Lítium-klorid: új vizsgálatok – harc az atkák ellen

Kolics Éva és munkatársai az Insects (2020., 11.333. szám) tudományos szaklapban a lítium-klorid hatékonysági vizsgálatairól számoltak be.

Gyakorlati körülmények között pedig, fiasításmentes időszakban (télen) családonként 1-5 db, 2,28 M/l töménységű LiCl-oldattal impregnált szalagot raktak be. Csurgatásos módszerrel 40 ml 250 mM-os oldatot juttattak be méhcsaládonként. Az eredmények a laboratóriumban mértekhez hasonlóak voltak. Feltételezik, a vegyület érintkezéssel (kontakt módon) fejti ki hatását, valamint, hogy a szermaradványszint képződésének a kockázata minimális.

Az olasz lap referálója megjegyzi, bármilyen, a gyógyászatban alkalmazni kívánt szer kipróbálása során csupán az első lépcsőfok annak tisztázása, az egyáltalán hatékony-e? Ezt követően ugyanis még számos tényezőt, így az alkalmazó szervezetre gyakorolt esetleges mellék-, vagy mérgező hatásokat, élelmiszer-egészségügyi kockázatot kell vizsgálni, nem is említve a javasolt kezelési adagok és módszerek pontos megállapítását.

Vizsgált méh­családjaikat 3 napon át 25 mM koncentrációjú sziruppal kezelték, míg a kontroll családok csak a szokásos cukorszörpöt kapták. Utóbbiakhoz képest a lítium-klorid-szirupos családokban a felnőtt korú méhegyedek száma észrevehetően magasabb volt. A vegyület eljutott a fiasításba is: számításaik szerint a kezelést követő 3. napon 36-45 mg, a 9. napon pedig még mindig 4-8 mg LiCl volt kimutatható a bábingekben, kg-onként. A vegyület megjelent a kezelt családok mézmintáiban, ahol szintje 0,4-1,2 mg/l volt.

• azok csak kevés méhcsaláddal, fiasításmentes időszakban történtek és a kezelések hatékonyságát más, ilyenkor alkalmazható akaricidével (pl. oxálsavval) nem hasonlították össze;
• a méhekre gyakorolt (pl. mellék-, v. mérgező) hatások pontos ismerete legalább olyan fontos a vegyület atkairtó szerként történő esetleges alkalmazása során, mint az élősködővel szemben mutatott hatékonyságáé;
• vízoldékonysága révén bejut(hat) a méhészeti termékekbe (méz, virágpor, méhpempő), ami élelmiszer-higiéniai problémákat vet fel.

A szerző cikkét azzal a figyelmeztetéssel zárja, hogy az atka ellen kizárólag engedélyezett, ismert hatású készítményeket alkalmazzunk. A lítium-kloridról ez nem mondható el.

G. Guido cikkét a L’apis 2020/11. számából ismertette:
dr. Tóth György