Kerüljön több „esernyő” a parkokba
Az Észak-Amerikából származó tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos), amit krisztustövis néven is ismerhetünk, a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába tartozik. Magassága fajtától függő, 10-30 méter is lehet.
Talajban nem válogatós, de lényeges, hogy jó vízáteresztő képességű legyen. Kedveli a napfényes helyeket, elég jól tolerálja a szárazságot és a légköri szennyezést, és beéri a minimálisan szükséges metszéssel.
Városi utcákra és kellemes árnyékot nyújtó parkfának is szívesen ültetik fajtáit, különösen kedvelt a tövisnélküli változata a G. triacanthos var. inermis valamint a sárga lombú G. triacanthos ‘Sunburst’.
Az esernyőt formázó díszfa gyökerein nem találhatók meg a hüvelyesekre jellemző csomócskák, amelyben a baktériumok rögzítik a légköri nitrogént, azonban a Yale Egyetem kutatói megállapították, hogy közvetlenül a gyökereikben képesek megkötni a nitrogént. Az alapfaj törzsén és ágain csoportokba rendeződő veszedelmes tövisek képződnek, ezért ezekből áthatolhatatlan sövény is nevelhető. Szárnyasan összetett levelei piciny levélkékből állnak össze, melyek lombhullatás előtt aranysárgára színeződnek. Május-június táján képződik a méhek számára vonzó, elbűvölő illatú füzérvirágzatuk, amit hatalmas, lapos, csavarodó hüvelytermések követnek.
Körülbelül 10 éves korukban kezdenek el teremni, aminek egyik feltétele a hosszú és forró nyár megléte. A zöld hüvelyek előbb narancsvörösszínre váltanak, majd november-december környékén megérnek és ekkor jellegzetes sötétbarna színt kapnak. A 20-30 cm hosszú termések a tél nagy részében díszítik a csupasz fákat, és dekoratív formájuk miatt a virágkötészet is szívesen használja.
A szentjánoskenyér távoli rokona
Az éretlen termésekben található magvak, melyek akár 30% cukrot is tartalmazhatnak úgy fogyaszthatók, mint a zöldborsó. Ezek érés során nagyon keménnyé, szinte sérthetetlenné alakulnak. Az érett magokat hasonlóképpen lehet használni, mint a száraz hüvelyeseket, de arra fel kell készülni, hogy nagyon nehezen adják meg magukat, ezért fogyasztás előtt több órás főzésre van szükség. Mivel nem igazán jellegzetes az ízük, ezért intenzívebb fűszerezést igényelnek, majd darálva fasírtba, szendvicskrémbe keverve használhatók. A pirított, megtört magokat felhasználhatjuk a kávé helyettesítésére. Az ovális, barnás magok 10-24% fehérjét, 0,8-4,3 % zsírt, 71-84% szénhidrátot, jelentős mennyiségű rostot, kalciumot és foszfort tartalmaznak.
A friss, érett termések (sötétbarna színűek, és maguktól leesnek a fáról) rövid ideig (1-2 hét) kellemesen édes ízű gyümölcshúst tartalmaznak. Minél hamarabb fel kell használni, mert a tárolást nem igazán bírják.
Az előkészített, meleg vízbe áztatott termésdarabokat összezúzva és átpasszírozva, kinyerhetjük a finom pépet, amelyet főzhetünk vagy csak egyszerűen jégkockaformákba adagolva lefagyasztjuk.
A régebbi hüvelyekben található savanykássá váló pép citromlé helyett használható savanyításra. Mielőtt komolyabb felhasználásra szánja el magát valaki, érdemes megkóstolni a termést, mivel a különböző példányokról származók más-más ízűek lehetnek.
A vadállatok mézeskalácsa
A lepényfa termése fontos táplálékforrás a vadállatok (őzek, mókusok stb.) számára, bizonyos háziállatok is szívesen fogyasztják pl.: kecskék, juhok, szarvasmarhák, sertések, sőt szükség esetén a levelek is használhatók takarmányozási célokra. Gyakran ültetik ezért erdei kísérőfának is.
A lepénypor készítése
Egy fazékban forraljunk vizet, és tegyük bele a megmosott hüvelyeket, zárjuk el a hőforrást és hagyjuk állni 4 órán keresztül. Miután hosszában felvágjuk, és eltávolítottuk a magokat, feldaraboljuk őket. Aszalóban 50-60 °C-on vagy a sütő legalacsonyabb fokozatán megszárítjuk a darabokat, aztán kávédarálóban porrá őröljük. Szitálással elkülöníthetjük a különböző szemcseméretű részeket, majd külön tároljuk, légmentesen záródó edényben. Italok és krémek készítéséhez a legfinomabb őrlemény ajánlott, édességekbe (pl.: energialabdacsok), süteményekbe és pékárukba a durvább por is alkalmas.
A feldolgozáskor a felszálló por miatt határozottan javasolt maszk használata. Kóstolása közben egyes esetekben elképzelhető, hogy enyhe allergiás reakciók jelentkeznek, ezért csak fokozatosan érdemes bevezetni az új hozzávalót, és egyáltalán nem szabad túlzásokba esni.
A lepényfa láthatóan lenyűgöző lény, mely általában nem részesül elegendő figyelemben és megbecsülésben, pedig számtalan módon lehet az emberek és az állatok hasznára…
