Kivárnak, mert megtehetik. De ennek az éremnek van egy másik oldala is: a takarmánygyártók és a malomipar egyaránt idegesek, mert nehezen jutnak alapanyaghoz, és ha mégis, akkor úgy, hogy az számottevően megdrágítja az általuk előállított termékeket. Mi lesz ebből? Erről kérdeztük az érdekelteket.
Bárány László tulajdonos, Master Good-cégcsoport
– Szerintem megbolondult a gabonapiac. Mindenki a kenyeret félti, hogy az milyen drága lesz, pedig az egy főre eső éves fogyasztásban talán az a legelhanyagolhatóbb tétel.
Ez személyenként és évente 14–17,5 ezer forint kiadást jelent, de folyamatosan, január 1-jétől december 31-ig elosztva. Miközben amikor beáll valaki tankolni, ott több mint 20 ezer forintot kell azonnal kifizetnie. Ezt valahogy figyelmen kívül hagyjuk a számításnál. Ennél súlyosabb a kérdés, ha a húsfogyasztást, azon belül például a baromfihús fogyasztását nézzük, mert az többe kerül, mint a kenyér. Az egy főre jutó baromfihús-vásárlás Magyarországon 32 kilogramm, amiből 22 kilogrammot tesz ki a csirke. Azonkívül a pulykafogyasztás 5–6 kilogramm, a kacsáé 4–5 kilogrammot jelent. A fennmaradó rész a libahús számlájára írható. Ha a baromfikészítményeket is számításba vesszük, akkor az egy főre jutó fogyasztás meghaladja az évi 50 ezer forintot, mert az említett húsok átlagos fogyasztói ára már 1000 forint fölött van.
De nemcsak az őszi árpáról és az őszi búzáról van szó, hanem a fehérjenövényekről is, köztük a szójáról és az őszi káposztarepce kisajtolt pogácsájáról. Ez utóbbi tavaly ilyenkor még 120 forint volt – már egy drágulás után –, most 170-ért lehet kapni. Megítélésem szerint a takarmány miatt akár 30 százalékos áremelés is indokolt volna. De a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a fogyasztók inkább visszafogják a vásárlásaikat, ami a termelőket önmérsékletre kényszeríti.
Az áruházak, amikor észreveszik, hogy csökken a forgalmuk, hirtelen akciózásba kezdenek, ami elvileg 2 hetes, de úgy teszik, hogy előtte is és utána is hozzászámítanak még 1–1 hetet. Tehát gyakorlatilag 1 hónapig tart. De innen már nehéz visszakapaszkodni, és akár fél évig is az akciós szinten maradhat az értékesítési ár. Ez visszahat a termelésre, a vágásra, mindkettő csökkenni kezd.
A gabonások azzal magyarázzák a nagymértékű drágulást, hogy az inputanyagok ára ugrásszerűen növekedett, a búzánál és a kukoricánál is. Én ezt elfogadom. Csakhogy, ha a föld alapú támogatást figyelembe vesszük, akkor a hektáronkénti hozam alapján az idén termett búza fele jövedelemként mutatkozik. Ilyenre eddig nem volt példa.
A növénytermesztők a mostani helyzetben lubickolnak a pénzben, nincsenek eladási kényszerben. Az én embereimnek a legtöbb helyen azt vágják oda, hogy akkor gyere vissza, ha az ajánlatod nyolcassal kezdődik. Szó sincs megértésről vagy szolidaritásról. Úgy érzem, hogy a mostani árakkal az állattenyésztést hosszú távon kudarcra ítélik.
De akkor még 51 ezer forint volt az induló ára. Ehhez képest most 70 ezer forintnál többet kell letenni, hogy elhozhassuk a búzát. A Baromfi Coop Kft., amely a Master Good agrárlába, jövő augusztusra 380 ezer tonna tápot gyárt, ami a teljes hazai gyártási kapacitás 12 százalékának felel meg. A mostani igényünk, betakarítástól betakarításig, azaz jövő szeptember elejéig 240 ezer tonna volna. Ennek a 240 ezer tonna tápnak a 68 százalékát gabona teszi ki. Ez önmagában 180 ezer tonna, aminek 70 a százaléka kukorica, 30 százaléka búza, tritikálé és árpa.
Mi klasszikus integrációban termeltetünk alapanyagot 25 éve. A gazdáknak mi adjuk a növényvédő szert, a műtrágyát és a vetőmagot, amit a végtermékkel fizethet vissza. Kamatot nem számolunk rá, viszont a költség és az árbevétel közötti különbséggel elszámolunk. Ez a rendszer jól működik, sőt, aki a csirketrágya kétszeres mennyiségére visszaszerződik, annak egyéb kedvezményeket is adunk. Ez eleinte 1000–1200 hektár volt Magyarországon.
Az inputanyagokat beszerzési áron adjuk, azonkívül az állandó felvásárlással biztonságot jelentünk a termelők számára. Jelenleg 100–120 ezer tonna gabonaféle felvásárlására számítunk az integrációból, a hiányzó 60 ezer tonnát majd tavasszal vesszük meg a piacról. Sajnos fel kell rá készülnünk, hogy jövőre a gabona megvételénél kialakul némi lökdösődés a kereskedők között, és olyan árlicit kezdődhet, aminek nem látjuk a végét.
Mátrai Tibor ügyvezető, szegedi Agromag Kft.
– Mi főleg vetőmag-termeltetéssel foglalkozunk, de a portfóliónkba tartozik a Makói Maros Malom, aminek 20 ezer tonna őrlés az éves kapacitása. Ebben az évben az aratás előtt, főleg a júniusi hőség hatására, nagyon visszafogtuk a reményeinket. Aztán csalatkoztunk, mégpedig pozitívan. Az őszi árpa már a betakarítás közben azt mutatta, hogy nem túl rossz, a mérlegen pedig kiderült, hogy minden idők legjobb termését arattuk ebből a növényből.
A vetőmagtermesztést kiemelten kezeljük a nyilvántartásunkban. Ebben az évben az őszi árpa átlagtermése 8,6 tonna lett nálunk. Eddig ilyen még nem volt. A búzavetőmag-előállításban 7,6 tonna lett a hektáronkénti átlagunk, bár mértünk 10 tonna feletti eredményt is.
Az Agromag Kft. tulajdonában lévő Makói Maros Malom névleges kapacitása 20 ezer tonna, garatfelöntésben. Amit a termelők felajánlanak és elhoznak az üzembe, azt megvizsgáljuk. Ebből az derült ki ebben az évben, hogy 50 százalékának a minősége malmi lett. Ha a 10 évvel ezelőtti arányt nézem, ahhoz képest a fele-fele igen jó arány, és számunkra elegendő is ez a mennyiség. Ez azért fontos, mert fajtaváltás történt és történik a búzatermesztésben. Előtérbe kerültek a nagy termőképességű, de gyenge beltartalmú őszi búzák. Hallottam olyanról, hogy másutt a minőségre panaszkodnak. Nálunk szó sincs olyasmiről, hogy 2021-ben ocsút termett volna a búza.
Az általunk készített liszt nagyobbik hányadát Romániában értékesítjük az utóbbi 2–3 évben, annak dacára, hogy a közelmúltban ezt is megnehezítette a covid-járvány.
Nagy a hangzavar a búza piacán. Számomra az a legfurcsább, hogy az emlegetett árak zöme csupán virtuális, hiszen csak beszélnek róluk. De igazi adás-vétel, tehát üzlet nem jön létre. A termelők idén ráültek a gabonára. Azért tesznek így, mert nagy a tanácstalanság, hogy merre változik az értékesítési ár. Ezt nagyban befolyásolja még a kukorica hozama, és annak következménye, a kukorica ára. Ennek ellenére igaz, hogy a már megkötött üzletekben magasabb volt az őszi búza eladási ára a tavalyinál.
Tavaly 50 ezer forinttal kezdtük tonnánként, és a végére 70 ezer forint fölé jutottunk.
Én azt mondom, kell a jó, de megfizethető ár, mert abból lehet megfelelően fordítani inputanyagokra, köztük a vetőmagra. Márpedig a további nemesítést így lehet elősegíteni és fenntartani.
