A rutafélék családjának (Rutaceae) képviselői közül talán a legismertebbek a citrusfélék, például a citrom, a narancs vagy a mandarin, de ezek mellett a gyümölcsök mellett több, a hazai kertekben, parkokban telepített családtaggal is találkozhatunk. Ilyenek például a szúrós ágrendszerű borscserjék.

A nagytüskéjű borscserje (Zanthoxylum simulans) Kína, Korea és Tajvan hegyvidékén honos, 2-3 méter magasra növő, ritkás, vastag ágrendszert nevelő, többnyire terebélyes lombhullató cserje, néha – főként hazájában – kisebb fa. Tudományos nemzetségnevében a xantosz jelentése sárga, a xylon pedig fa, farész, mely jelzők arra utalnak, hogy a növény farésze sárga színű.
A közterületen álló fák alsóbb, kifejezetten balesetveszélyes tüskéinek hegyét a kertészek gyakran le is vágják.

A növény egész hajtásrendszere és megdörzsölve a levelek is kifejezetten aromás illatúak. Ha a levelet a fény felé tartjuk, apró, áttetsző pontocskák formájában láthatók is az illóolaj-járatok. A páratlanul szárnyasan összetett levelek 12-20 cm hosszúak, 5-11 levélkéből állnak. A tojásdad, finoman csipkézetten fogazott szélű, kissé bőrnemű levélkék 2-3 cm hosszúak és 1-2 cm szélesek, kopaszok, színük fénylő sötétzöld. Nagyon érdekes, hogy még a levél gerince és a főér is tüskézett. A levelek őszi lombszíne sötétsárga.
Annál látványosabb a terméshozatal ideje. Gömbölyded, borsnyi méretű, 3-5 mm-es, mélypiros, rücskösen-bibircsesen húsos falú tüszőcsokor-termései október körülre érnek meg, sokáig díszlenek, majd felrepedésük után rendszerint egyetlen fekete, fényes mag tűnik elő, s rövidesen ki is hullik a termésből. A pirosló terméstömeg, illetve a csillogó magok szépen díszlenek a sárgás lombozat előterében.

Bár számos borscserjefaj ismert, közöttük talán a legfőbb kelet-ázsiai borscserjefűszer a japánbors vagy szecsuáni bors (Zanthoxylum piperitum), mely Korea, Északkelet-Kína, Japán hegyvidéki területein honos, e faj esetében is a pirosló termésfalat alkalmazzák, illetve mindkét faj esetében felhasználják néha a nagyon fiatal leveleket, hajtáscsúcsokat is ízesítésre. A fűszerezés mellett a borscserjék fontos gyógynövények is, például tuberkulózis, asztma, veseelégtelenség, ödémák ellenszerei, vagy kiváló az antibakteriális és fertőtlenítő hatásuk.

A nagytüskéjű borscserje érdekes megjelenésével szép dísze lehet a nagyobb kerteknek, parkoknak. Védett, meleg, napos, félárnyékos helyen, jó vízáteresztő, normál kerti talajban kiválóan fejlődik. Egészen fiatalon kissé fagyérzékeny lehet, de később jól tűri a nagyobb hidegeket is, sajnos a túl nyirkos talajokon is visszafagyhat. Érdemes szabad állásba telepíteni, hogy formája, ágrendszere, termésdísze minél jobban érvényesüljön. Különösebb kórokozója, kártevője nem ismert, metszést nem igényel a növény, legfeljebb az elhalt, elszáradt ágrészeket célszerű eltávolítani.
A Zanthoxylum simulans magvetéssel viszonylag egyszerűen szaporítható, de a magok sajnos elfekvésre hajlamosak, azaz a vetés évében esetleg nem, csak később kelnek ki.A csírázás elősegítésére az ősszel begyűjtött magokat 3-4 hónapon át nyirkos homok közé keverve, hűvös helyen tároljuk, a tavaszi magvetésig esetleg hűtőszekrény aljában is tarthatók. Majd tavasszal egy nagyobb cserépbe vagy szaporítótálcába, legfeljebb 1 cm vastagon takarva vessük el a magokat. A magvetés ne száradjon ki. A kifejlődő magcsemetéket néhány évig még fagymentes helyen célszerű teleltetni, majd végső helyükre kiültetésük után a gyökérzóna környékét mulccsal érdemes takarni.



