0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Különösen veszélyes uniós zárlati károsítók

Az idegenhonos károsítók messzi tájakról érkezhetnek, nincsenek jelen nálunk, de számukra kedvező feltételek esetén meg tudnak telepedni és akár hatalmas károkat is okozhatnak. A hatékony védekezés nem megoldott ellenük, behurcolásukat hatósági intézkedésekkel lehet meggátolni.

Növénykárosítóink többsége eredendően európai vagy kontinensünkön régóta megtalálható, már meghonosodott faj. Növény­egészségügyi szempontból ezt a két csoportot tekintjük honos károsítóknak.

Az ellenük való védekezéshez többnyire elérhetők az agrotechnikai eljárások, növényvédelmi technológiák, léteznek rezisztens vagy toleráns fajták, és a természetes ellenségeik is jelen vannak.

Így a folyamatos növényvédőszer-kivonások ellenére eredményesen fel tudjuk venni ellenük a harcot, bár sok esetben drága a védekezés. Egészen más a helyzet a messziről érkező károsítókkal.

Kockázatos jövevények

Az Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) kidolgozott egy döntéshozatali rendszert a tudományos alapon nyugvó károsí­tó­ve­szé­lyesség-elemzésre (Pest Risk Ana­lysis). Ebben felmérik az idegenhonos károsítók lehetséges bekerülésének kockázatát, az okozható kár mértékét, valamint számba veszik a kockázat csökkentésére szolgáló intézkedéseket. Ezt a PRA-t tükrözi az Európai Unió növény­egészségügyi alaprendeletében (2016/2031/EU) meghatározott szempontrendszer, ami alapján kiválaszthatók azok az idegenhonos károsítók, amelyek bekerülése, megtelepedése és elterjedése komoly gazdasági, környezeti és társadalmi károkat okozhat, és eredményesek lehetnek ellenük a növény­­egészségügyi hatósági intézkedések. Ezen fajok alkotják az uniós zárlati (karantén) károsítók listáját, amelyet a 2019/2072/EU rendelet II. melléklete tartalmaz.

Fontos hangsúlyozni, hogy azon fajok, amelyek életmódjukból adódóan hatékonyan terjednek természetes úton is (pl. leanderrák, ázsiai márványos­po­loska) nem minősülhetnek zárlati károsítónak, hiszen bekerülésük hatósági intézkedésekkel nem akadályozható meg.

A zárlati károsítók listájából kiválasztották azokat a fajokat, amelyek elterjedése a legnagyobb veszélyt hordozza magában. Jelenleg húsz kiemelt zárlati károsító van, és a 2019/1702/EU rendelet tartalmazza a jegyzéküket. Közülük az adott tagállamra nézve veszélyes károsítókra kötelező éves felderítést végezni a lehetséges jelenlét felmérésére, valamint készenléti terveket kell kidolgozni egy esetlegesen kialakuló fertőzés megszüntetésére. Hazánkban elsősorban a mérsékelt éghajlati adottságokat kedvelő károsítók megjelenésére lehet számítani.

Ezek közül is különösen jelentősek lehetnek a széles gazdanövénykörrel rendelkező, vagy gazdaságilag fontos gazdanövényt károsító fajok.

Faanyagban érkezhetnek

Jól ismert, hogy számos díszbogár­faj képes komoly károkat okozni erdészeti növényeken, díszfákon, cserjéken. Közü-lük néhány kontinensnyi növényállományok pusztulását okozhatja, ha olyan új térségbe kerül be, ahol a környezeti feltételek adottak a megtelepedéséhez és elterjedéséhez. Ilyen fajnak tűnik az Észak-Amerikában őshonos Agrilus anxius is, amely az Egyesült Államokban az eurázsiai nyírfafajokat (Betula spp.) pusztította ki nagy területeken az elmúlt évszázadban.

Széles körű klimatikus elterjedtsége azt jelzi, hogy Európába bekerülve a teljes kontinensen képes lenne megtelepedni, veszélyeztetve a nyírfaállományokat.

Az unióban végzett felderítések során még nem észlelték előfordulását. Annak érdekében, hogy ez így is maradjon, különleges importelőírások vonatkoznak az USA-ból érkező különböző, nyírfából készült faanyagokra, melyek az elsődleges bekerülési útvonalai lehetnek ennek a károsítónak.

Az Agrilus planipennis (kőrisrontó kar­csúdíszbogár) egy szintén kiemelt kockázatot hordozó, Kelet-Ázsiában őshonos, kőriseket (Fraxinus spp.) károsító díszbogár. Veszélyességét nagyon jól érzékelteti az észak-amerikai példa. Az első, 2002-es megtalálása óta az egyik legagresszívebben terjedő inváziós rovarnak bizonyult, gyakorlati védekezés híján kőrisfák millióit pusztította el a kontinensen. 

Tanulmányok szerint kínai fa csomagolóanyaggal kerülhetett be az érintett területre az 1990-es években, és a piknikezők által sütögetéshez magukkal szállított tűzifával terjedhetett el.

Európa számára az első aggodalmat a 2008-as, Moszkva környéki megjelenése okozta. Valószínűleg nyers bútorfával juthatott el Oroszország európai területére az amerikai megtelepedéssel egyidejűleg. A szállítási útvonalak mentén minden irányban súlyos pusztítást végzett a telepített kőrisállományokban. Eltérő mortalitással ugyan, de mindegyik kőrisfajt károsítja, az amerikai és európai fajok igen fogékonyak iránta. Az A. anxiushoz képest jóval kockázatosabbnak tekinthető, hiszen terjedését nem gátolja egy óceánnyi távolság.

Bár „saját szárnyán” is jöhet, ez kevésbé mérvadó, ugyanis csak kb. 2 kilométert képes repülni.

Leginkább emberi közreműködéssel, például vasúti tűzifaszállítmányokkal érkezhet hazánkba. Az EU-ban még nem észlelték sem importáruban, sem felderítés során, azonban az ukrán hatóság már hivatalosan is bejelentette, hogy az orosz határvidéken 2019 őszén megtalálták az A. pla­nipennist, és megkezdték ellene a felszámolási intézkedéseket.

Fontos a korai észlelés

A kőrisrontó karcsúdíszbogár lényeges tulajdonsága, hogy nehezen észlelhető és csapdázható; amikor a kárkép megfigyelhető, a rovar már régóta jelen lehet az adott területen. Kutatások szerint a behurcolás és az első észlelés között akár 5-10 év is eltelhet. Ez azért nagyon fontos tényező, mert az intézkedések hatásossága nagymértékben függ a valódi bekerülés és az első észlelés között eltelt időtől. Ennek érdekében a hatóságok évente tervezett felderítést végeznek a bogár észlelésére.

Új, hatékony csapdázási módszerek kidolgozása hozzájárulhat ehhez a feladathoz, amiben a hazai kutatók jelentős szerepet vállalnak.

Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében az amerikai csapdáknál egyszerűbben mű­ködtethető és olcsóbb, sokvarsás csapdát (MULTz) fejlesztettek ki az utóbbi években, melyek tesztelése és optimalizálása jelenleg is tart.

Mindkét Agrilus-faj esetében hasonlók a lárvák károsításának tünetei. A lárvák a kéreg alatt kacskaringós járatokat rágnak, mellyel csökkentik a fák víz- és tápanyagfelvételét. A kifejlett fák sárgulni, száradni kezdenek, és végső soron legyengülnek, majd elpusztulnak. A károsított fákon megtalálhatók a kifejlett bogarak jellegzetes D alakú röpnyílásai is.

Díszfákat károsító cincérek

A kiemelt károsítók listájára három, Ázsiában őshonos cincérfaj került még fel. Az Anoplophora chinensis (szemcséshátú csillagoscincér) gazdanövényei közé tartozik szinte az összes lombos fafajunk a tölgyek és az akác kivételével, így nagy veszélyt jelent parkjaink, sorfáink vagy más díszfáink életére.

A hazai cincérektől eltérően élő fában is kifejlődhet. A legnagyobb kárt a lárvák okozzák a táplálkozásukkal.

Előbb a háncsszövetekben, később a farészben rágnak járatokat, ezzel a fa részleges vagy teljes pusztulását idézhetik elő. Ezekben a járatokban ráadásul másodlagos fertőzéseket is okozhatnak egyes gombák vagy rovarok, ami szintén hozzájárul a fa pusztulásához. A kifejlett cincérek szinte teljesen szabályos kör alakú röpnyílásai a törzs alsó részén, illetve a gyökereken figyelhetők meg.

Terjedésében az ültetésre szánt gazdanövények kereskedelme játssza a fő szerepet, elsősorban import juharszállítmányokkal kerülhet be: ez lehet csemete vagy akár nagy értékű bonsai is.

Emiatt szigorú importelőírások vonatkoznak a behozatalra, Kínában összesen tíz faiskola rendelkezik engedéllyel uniós szállításra. Az EU területén 2000-ben észlelték először, jelenleg Olasz-, Horvát- és Franciaországban találhatók fertőzött területek, amelyeket folyamatosan igyekeznek felszámolni. Fertőzés esetén a terjedés megakadályozására két fő eszköz áll rendelkezésünkre: a megsemmisítés és a forgalmi korlátozás. A megsemmisítés nemcsak a fertőzött fákat érinti, hanem a fertőzöttként meghatározott területen élő összes gazdanövényt is.

A másik karanténlistás ázsiai cincérfaj az Anoplophora glabripennis (simahátú csillagoscincér). Gazdanövényköre és életmódja hasonló az 

A. chinen­siséhez, de attól eltérően az imágók röpnyílásai a törzs középső-felső harmadán és az ágakon találhatók.

Fertőzési útvonala nehezebben kezelhető, főleg különböző áruk (pl. kőszállítmányok) fa csomagolóanyagával érkezhet az EU területére. Eddig hat európai országban számoltak be fertőzési esetekről, ezek közül a legrégebbi fel nem számolt 2007-es olasz fertőzést valószínűleg már nem lehet teljesen megszüntetni. Ott a legfontosabb cél a visszaszorítás, a károsító további terjedésének megakadályozása.

Gyümölcsösben is előfordulhat

Az Aromia bungii egy vörös nyakú cincérfaj, amelyet Kínában a termesztett csonthéjasok (cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszibarack) veszedelmes kártevőjeként tartanak számon, ugyanakkor az erdészetben is súlyos károsítónak bizonyul, hiszen a vadon élő és a dísz Prunus-fajokat is megtámadja. Erdőkben, városi környezetben és gyümölcsültetvényekben egyaránt előfordulhat.

Elsősorban az idős, legyengült fákat fertőzi meg, de a fiatal és egészséges egyedeket is megtámadja.

A lárvák táplálkozása miatt a fa fokozatosan gyengül, gyümölcstermése csökken, végső soron néhány év alatt elpusztul. A háncsszövetben járatokat rágó lárva károsításának legszembetűnőbb jele a fatörzs alapi részén, a talajon vagy a kérgen található vöröses színű rágcsálék.

Ez a tünet azonban könnyen összetéveszthető a csonthéjasok két közönséges kártevőjének, a nagy farontólepkének és a tükrös díszbogárnak a rágcsáléknyomaival.

Az EU-n belül először Németországban találták meg 2011-ben szilván, majd egy évvel később Olaszországban szilván, valamint őszi- és kajszibarackon. Közvetlenül importált faanyagokkal, illetve ültetésre szánt gazdanövényeivel hurcolható be, így az intézkedések ezek behozatalát kötik szigorú szabályokhoz. Ilyen a 2018/ 2019/EU rendelet is, ami számos olyan fafaj (pl. Acer, Betula, Prunus) esetében ír elő ideiglenes importtilalmat, amelyek a különféle zárlati károsítók gazdanövényei.

Messzire repülő bagolylepke

Egy amerikai kontinensen őshonos több­nemzedékes bagolylepkefajt is találunk a kiemelt jelentőségű károsítók között, ez a Spodoptera frugiperda (őszi sereghernyó). Afrikában 2016-ban találták meg először, feltételezhetően egy személyszállító repülőgép fedélzetén érkezett. Megtelepedése után nagyon gyorsan elterjedt, ugyanis a nőstény molylepke akár 100 kilométert is képes megtenni egyetlen éjszaka alatt. Időközben elérte India és Kína déli részeit is.

Mind Afrikában, mind Ázsiában óriási terméskiesésről számoltak be az érintett országok.

Kimagasló adaptációs képességgel rendelkezik, így – bár jelenleg a kontinentális klímán nem képes áttelelni – az előrejelzések szerint rövid időn belül Európában is jelentős kártevővé válhat. Kártétele nem specifikus, a többi bagolylepkéhez hasonlóan a lárvák táplálkozása figyelhető meg a növényeken. Több mint 80 tápnövénye ismert, közülük a kukorica, a rizs, a cirok és a cukornád kiemelt gazdasági jelentőségű. Kertészeti kultúrák közül a fő tápnövényei közé tartoznak a káposztafélék, a paprika, a paradicsom, a padlizsán, az uborka, a bab, a spenót, a szegfű és a muskátli.

A tagállamok az importvizsgálatok során többször megtalálták a károsítót, elsősorban Afrikából érkező csemegekukoricában és zöld fűszernövényekben, de a szigorú behozatali előírásoknak is köszönhetően egyelőre nincs jelen az EU-ban.

Karantén baktérium

Közel nyolc éve a legveszélyesebbnek tartott karantén károsító egy baktérium, a Xylella fastidiosa, melynek hat alfaját különböztetjük meg. Európában 2013 őszén azonosították először a pauca alfajt Olaszországban, a „csizma sarkán”, ahol vezető szerepet játszott több ezer hektárnyi olajfa hirtelen kiszáradásában. Az edénynyalábokban megtelepedve akadályozza a víz- és tápanyag-áramlást, ennek levélszél-perzselődés, száradás, súlyos fertőzés esetében pedig fapusztulás a következménye.

Ezek nem jellegzetesen erre a kórokozóra utaló tünetek, sőt egyes lágyszárú növények esetében nincs is jele a fertőzésnek.

A baktériumfajnak több száz gazdanövénye van, melyek különböző mértékben vagy egyáltalán nem fogékonyak az egyes alfajokra.

Legfontosabb gazdanövényei hazánkban a szőlő, a csonthéjasok, a dió, a tölgy. Fertőzött szaporítóanyaggal nagy távolságokra képes eljutni, de maggal nem terjed. Sokan szeretnek külföldi utazásaik során akár út mentén gyűjtött gyökeres növényeket, vagy növényi részeket (pl. leanderhajtás) hazahozni házi kiskertjükbe. Az ilyen nem ellenőrzött forrásból származó növényeknek is komoly szerepük van a baktérium térhódításában.

Természetes módon kisebb távolságokra a kabócák terjesztik, közülük kiemelt jelentőségű az Európában széles körben elterjedt tajtékos kabóca (Phi­laenus spu­marius).

Jelenleg négy uniós tagállamban – Olasz-, Francia- és Spanyolország, illetve Portugália – zajlanak felszámolási intézkedések a Xylella fastidiosa ellen. Pugliában, a Baleár-szigeteken, valamint Korzikán olyan súlyos mértékű a fertőzés, hogy már csak a károsító terjedésének visszaszorítására van remény. Tavaly új szükséghelyzeti rendelet jelent meg, mely részletes intézkedéseket ír elő a tagállamoknak a károsító felszámolására és visszaszorítására. Ezenkívül szigorú követelményeket támaszt számos gazdanövényének behozatalára, továbbá az EU-n belüli forgalmazást is szabályozza.

Kiemelt gazdanövényeinél (leander, kávé, olíva, levendula, mirtuszlevelű pacsirtafű, mandula) kizárólag a forgalomba hozatal előtti laboratóriumi vizsgálat negatív eredménye esetén lehet kiadni a növényútlevelet.

Belátható, hogy a növényegész­ség­ügyi ellenőrzésre, megelőzésre, felszámolásra fordított költségek igen magasak lehetnek, mégis nagyságrendileg elmaradnak a zárlati károsítók elterjedése által okozott kár mértékétől. A korai felismerés kulcsfontosságú az intézkedések hatékonysága szempontjából, így mindannyiunk közös érdeke, hogy nyitott szemmel járjunk. (x)

A károsítókról további információ érhető el az EPPO honlapján, az uniós jogszabályok pedig megtekinthetők az EU jogtárában (EUR-Lex).

 

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet