni fedezésére.
Mindkét esetben igaz – és ez némileg fel is menti a táp-széna diéta mellett érvelőket –, hogy élettanilag igazán akkor előnyös a fenti két takarmánycsoport etetése, ha azt hosszabb távon tudjuk biztosítani az állatoknak. A nyúlnál ugyanis a teljes bélrendszer űrtartalmának csaknem felét kitevő vakbél egy nagy tartályra hasonlít, ahol a takarmány rost összetevőinek bakteriális fermentációja zajlik. Ez a baktériumflóra sérülékeny, a takarmányváltásoknál egyensúlya felborulhat, és a különböző fajok esetében idő kell ahhoz, hogy teljes mértékben helyreálljon a vakbélemésztés. Ez idő alatt kisebb problémák (bélsárpangás vagy hasmenés) előfordulhatnak, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a termelést. Az is igaz viszont, hogy rendszertelenül, de kis mennyiségben adott újabb és újabb takarmányok nem okoznak számottevő termeléscsökkenést, a nyúl emésztése bizonyos határok között képes alkalmazkodni a változáshoz, és egy kisebb emésztési anomália háztáji körülmények között egyáltalán nem számottevő.
Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy nyúl és nyúl között igen eltérő lehet az ízlés. A nyelven található nagy ízlelőbimbók miatt igen fejlett az ízérzékelés, jelentős egyedi különbségekkel. Ez az oka annak, hogy adott takarmányféleséget az egyik nyúl mértéktelen étvággyal eszi, a szomszédos ólban levőnél pedig a trágyával dobjuk ki. Az elmúlt évtizedekben megjelent háztáji nyúltartással foglalkozó irodalmak nem sok teret engedtek az alternatív- és szükségtakarmányok témájának, így marad a régi könyvek böngészése, és a kísérletezgetés.
Konyhai hulladékok, maradékok
A konyhából származó növényi maradványok mindegyike – a déligyümölcsök és citrusfélék kivételével – alkalmas lehet etetésre, hiszen ezek élelmiszer minőségűek és megfelelően mosottak. Ezeket célszerű nyersen etetni, mert bár több cikk javasolja például a burgonya héjának felfőzését, tapasztalatom szerint ezt a nyulak egyáltalán nem fogyasztják szívesen. A főtt ételek általában véve sem alkalmasak a nyulak takarmányozására.
Azonban élettanilag ez nem igazán jó választás a nyulak számára, legalább is nagyobb mennyiségben semmiképpen. A kenyér ugyanis túlnyomó részt szénhidrátokat tartalmaz, azok közül is a könnyen lebomlókat. Amikor a nyúl elfogyasztja, akkor a gyorsan felszívódó szénhidrátok „becsapják” az emésztést, hiszen más állatokkal ellentétben a nyúl éhségérzetét a vér energiatartalma határozza meg, ha pedig az magas, nem fogyaszt a többi fontos takarmányból eleget.
Összegezve a kenyér jó takarmány, amit a nyúl szívesen elrágcsál, de érdemes kis mennyiségben adni és csak fél-egy órával a reggeli vagy esti etetés után.
Lombok
A zöld lombok etetése régen teljesen általános volt, olyannyira, hogy a tömegtakarmány-bázist is gyakorta ez biztosította. A legjobb a nyári, már teljesen kifejlődött, üde, zöld, szennyeződésmentes lomb etetése. Lombféléket ősz derekáig lehet gyűjteni, habár tavaly még december elején is volt erre mód. Több féle lomb etetését próbáltam már eredményesen. A nyúl az akáclombot szívesen fogyasztja, ráadásul kalciumtartalma is magas; a fűz levele enyhén terápiás hatású enyhébb gyulladásos betegségeknél.
Egy 1864-ben megjelent írás ennél sokkal jobban kiszélesíti a takarmányként használható lombadó fák listáját, hiszen ezek között említi a tölgyet, a bükköt, a gyertyánt, a jávorfát, a szilt, a kőrist, a hársat, a berkenyét, sőt a szőlőt és az almafát is. Gyakorta említett a tűlevelek téli etetésének számos előnye, elsősorban a fenyőtűk magas C-vitamin-tartalmát kiemelve. Különösen jó ötlet, ha lombos ágat etetünk, mert a levelek bélsárlágyító hatását a kéreg csersavtartalma jól ellensúlyozza.
Ipari és szántóföldi melléktermékek
Habár a különböző ipari melléktermékek kiváló takarmányok lehetnének magas táplálóanyag-tartalmuk miatt, azokra már a takarmányipar a keveréktakarmányok gyártásakor igényt tart, így nehezen beszerezhetők. A különböző szántóföldi növénytermesztésből származó maradékanyagok csaknem kivétel nélkül alkalmasak etetésre.
A leveles kukoricaszár „klasszikusan” szükségtakarmány, hiszen igen alacsony a táplálóanyag-tartalma, ugyanakkor – ha más nincs – a nyúl elfogyasztja, sőt, szívesen rágja. A takarmányrépa kiváló téli takarmány, mivel a néhány fokos fagy nem árt ennek a növénynek, ezért gyakorta januárig biztosít takarmányt a nyúlnak mosás után darabolva, vagy akár levelesen, egyben is adható. Nem így a leveles cukorrépafej, amelynek magas szénhidráttartalma a száraz kenyérhez hasonló emésztési gondokat okozhat.
A borsószalma kifejezetten értékes, a nyúl kedvelt takarmánya. A betakarításkor visszamaradó, magas beltartalommal bíró ocsú, vagy törek ugyan esetenként kiváló lehet, de a porral-, illetve gyommagvakkal való szennyezettsége miatt etetésre nem javasolt. Ha kombájn alól, vagy szárítóból tört szemet sikerül vásárolni, azt száraz helyen kell tartani, és mihamarabb fel kell etetni, mert a törési felületen káros mikroorganizmusok indulhatnak fejlődésnek. Az árvakelések és magcsírák értékes takarmányok, hiszen akkor szolgáltatnak zöldtakarmányt, amikor az éppen hiányzik a természetes kínálatból. Külön kiemelendő ezek E-vitamin-tartalma, ami javítja a szaporodásbiológiai paramétereket. Kukoricaszilázst vagy fűszenázst háztáji mennyiségben is lehet készíteni, habár ezek etetésével kapcsolatban kevés a tapasztalat.
Állati eredetű takarmányok
Az állati eredetű takarmányok etetésétől (hús, tojás, vaj stb.) tartózkodjunk, ezek komoly emésztési problémákat okozhatnak, szerencsére a nyulak ezeket nem is fogyasztják szívesen. Egy-két különleges kivétel azonban van. Elsőként érdemes említeni a tejet, amellyel kapcsolatban számos ’50-es, ’60-as években megjelent dokumentum közöl bíztató adatokat.
Ugyanezen szerzők szerint a savó és az író is itatható, sőt, az aludttej is feletethető. Állítólag a tej itatásával az anyanyulaknál megállítható a szoptatás alatti testtömegvesztés, a növendék nyulaknál pedig jelentősen lerövidíthető a hízlalási idő. Különlegességként említik, hogy léteztek olyan nyúltenyészetek, ahol kifejezetten nyulak tejellátása miatt tartottak tejelő juhokat. Az állati eredetű takarmányok eseténél egy orosz szerző említi, hogy növendéknyulak takarmányába propoliszt kevert, amelytől javult a tömeggyarapodás. Ha manapság mód is lenne propolisz etetésére, azt magas ára miatt inkább tenyésznyulak immunstátuszának javítására lehetne használni.
Kerti hulladékok
A kiskertek rengeteg takarmányfélét kínálnak nyúlállományunknak. A karalábélevél, káposztalevél, apró krumpli, hibás sárgarépa, borsószár és egyéb növényi maradványok tisztítás után jól feletethetőek. Kivételt képeznek a burgonyafélék lombjai, különösen a termései.
Az érett gyümölcsökből a legtöbb faj etethető, sőt, ha van gyümölcscentrifugánk, a visszamaradó pulp is szóba jöhet takarmányként. A kerti gyomokat is megkaphatják a nyulak, azokból kiválogatják a nekik kedvezőeket. Az 1936-ban megjelent Kis állatok tenyésztése és tejgazdaságtan – M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium gazdasági szakkönyve azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez a zöldtakarmány a prém minőségét rontja, ellentétben a sárgarépával „amely a gerezna fényét fokozza”.
Egyéb anyagok
Egyre több állatfajnál próbálkoznak vízinövények, vagy azokból származó készítmények etetésével. Egy leírás szerint az algaliszt takarmányba keverése nem javasolt, mert az a benne lévő táplálóanyagok kihasználatlanságát okozza. Érdekes kísérletek zajlanak a békalencse takarmánykénti felhasználásával kapcsolatban, hiszen mérések szerint a szárított békalencse nyersfehérje-tartalma vetekszik a szójadaráéval (30-35%).
Amikor a nyulaim megkapják a szénát, keresik és elsőként eszik meg a zsályaleveleket. Sok régebbi irodalom említi a faszén etetésének jelentőségét. Apró darabokra törve javasolják az etetését, elsősorban bélfertőzések és hasmenés kezelésére, de csak eseti jelleggel. Érdemes megemlíteni, hogy bár a nyúlnak emberi fogyasztásra alkalmas ivóvizet kell biztosítani, tavasztól őszig itathatunk esővizet is, ha azt árnyékos helyen, tiszta hordóban tudjuk tárolni.
Ha új, addig nem használt takarmányféleség etetésébe kezdenénk, előtte csináljunk 1-1 növendékkel etetési próbát. Kedvező tapasztalat esetén fokozatosan vezessük be, és csak mérsékelt adagban etessük. A konyhai maradékok feletetése mérsékli az élelmiszer-pazarlást, a kerti zöldtakarmányok etetése csökkenti a hulladékmennyiséget. Alternatív takarmányokat etetni a háztájiban tehát nemcsak hasznos, de korszerű, hogy azt ne mondjam, trendi is.
