Back to top

A mézelő méhek táplálása

Mint nyugdíj mellett dolgozó állati táplálkozással foglalkozó szakember, aki már rengeteg állatfajjal dolgozott, némileg máshogy közelítem meg a mézelő méhek táplálását, mint a rovartanban képzett szakemberek. Hosszú éveken keresztül lehetőségem volt sokféle alapanyaggal dolgozni, amelyek többféle faj specifikus igényeit megfelelően kielégítik.

A mézelő méhek táplálásának legnagyobb kihívása a több és jobb információ szüksége arról, hogy a mézelő méheknek milyen tápanyagokra van szükségük, illetve az, hogy képesek legyünk virágporméretűre kicsinyíteni az alapanyagok keverékét, amit a méhek szívesen elfogyasztanak, megemésztenek és felhasználnak szervezetük megfelelő működéséhez.

Sok alapanyag tartalmazhatja a megfelelő tápanyagokat, de általában nem a szükséges mennyiségben, így többféléből kell biztosítani az összes tápanyagot a megfelelő mennyiségben a mézelő méhek számára.

A mézelő méheknek, mint minden más állatnak, vízre, fehérjére, zsírokra, szénhidrátokra, vitaminokra és ásványi anyagokra van szüksége. A vizet tiszta forrásból kell nyerniük. A méhek, úgy tűnik, szeretik az úszómedencéket, a tavakat és néha a „nem higiénikus” vízforrásokat. Azon tűnődöm, hogy ennek van-e köze a víz ízéhez. Olyan ez, mintha palackozott vizet hasonlítanánk egy ízesített vízhez. Melyiket innánk inkább?

A fehérjének elsősorban a virágporból kell származnia, amelyet le kell bontani aminosavakra - a fehérje építőköveire - a méhek emésztőenzimjeinek. Amikor ez megtörtént, a méhek (és minden más faj) újra összerakja ezeket az aminosavakat olyan speciális fehérjékké és enzimekké, amelyek a szervezetük működéséhez szükségesek.

A különböző virágokból származó virágpor fehérjetartalma 4% és 60% között váltakozik, míg a mézelő méh fehérjeigénye nyáron 18-22% közötti.

Ezért van az, hogy a méheknek a virágport különböző növényekről kell begyűjteniük.

A zsírok (helyes megnevezéssel lipidek) a virágporból származnak, kisebb mennyiségben a nektárból, amelyet zsírsavakra kell lebontani, a lipidek/zsírok építőköveire. Míg néhány rövid szénláncú zsírsav felhasználható energiaforrásként, a hosszú szénláncú zsírsavak a méhek sejtfalába épülnek be a sejtszerkezet és a sejtműködés fenntartásának biztosítására. A nagyon hosszú szénlánccal rendelkező zsírsavakat a méhek feromonok és reproduktív hormonok előállítására használják.

A szénhidrátokat, melyek többféle cukorból és keményítőből származhatnak, elsősorban energiaként használják fel a repülés és a kaptár belsejében végzett tevékenységek során, illetve méz és méhkenyér előállítására.

Néhány szénhidrátot annak az erjesztő baktériumnak az ellátására használnak, amely az elraktározott virágport méhkenyérré alakítja át későbbi élelemfelhasználásra.

A nektár az egyszerű cukor (glükóz és fruktóz) elsődleges forrása, a különböző növényekből származó cukor mennyisége 5% és 75% között váltakozhat. A méhek a magasabb cukortartalommal rendelkező (édesebb) virágokat kedvelik jobban. A méhek csak korlátozott mértékben képesek a nyers magvakban megtalálható nyers keményítőt megemészteni, de úgy tűnik, a hőkezelt keményítőt jobban fel tudják dolgozni. A nyers keményítőt valószínűleg a bélbaktériumok emésztik meg, nem a mézelő méh maga, és a túl sok nyers keményítő az étrendben híg székletet és hasmenést okoz sok faj esetében.

Noha a vitaminok és ásványi anyagok szerepét még nem bizonyították egyértelműen a tudományos kutatások során, úgy gondolom, nyugodtan állíthatjuk, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok ugyanolyan alapvető biokémiai szerepet töltenek be a méheknél, mint más fajoknál.

Az egyetlen fő kivétel a D-vitamin és ennek szerepe a gerincesek csontvázában.

A gerincesek (a gerincoszloppal rendelkező állatok) ásványi anyagokat, főleg kalciumot, foszfort és magnéziumot használnak fehérjemátrixba ágyazva a kemény belső csontváz létrehozására. Ezeknél az állatoknál a D-vitamin jelentős szerepet játszik a kalcium vázrendszerbe épülésében. A rovarok azonban kemény külső vázzal rendelkeznek a belső váz helyett. Ezt kitinváznak nevezzük, amely kitinből épül fel. A kitin cukoralapú összetevő, amely valamennyire hasonlít a cellulózhoz, a növények támasztó szövetéhez. A D-vitaminnak nincs semmilyen ismert szerepe ebben a folyamatban, de néhány virágporban kis mennyiségű D-vitamin található néha.

Az új kutatási technikákra és a sokkal érzékenyebb laboratóriumi műszerekre alapozva joggal feltételezhetjük, hogy lehetnek olyan biológiai szerepei a D-vitaminnak a mézelő méhekben, amelyek még nincsenek felderítve.

Ugyanez vonatkozik az A- és a K-vitaminra is.

Nagyon valószínű, hogy az E-vitaminnak ugyanolyan biokémiai funkciói vannak a mézelő méheknél, mint más fajoknál, ami az antioxidáns tulajdonság. A zsírsavakról már volt szó fentebb, és az E-vitamin elsődleges szerepe az, hogy a hosszú szénláncú zsírsavak oxidációjának (avasodás) mértékét csökkentse. A zsírsavak oxidációja a sejtfalakban a fő meghatározó tényező az öregedés folyamatában (minden fajnál). Az E-vitamin, mint antioxidáns, az immunitásban (a betegségeknek való ellenállás képessége) is szerepet játszik.

A laboratóriumi eszközök legújabb fejlesztéseinek lehetővé kell tenniük a mézelő méhek E-vitamin szükségletének jobb meghatározását.

Ha a méhek fehérjepótlékához hozzáadott E-vitamin segítheti a gyűjtő méhek öregedési folyamatának lelassítását, még ha csak néhány nappal is, ez a méhállomány növekedését eredményezhetné.

Azt, hogy a mézelő méhek képesek-e feldolgozni a stabilabb kémiai szerkezetű változatot, amelyet gyakran használnak a haszonállatok etetése során, vagy a kevésbé stabil szerkezetű (és drágább) változatra van szükségük, amely a növényekben található vegyes összetételű tokoferol, még nem mutatták ki egyértelműen. További kutatás témája az E-vitaminnal kapcsolatban a C-vitamin (aszkorbinsav) elsődleges biológiai szerepe az E-vitamin regenerálására, hogy annak antioxidáns tulajdonságának hatékonyságát meghosszabbítsa.

Észszerű feltételezni, hogy a B-vitaminoknak (thiamin, riboflavin, niacin, pantoténsav, folsav, biotin, B12-vitamin, kolin) hasonló biokémiai funkciójuk van a mézelő méheknél, mint más fajoknál. Kevés tudományos publikáció jelent meg a specifikus B-vitaminokról ennek alátámasztására.

A nagyobb kérdés az, hogy mennyi szükséges minden egyes B-vitaminfajtából a mézelő méhek életciklusának támogatására, főleg a méhanya reproduktív szerepét tekintve?

A fő ásványi anyagokból (kalcium, foszfor, magnézium) kevesebbre van szükségük a mézelő méheknek, mint a gerinceseknek, a vázrendszerük közötti alapvető különbség miatt. A többi fő ásványi anyagból (nátrium, kálium, klorid) szintén valószínűleg kisebb mennyiségre van szükségük. Ez az oka annak, hogy a haszonállatoknál használt ásványianyag-keverékek nem megfelelőek a mézelő méhek számára.

Fotó: MTI/Varga György

A nyomelemekből (réz, vas, jód, mangán, szelén és cink) is valószínűleg kisebb mennyiségre van szükségük a mézelő méheknek, mint a haszonállatoknak, főleg az eltérő testméret miatt. Ugyanúgy, mint a vitaminoknál, az ásványi anyagok is a hasonló alapvető biokémiai funkcióknál hasznosulnak, mint a gerinceseknél (kivéve a vázrendszerbe beépülő kalciumot és magnéziumot). A foszfor az energiáért felelős anyagcsere-folyamatokban szükséges minden faj számára.

A cink az anyagcsere-folyamatoknál szükséges minden fajnál az emésztéshez és a reprodukcióhoz.

A megjelent tudományos cikkek nagy része a mézelő méhek tápanyagigényét a kaptárba behordott virágporban megtalálható tápanyagszintekre próbálja alapozni. Ez valószínűleg azon a helytelen elven alapszik, hogy „az vagy, amit megeszel”. Ez nem jó tudományos megközelítés, mivel a virágpor anyagának nagy része nem emészthető, és távozik a széklettel. Helyesebb lenne azt mondani, hogy „az vagy, amit kiválaszt a szervezeted”, de ez a megközelítés sem ad megfelelő bizonyítékot a tápanyagigényekről. Az én megközelítésem szerint a mézelő méhek igényeit testösszetételükre kellene alapozni, majd megpróbálni a tápanyagszinteket ehhez igazítani olyan pontosan, amennyire csak lehetséges. Ez a megközelítés sem hibátlan, de valószínűleg jobb módszer a tápanyagigények meghatározására. A nyári és a téli méhek életciklusának eltérését tekintve, valószínűleg mutatkoznak a méhek tápanyagigényeiben időszaki különbségek.

Dr. Dale Hill írása az American Bee Journalban jelent meg

Fordította: Hajtós Helén

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2021/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Ez a mogyoróallergiánál is komolyabb gond lehet

Amerikai orvosszakértők szerint még a diófélék okozta allergiánál is komolyabb problémát okozhat egy egyre szélesebb körben jelentkező allergiás megbetegedés. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy az öt év alatti gyerek között kétségbeejtően magas a tehéntej-allergiások száma - egyelőre csak az ad reményt, hogy a többségük "kinövi".

Méhekre kockázatos repcetáblákat semmisíttetett meg Baranya megyében a hatóság

Helyi méhészek jelzései alapján több virágzó és virágzás előtt álló repcetáblából is mintát vettek múlt héten a Baranya Megyei Kormányhivatal növényvédelmi szakemberei. A vizsgálatok célja az volt, hogy megállapítsák, az adott növényállományok kockázatot jelenthetnek-e a beporzó rovarokra, méhekre.

Felszaladt néhány plusz kiló a karantén alatt? - Táplálkozási tippek az egész családnak

A karantén, a bezártság, az iskola nélküli napok nagyban megváltoztatták a családok mindennapjait: mozgásszegényebb életmód, felboruló étkezési szokások. A napi feladatok mellett sokkal nehezebb odafigyelni a helyes táplálkozásra.

Idénymunkások Németországban: nem sikerült rendezni egy fontos kérdést a spárgaszezon kezdetéig

Az eredeti bejelentés szerint a 15. héttől már érvényben kellene lennie a „70 napos szabály” 102 naposra hosszabbításának, azonban a Bundestag még nem hagyta jóvá, mert a kormánypártok nem tudnak megegyezni egy fontos részletkérdésben. Eközben a német gazdaszövetség változatlanul 115 napért száll síkra.

Méhészet: Őstermelők adózása 2.

Az ősszel elfogadott 2020. évi CXXIII. törvény az őstermelők adózását is új alapokra helyezte. A rendszer Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által kezdeményezett felülvizsgálatát követően az új szabályozást teljesen új szempontok szerint alakították ki és vezették be 2021-től. Az előző írásomban ígértem, hogy a legtöbb őstermelő számára optimális adózási formát ismertetem a következő részben. Lássuk!

A bogarak "halálra pisiltetése" lehet az új kártevőirtó módszer

Annak felfedezése, hogy mely hormonok szabályozzák a bogarak veséjében a vizeletképződést, egy napon segíthet a kártevő rovarok, elsősorban a bogarak elleni környezetkímélőbb védekezés kifejlesztésében - jelentették kutatók.

A denevérek védelmére és ökológiai szerepére hívja fel a figyelmet a budapesti állatkert

A denevérek védelmére és fontos ökológiai szerepére hívja fel a figyelmet a Fővárosi Állat- és Növénykert a szombati denevérek világnapja alkalmából.

Felelős állattartást elősegítő ivartalanítási program indul

Félmilliárd forintos keretösszeggel jelent meg pályázat kutyák azonosító chippel való ellátására, veszettség elleni oltásra, valamint kutyák és macskák ivartalanítására hétfőn falvak önkormányzatai számára - jelentette be az Etyek-Botpusztai állatmenhelyen a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos.

Egy indiai hangyafaj képes összezsugorítani, majd visszanöveszteni az agyát

Egy Indiában honos hangyafaj egyes dolgozói képesek összezsugorítani az agyukat és felduzzasztani a petefészküket, hogy királynőjük halála esetén biztosítsák a kolónia túlélését, és ha valamilyen okból ez az "álkirálynői" státuszuk megszűnik, belső szerveik visszaalakulnak eredeti állapotukba - állapították meg a kutatók.

Őrült méhsűrűség: Amerika „kenyeres kosarában”

A méhállományok egymás melletti összezsúfolása, az egy területre koncentrált nagy méhsűrűség sok veszéllyel jár együtt. Gondoljunk csak napjaink COVID19-fertőzésére, mely pillanatok alatt szétterjedt a világon. De a pandémia előtt is tudtuk, hogy például a menekülttáborok és a menedékhelyek a betegségek, a feszültség és a szociális problémák kirobbanásának táptalajai.